Ez a bejegyzés nem vicces nem irónikus, szóval ha bulizhatnékod van, nevethetnéked van, vagy ágyba készülsz bújni a pároddal akkor inkább halaszd el az olvasást.
A minap LGT-t hallgattam, mégpedig a ''Hány cédulát írtál'' című számot, melynek első három sorát ezen írás mottójául választom. Imígyen szól:
''Hát el lehet hinni ezt uraim?!
Na ugye, hogy nem lehet!
Elveszett egy alig használt lelkiismeret.''
De el ám. Mert ebben az országban mindent lehet. Nem véletlenül bukik ez pont MOST ki belőlem, a választási kampány váltja ki, az az érzéketlen hazudozás amit nap mint nap látok a böngészett netes portálokon a szórólapokon, a tévében, a buszok oldalán és még a kukák tetején is. Öntömjénezés, átalakított elcsépelt frázisok kampányszlogenként, átvert választók, tolvajok képe az utcákon. Románia 2008. Persze mondhatnátok, hogy ''ugyanmá Csaba, ez mindenütt így van'', nos igen ez elvileg mindenhol így van, azért lehet, hogy nem éppen mindenhol (tudom, hogy Magyarországon igen, de ők nem érdekelnek) viszontvan egy lényeges különbség. MÁSHOL nem ennyire érzéketlenek a vezetők. A sors ironiája, vagy csak a tudatalattim irányít, mostanában jobban odafigyelek kis hazánk nagy problémáira. Összeszedtem belőlük egy bokrétát közlekedésből és egészségügyből hadd keserítse el azt, akiben van egy kis empátia. Mielőtt belevágnánk szögezzük le: ILYEN MÁSHOL NINCS.
Közlekedés. Egy 250 kilométeres út ára egy kifejezetten LASSÚ vonaton. a romániai átlagbér majdnem 10%-a. És mit kapsz a pénzedért? Egy büdös vonatot ahol vizeletszagú a folyosó, sőt egyik-másik szélső kupé is. Emellett zötykölődsz 5 órát rengeteg cigány társaságában. Nah de kezdjük az elején, mert az úgy jó.
Péntek reggel van, zuhog az eső, előző nap megnéztél két site-ot is (mondván biztos ami biztos) reggel 7kor van autóbuszjárat ami hazavisz. Zuhogó esőben 10 lejt hagyva a taxisnak aki a város másik végéig visz a dögnehéz csomagoddal együtt kimész reggel hétre (pontosabban 6 45re) a buszállomáshoz azért, hogy tíz perc múlva a felébresztett információs néni álmoshangon közölje, hogy ''dá domnu de doi ány nu mái ávém kurszá ályá''. Akkor azon a ki-beb4520tt siteon miert írja??? Meg a másikon is?? Hát ő azt nemtudja... Meleg érzelmektől fűtötten átballagsz a vonatállomásra a híd túloldalára, ahol azt mondják, hogy 14 58kor van a jászvásári gyorsvonat legközelebb az megy Arad felé. A jászvásári vonat 15 30kor MÉG nincs az állomáson, a jászvásári gyorsvonatra 40 percet kell várni. Persze a jegyeket előre meg kell mutatni, még felszállás előtt, ezt legalább 300szor elmondja a hangosbemondó. Jegyet? Ezektől? Eddigse, eztánse. Nem is csoda, hogy még felszállás előtt rám szól a jól ismert, kávézgató kalauz: ''Ca de obicei, baiatu?'' Egy vigyor a válasz és még ülőhelyet is ad a vonatjegy árának nemegészen a feléér'. Az egyetlen jó dolog a román tömegszállításban a kenőpénz... De meg kell köszönnöd ha megkenhetsz valakit. A közlekedésügyi minisztérium meg veri a mellét, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatásaikat... pffffff...
Egészségügy és érzéketlenség. Ez a kettő szorosan összefügg. Nem fogom az agyoncsépelt bányászszerencsétlenséeget boncolgatni, annak aki akar olvasson utána. Van itt közelibb, szomorúbb, rosszabb. Nem titok, hogy jobban érdekel ez a téma mint a közlekedés.
Adott 4 ember akik autók átvilágításával foglalkoznak, a román határőrségen. Tulajdonképpen csak 3an dolgoznak mer' a negyedik a ''böjátu lu séfu'' ugye azoknak felmentése van munkából. Ez egy alapjában véve jól fizető állás, de van egy apró szépséghibája. Az autók átvilágításához biz' ionizáló sugarakat használnak. Tudod mint a röntgen. A hatása is az. Ezért normális helyen, nemhogy pluszfizetést adnak, hanem CSÖKKENTETT MUNKAIDŐT és emellett VÉDŐFELSZERELÉST. Jelen esetben a munkások NEM IS TUDTÁK, hogy sugárveszélyes helyen dolgoznak, egyszerűen nem szóltak nekik. Ez gyilkosság. A szó legszorosabb értelmében. Mondanom sem kell, hogy mindhárman rákosak lettek, egyikük nincs 3 hete hogy egyedülhagyott egy feleséget és egy kisfiút.
Hunyad megye. Bár nagyon ritkán kerül a kezembe a Nyugati Jelen című napilap, gyakorlatilag csak havonta, amikor hazamegyek, mégis volt ''szerencsém'' elolvasni egy idevágó cikket. Hunyad megyei falu határában autóbaleset, PÉNTEK este. Egy fiatal srác mindkét lába eltörik, egyik nyílt törés, ez finoman szólva is kellemetlen, ortopédus ( magyarul csontorvos) kell. Hunyadon hétvégén NINCS orvos szolgálatban, ez azt jelenti, hogy hétfőig ORVOS nem látta a fiút. Péntektől hétfőig, az 72 óra. Hétfőn aztán kiderült, hogy olyan súlyos vérvesztesége van, hogy el lehet kezdeni komolyan aggódni... Ami eztán történt az tragikomédia, illetve nem is tudom minek nevezzem. Közölték, hogy a fiú vércsoportjából nincs tartalák és szerezni kell MÁS megyéből. A fiatalember édesanyja bejárta fél Aradot (is) hogy valahogy mentse meg a saját gyermeke életét. Nem a hunyadi orvosok. Ő. (Versenyfutás az idővel, egy pillanatra képzeld azt, hogy Te szaladsz az édesanyádért/testvéredért/bárkidért.) Szerzett vért a fiának akinek a szervezete a késés miatt nem fogadta be. És a szeme előtt HALT MEG a huszonéves ifjú ember, aki alig idősebb NÁLAD vagy nálam. Egy lábtörés miatt. A 21. században. Nincs egy hónapja, hogy ez történt...
És eközben valahol, valaki HUNYAD megyében is kampányolt. És Arad megyében is. És Kolozs... És... és... és. Mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy vége legyen ennek? Hány ember fog még megnyomorodni??
2008. november 24., hétfő
2008. november 12., szerda
Cinema City ...
A tegnap először filmet néztem a Mall új mozicentrumában a Cinema Cityben. A filmet a következő bejegyzésbe fogom boncolgatni, most nézzük csak a ''helyét''.
Negyed órával hamarabb érkeztem a bejárathoz (mondhatnám, hogy mint mindig) és egy kellemes látvány fogadott. Öt kiszolgáló pultnál várták a vendégeket, pedig csak a 15:45ös előadásról volt szó vagyis kevés emberre lehetett számítani (a helyek 20%a telt be, vagy tán annyise). Ennek ellnére odafigyetek a vendégre és ez olyan pozitívum amit Romániában ritkán látni . A kellemes meglepetést természetesen LEHET fokozni, mégpedig egy igazán apró dologgal. Derékmagasságban korlátokat helyeztek el, azért hogy ''megkönnyítsék'' a sorbanállást. Biztos vagyok benne, hogy tudják, hogy itt mindenki tolakszik, mer' előre akar jutni, satöbbi, ezért egy elegáns megoldással elejét vették az ilyen jellegű problémáknak. Odaérek tehát a jegyespulthoz, ahol egy nálamnál 2-3 évvel idősebb EGYENRUHÁS úriember a következő lérdéssel fogad: ''Buna ziua, cu ce va pot ajuta?''. Hoppá, köszönt.. biztos nem a republikásokat alkalmazták, NEM TEGEZETT hmmm... Mondom hogy egy jegyet szeretnék a Quantum of Solace-ra, FELÉM FORDíTJA a monitorját elmagyarázza, hogy a zöld a frí hely a peros meg a foglalt és mongyam meg, hogy hova szeretnék ülni... Már készítem a pénztárcám, merhogy ha minőség van akkor a dupláját fogják kérni, hát tévedtem, a City egy árban van a többi mozival, tíz lej egy előadás. Ezután kapok egy szinesre nyomtatott jegyet, ez sem jellemző a kolozsvári mozikra.
Bemegyek az előtérbe, körülnézek és látok egy naaaaaaaaaaagy popcornáruló bódét, kivilágított menüajánlatokkal, itt már borsosabbak az árak, nagykóla+nagypopcorn 12-14 lej, különböző harapnivalók, üdítőitalok, szintén magas árban, ez engem különösebben nem érint, soha nem veszek semmit ha filmet nézek, azt viszont megemlíteném, hogy papírdobozban adják a popcornt//csipszet nincs zörgés meg papírrecsegés a film közben és ez újabb jópont.
Az előszobáról, inkább előteremről annyit, hogy egyfolytában filmelőzetesek (trailer) mennek, egy csomó plazmaképernyőről, hangulatos berendezéssel, igazi ''mozifílinget'' nyújtva. A jegyellenőrzéskor a hölgy nagyon udvariasan elmagyarázza, hogy fel kell mennem a lépcsőn, ide és ide stb. No a mozgólépcső nem volt bekapcsolva, de a terem, NAGYON szépen ki van alakítva, a vászon hatalmas és a székek... ELFÉR A LÁÁÁÁÁÁÁBAM. Ez az egyetlen olyan hely ahol nem úgy ülök mintha kispolskiban lennék 9 másik Csabával. Hatalmas pirospont a tervezőknek, hogy gondoltak az 190 centi felettiekre is A vetítés elindul, az órámra nézek 15:52, és én mindig 7 perccel előreviszem pontosság céljából... Néhány trailer, 1-2 reklám, kezdődik is a múvi amiről bővebben a következőkben...
Véleményem szerint, a CinemaCity jelenleg a kolozsvári mozipaletta legélénkebb színe és úgy gondolom, hogy vagy felnőnek a többiek is erre a szintre, vagy bezárnak NAGYON rövi időn belül. A Mall-i komplexum 9 vetítőtermet tartalmaz, tehát ízi elláthatja a kolozsvári mozizók igényeit. A jegy pedig 10//10
Negyed órával hamarabb érkeztem a bejárathoz (mondhatnám, hogy mint mindig) és egy kellemes látvány fogadott. Öt kiszolgáló pultnál várták a vendégeket, pedig csak a 15:45ös előadásról volt szó vagyis kevés emberre lehetett számítani (a helyek 20%a telt be, vagy tán annyise). Ennek ellnére odafigyetek a vendégre és ez olyan pozitívum amit Romániában ritkán látni . A kellemes meglepetést természetesen LEHET fokozni, mégpedig egy igazán apró dologgal. Derékmagasságban korlátokat helyeztek el, azért hogy ''megkönnyítsék'' a sorbanállást. Biztos vagyok benne, hogy tudják, hogy itt mindenki tolakszik, mer' előre akar jutni, satöbbi, ezért egy elegáns megoldással elejét vették az ilyen jellegű problémáknak. Odaérek tehát a jegyespulthoz, ahol egy nálamnál 2-3 évvel idősebb EGYENRUHÁS úriember a következő lérdéssel fogad: ''Buna ziua, cu ce va pot ajuta?''. Hoppá, köszönt.. biztos nem a republikásokat alkalmazták, NEM TEGEZETT hmmm... Mondom hogy egy jegyet szeretnék a Quantum of Solace-ra, FELÉM FORDíTJA a monitorját elmagyarázza, hogy a zöld a frí hely a peros meg a foglalt és mongyam meg, hogy hova szeretnék ülni... Már készítem a pénztárcám, merhogy ha minőség van akkor a dupláját fogják kérni, hát tévedtem, a City egy árban van a többi mozival, tíz lej egy előadás. Ezután kapok egy szinesre nyomtatott jegyet, ez sem jellemző a kolozsvári mozikra.
Bemegyek az előtérbe, körülnézek és látok egy naaaaaaaaaaagy popcornáruló bódét, kivilágított menüajánlatokkal, itt már borsosabbak az árak, nagykóla+nagypopcorn 12-14 lej, különböző harapnivalók, üdítőitalok, szintén magas árban, ez engem különösebben nem érint, soha nem veszek semmit ha filmet nézek, azt viszont megemlíteném, hogy papírdobozban adják a popcornt//csipszet nincs zörgés meg papírrecsegés a film közben és ez újabb jópont.
Az előszobáról, inkább előteremről annyit, hogy egyfolytában filmelőzetesek (trailer) mennek, egy csomó plazmaképernyőről, hangulatos berendezéssel, igazi ''mozifílinget'' nyújtva. A jegyellenőrzéskor a hölgy nagyon udvariasan elmagyarázza, hogy fel kell mennem a lépcsőn, ide és ide stb. No a mozgólépcső nem volt bekapcsolva, de a terem, NAGYON szépen ki van alakítva, a vászon hatalmas és a székek... ELFÉR A LÁÁÁÁÁÁÁBAM. Ez az egyetlen olyan hely ahol nem úgy ülök mintha kispolskiban lennék 9 másik Csabával. Hatalmas pirospont a tervezőknek, hogy gondoltak az 190 centi felettiekre is A vetítés elindul, az órámra nézek 15:52, és én mindig 7 perccel előreviszem pontosság céljából... Néhány trailer, 1-2 reklám, kezdődik is a múvi amiről bővebben a következőkben...
Véleményem szerint, a CinemaCity jelenleg a kolozsvári mozipaletta legélénkebb színe és úgy gondolom, hogy vagy felnőnek a többiek is erre a szintre, vagy bezárnak NAGYON rövi időn belül. A Mall-i komplexum 9 vetítőtermet tartalmaz, tehát ízi elláthatja a kolozsvári mozizók igényeit. A jegy pedig 10//10
2008. november 5., szerda
Könyvtározunk.. meg a tisztelet...
Könyvtározunk. Talán meglepő a cím, de igenis szoktam könyvtárba járni és nem a könyvtároskisasszony kifogástalan (írhatnék tökéletest is) külseje miatt, hanem azér' mer' kell.
Bár az én ''könyvtárkultúrám'' (filós csajok mondják h van ilyen:D) erősen hiányos, azért annyit tudok, hogy a könyvtárban NEM tartunk viccfelolvasást a csoporttársainknak, miközben a másik tanul. És (tudom h és-sel nem kezünk mondatot, de Nekem szabad:P) itt jön be a nálam fiatalabb generáció neveletlensége a képbe. Hahotáznak, felolvasnak, beszélgetnek, fennhangon és ha pisszensz vagy dühöngsz és látják is rajtad akkor Te vagy a seggfej. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nem felém mert a szaroscsőrű csóka se köszörülné rajtam a körmét, hanem mindenki felé. Ha jobban belegondolunk a dolgokba, szerintem itt vagyon az eb elhantolva. Valahogy mindenkiből a tisztelet hiányzik. Mert húdemenő parasztnak lenni, House is az. Vagy, húdemenő hülyének lenni a tananyagból, meg aszondani a tanárnak, h hát én ezt nemtom.
Lehet, hogy a média hatása, az is lehet, hogy csak a szülők figyelnek oda kevésbé a gyerekekre, de a tisztelet hiányzik. Nemtom, de mikor az én apám járt egyetemre, akkor tudni büszkeség volt, akkor nem dicsekedtek az emberek azzal vizsga előtt, hogy ''tanulni?? át se olvastam...''. Nem az emberi természet változott meg, hanem valami más. Ha azt mondod, hogy bele se nézel soha semmibe és úgy jársz vizsgákra vagy bárhova akkor nem tiszteled saját magad. De akkor mást sem fogsz. Mindig fasságnak tartottam, hogy ''tartozom magamnak ennyivel...''. Talán most kezdem igazán megérteni ennek a kifejezésnek a jelentését. Tartozom magamnak annyival, hogy úgy viselkedek, hogy a másik ne faszozzon le a hátam mögött. Furcsa ezt így leírni, mert nem vagyok (már jósok ideje) olyan ember akit különösen érdekelne a randompípöl véleménye. És mégis...
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, jó lenne visszajelzést kapni, ki mit szól, jól látom??
Bár az én ''könyvtárkultúrám'' (filós csajok mondják h van ilyen:D) erősen hiányos, azért annyit tudok, hogy a könyvtárban NEM tartunk viccfelolvasást a csoporttársainknak, miközben a másik tanul. És (tudom h és-sel nem kezünk mondatot, de Nekem szabad:P) itt jön be a nálam fiatalabb generáció neveletlensége a képbe. Hahotáznak, felolvasnak, beszélgetnek, fennhangon és ha pisszensz vagy dühöngsz és látják is rajtad akkor Te vagy a seggfej. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nem felém mert a szaroscsőrű csóka se köszörülné rajtam a körmét, hanem mindenki felé. Ha jobban belegondolunk a dolgokba, szerintem itt vagyon az eb elhantolva. Valahogy mindenkiből a tisztelet hiányzik. Mert húdemenő parasztnak lenni, House is az. Vagy, húdemenő hülyének lenni a tananyagból, meg aszondani a tanárnak, h hát én ezt nemtom.
Lehet, hogy a média hatása, az is lehet, hogy csak a szülők figyelnek oda kevésbé a gyerekekre, de a tisztelet hiányzik. Nemtom, de mikor az én apám járt egyetemre, akkor tudni büszkeség volt, akkor nem dicsekedtek az emberek azzal vizsga előtt, hogy ''tanulni?? át se olvastam...''. Nem az emberi természet változott meg, hanem valami más. Ha azt mondod, hogy bele se nézel soha semmibe és úgy jársz vizsgákra vagy bárhova akkor nem tiszteled saját magad. De akkor mást sem fogsz. Mindig fasságnak tartottam, hogy ''tartozom magamnak ennyivel...''. Talán most kezdem igazán megérteni ennek a kifejezésnek a jelentését. Tartozom magamnak annyival, hogy úgy viselkedek, hogy a másik ne faszozzon le a hátam mögött. Furcsa ezt így leírni, mert nem vagyok (már jósok ideje) olyan ember akit különösen érdekelne a randompípöl véleménye. És mégis...
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, jó lenne visszajelzést kapni, ki mit szól, jól látom??
2008. október 23., csütörtök
Kocsmakultúra
Nah 100 éve nem írtam, de most rámjött és biz' a kocsmákról fogok regélni, mert az úgyis örök vitatéma, inni v nem inni és ha már itt tartunk, ugyan vetítsük le a problémát a kedvenc helyemre.
Kezdjük azzal a téves képpel ami az emberekben él a felelőtlen személyek által kocsmának titulált vendéglátóipari egységekről.
1. Csak alkoholisták járnak oda. EEEEEEEEEEEEEEEH WRONG, mondaná House és igaza lenne, az általam ismert bározók között ugyanúgy megtalálható a bukott diák (akiről Jimmy is énekelt:D), mint a 2 diplomával rendelkező fiatalúr.
2. Fölösleges pénzköltés. Nah ebben van valami de csak akkor, ha többet iszol mint amennyit a zsebed enged, viszont akkor meg is érdemled. Nem mondom h minden esetben igaz de az átlagpípölt nem vágja földhöz egy 2.9 lejes Harghita, mely a jelenlegi palettán az egyik legjobb sör.
3. Kocsmában kocsmatémák folynak, semmi érdemleges... Hmm, nem akarom az ezt gondoló embereket megsérteni, de kocsmában folytattam már vérremenő vitát a környezetszennyezés mértékéről, kaptam állásajánlatot és ejtette le az állam egy feltünően csinos kacér mosolyú hölgyemény, akiről kiderült hogy épp olyan jól értett a filozófiához, mint az angol ill. magyar irodalomhoz. Rengeteg olyan dolgot tanultam ''szocializálódás'' közben, amit máshol nehezen tanultam volna meg...
Szerény, de megalapozott véleményem az, hogy biz' az történik a kocsma szóval, ami oly sok másik magyar szóéval, átalakult a jelentése. A régiek még azt értették alatta, amit mi a köpködő alatt értünk, a maiak már inkább egy gyülekező helyet látnak benne, egy eszmecserére alkalmas, építő jellegel bíró szórakoztató helységet.
Bár ahogy a dolgok állnak, ez a jövőben szép lassan megváltozik, de az elmúlt egy éveb ésebben a pillanatban is az a hely amelykre voksolnék a Corvinus. Ez itt nem a reklám helye, azért jósokat kérnék a hely tulajától hehe:D:D, de tény h az időm jelentős részét töltöttem el itt, nemcsak azért, mert magyar a Forma1 közvetítés (bár máshol ilyen nincs), vagy a meccsek miatt(itt néztem az EB minden meccsét, asszem 2őt hagytam ki összesen), hanem az emberek miatt. Az embereket rendkívül bonyolult módon osztályozhatjuk: akik idejárnak és akik itt dolgoznak...:D
A.) Akik vendégek: a rendszereseket ismerem :D, a többiek (is) jófejek. Mivel az elmúlt időszak estéinek a 90%-át itt töltöttem, van bizonyos rálátásom a dolgokra. Bár a kliensek rendkívül sokfélék, ex-ozanzsosoktól főállásbanegyetemistákig, valahogy mégis kijön az ember a rendszeresen idelátogatókkal és értelmesen el tud beszélgetni azokkal akikhez leül.
B.) Akik itt dolgoznak. Mivel van 1-2 ember aki olvassa is ezt a blogot sokat nem fogom dícsérni őket, megpróbálok objektív lenni. Kezdem rögtön azzal, hogy nem verik át a vendéget azzal, hogy többet írnak fel mint amennyit ittál ahogy ezt más ''vezető magyar''kocsmájában tették még fél évvel ezelőtt is, én akkor határoztam úgy, hogz soha többet nem járok oda. Emmellett bár (legnagyobb sajnálatomra) felbomlóban van, de egy hölgy-triumvirátus uralkodik a ''Hollócská''-ban, a ''Szende'', a ''Vedd el'' és a ''Lehetetlenráharagudnidemindigmorcos''. Kezdem a végéről, mert én vagyok Csaba és nekem mindent szabad (hmm... jó ez a Whiskey :D) : ''Lehetetlenráharagudnidemindigmorcos'' az egyetlen nő a Földön aki sec-perc alatt annyira kikészít idegileg, hogy megszólalni alig tudok, de aztán mosolyog meg kedves és ''elfelejtődik'' az egész és a végtelenül jó szívemet igencsak kihasználja így. Vedd el egy olyan hölgy akit simán elvennék, ha 1. Érdekelném (manapság úgy hírlik ez fontos) 2. nem lenne barátja aki elevenen megnyúz:D (Nekem fene tuggyamér de ez is fontos:D:-) ) 3. Nősülni akarnék:D (ha valakit elvenne az ember akkor nem árt ha nősülni akar:D) és végül de nem utolsó sorban Szende akit azért vennének fel a világ bármely éttermébe, bárjába stb. mert a férfiak nadrágjában általában egy 4 éves kisfiú lakik... Ő pedig igazán olyan, mint egy ovónéni... Emellett teljesen ártatlannak tüüüüüüünik, de maholnap nyakmerevítőt osztanak a Corvinusban, mert kék szemekkel bárkinek a fejét el lehet csavarni... Hát biz így van ez.
Egészen röviden így gondolkodom a kocsmázásról, a Corvinusról és az idejáró emberkékről, és igazán kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban...
Kezdjük azzal a téves képpel ami az emberekben él a felelőtlen személyek által kocsmának titulált vendéglátóipari egységekről.
1. Csak alkoholisták járnak oda. EEEEEEEEEEEEEEEH WRONG, mondaná House és igaza lenne, az általam ismert bározók között ugyanúgy megtalálható a bukott diák (akiről Jimmy is énekelt:D), mint a 2 diplomával rendelkező fiatalúr.
2. Fölösleges pénzköltés. Nah ebben van valami de csak akkor, ha többet iszol mint amennyit a zsebed enged, viszont akkor meg is érdemled. Nem mondom h minden esetben igaz de az átlagpípölt nem vágja földhöz egy 2.9 lejes Harghita, mely a jelenlegi palettán az egyik legjobb sör.
3. Kocsmában kocsmatémák folynak, semmi érdemleges... Hmm, nem akarom az ezt gondoló embereket megsérteni, de kocsmában folytattam már vérremenő vitát a környezetszennyezés mértékéről, kaptam állásajánlatot és ejtette le az állam egy feltünően csinos kacér mosolyú hölgyemény, akiről kiderült hogy épp olyan jól értett a filozófiához, mint az angol ill. magyar irodalomhoz. Rengeteg olyan dolgot tanultam ''szocializálódás'' közben, amit máshol nehezen tanultam volna meg...
Szerény, de megalapozott véleményem az, hogy biz' az történik a kocsma szóval, ami oly sok másik magyar szóéval, átalakult a jelentése. A régiek még azt értették alatta, amit mi a köpködő alatt értünk, a maiak már inkább egy gyülekező helyet látnak benne, egy eszmecserére alkalmas, építő jellegel bíró szórakoztató helységet.
Bár ahogy a dolgok állnak, ez a jövőben szép lassan megváltozik, de az elmúlt egy éveb ésebben a pillanatban is az a hely amelykre voksolnék a Corvinus. Ez itt nem a reklám helye, azért jósokat kérnék a hely tulajától hehe:D:D, de tény h az időm jelentős részét töltöttem el itt, nemcsak azért, mert magyar a Forma1 közvetítés (bár máshol ilyen nincs), vagy a meccsek miatt(itt néztem az EB minden meccsét, asszem 2őt hagytam ki összesen), hanem az emberek miatt. Az embereket rendkívül bonyolult módon osztályozhatjuk: akik idejárnak és akik itt dolgoznak...:D
A.) Akik vendégek: a rendszereseket ismerem :D, a többiek (is) jófejek. Mivel az elmúlt időszak estéinek a 90%-át itt töltöttem, van bizonyos rálátásom a dolgokra. Bár a kliensek rendkívül sokfélék, ex-ozanzsosoktól főállásbanegyetemistákig, valahogy mégis kijön az ember a rendszeresen idelátogatókkal és értelmesen el tud beszélgetni azokkal akikhez leül.
B.) Akik itt dolgoznak. Mivel van 1-2 ember aki olvassa is ezt a blogot sokat nem fogom dícsérni őket, megpróbálok objektív lenni. Kezdem rögtön azzal, hogy nem verik át a vendéget azzal, hogy többet írnak fel mint amennyit ittál ahogy ezt más ''vezető magyar''kocsmájában tették még fél évvel ezelőtt is, én akkor határoztam úgy, hogz soha többet nem járok oda. Emmellett bár (legnagyobb sajnálatomra) felbomlóban van, de egy hölgy-triumvirátus uralkodik a ''Hollócská''-ban, a ''Szende'', a ''Vedd el'' és a ''Lehetetlenráharagudnidemindigmorcos''. Kezdem a végéről, mert én vagyok Csaba és nekem mindent szabad (hmm... jó ez a Whiskey :D) : ''Lehetetlenráharagudnidemindigmorcos'' az egyetlen nő a Földön aki sec-perc alatt annyira kikészít idegileg, hogy megszólalni alig tudok, de aztán mosolyog meg kedves és ''elfelejtődik'' az egész és a végtelenül jó szívemet igencsak kihasználja így. Vedd el egy olyan hölgy akit simán elvennék, ha 1. Érdekelném (manapság úgy hírlik ez fontos) 2. nem lenne barátja aki elevenen megnyúz:D (Nekem fene tuggyamér de ez is fontos:D:-) ) 3. Nősülni akarnék:D (ha valakit elvenne az ember akkor nem árt ha nősülni akar:D) és végül de nem utolsó sorban Szende akit azért vennének fel a világ bármely éttermébe, bárjába stb. mert a férfiak nadrágjában általában egy 4 éves kisfiú lakik... Ő pedig igazán olyan, mint egy ovónéni... Emellett teljesen ártatlannak tüüüüüüünik, de maholnap nyakmerevítőt osztanak a Corvinusban, mert kék szemekkel bárkinek a fejét el lehet csavarni... Hát biz így van ez.
Egészen röviden így gondolkodom a kocsmázásról, a Corvinusról és az idejáró emberkékről, és igazán kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel kapcsolatban...
2008. augusztus 26., kedd
Azon morgolódom...
... hogy szkizofrén világban élünk. Na nem (csak) azért, mert az üditőitalok citromesszenciát tartalmaznak a vécépucoló meg valódi citromot, hanem más miatt...
Volt egy érdekes vitám az életszép-nemszép témakörében és annak hatására ill. kiegészítéseként imhol egy iromány:
Szeressük egymást gyerekek igaz? Néhány példa, közelről ''aztán maj' menyünk távolabb is'':
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak széles e Lyurópában, cserébe ők lopnak, csalnak, hazudnak, rontják a külföldön kialakult (egyébként sem fényes) képet. Mondok egy történetet. Volt egyszer hol nem volt, egy hajdan kurvanagyország kurvakicsivé zsugorodott, fővárosa Bécs. Az 1930as évek közepe óta ékszerüzletet NEM támadtak meg ebben a majd kétmilliós faluban, ezelőtt néhány évig, amikoris egy ROMÁNIAI (feltehetőleg brazil vendégmunkásokból álló - erre a bőrszínükből lehet következtetni) banda támadt meg egy aranyláncokat és aranyórákat árusító helységet... A költői kérdés imígyen fogalmazódott meg bennem, nem száz százalékban irodalmi módon: Há' miva' gáddzsó, nám lehet eleget lopni otthon, vagy nem futja vityilóra a segélyből???
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak, akik azután, hogy faszravesznek belföldön is meg külföldön is, olyan luxusvillákat építenek maguknak, hogy a Hilton hallja max kutyaól lehetne, Pariske meg portásnő benne... Kérdésem: MIBŐL 'ZZMEG? Munából? Merthát azt azért szögezzük le, hogy dolgozni azt nem szeretnek. Inkább átbasznak két idős magyarországi öregnénit a dízeltől két lépésre 500 lejes helyett adnak 4 100ast meg két tízest és hasonlók.
Segélyeket adunk mindenféle etnikumoknak amelyekben annyi a becsület, mint mackósajtban a proletáröntudat. Történt vala, hogy a világ legnagyobb birkaállományával rendelkező országában (földönkívülieknek: Magyarország), néhány ''kissebségi'' MEGVERTE az EB-győztes VB 5. magyar ökölvívósrácot, a videó fennvan jutubon, meg lehet nézni( http://www.youtube.com/watch?v=RZzU9Z2g_U8), mivel ''sportolót lehet ütni''. Egyrészt mert apukámék a fejlődés olyan szintjén vannak, hogy a fogamzásgátlásról nem hallottak, tehát annyian vagyunk mint a kínaiak(ha visszaütsz, meghalsz effektus), másrészt meg ''Úgyse' mer visszaütni, mert vége a sportkarrierjének''. És mi a végkövetkeztetés?? Az EURÓPABAJNOK SPORTOLÓNKAT átiratják másik osztályba
Ha már eljutottunk a (mostoha)anyaországba. Nyújtsa fel a kezét az aki el tudja képzelni azt, hogy itt Romániában egy üzletben azt mondják egy ROMÁNNAK, hogy ''románokat nem szolgálunk ki''. Most játszunk el a lehetetlennel, hogy megtörténik, vajon mi lenne a reakció? Kimenne a ProTV, két óra múlva a PRM vagy a Noua Dreapta, és feltrancsírozná az egész megyét... BirkenLandban (naprendszeren kívülieknek: Magyarország) ez is megtörtént, azt mondták a ''kedves vásárlónak'': ''Magyarokat nem szolgálunk ki''... és csodálkoztak a felháborodott reakción.
Amint látható, eddig csak a saját házam táján sepregettem, nem volt szó Oroszországról, korrupcióról, meg egy csomó remek dologról, ami mind-mind meggyőzhet arról, hogy ''ittnekünkkurvajó''
Igazából ezért van herótom az utóbbi időben a ''Szeressük egymást gyerekek'' meg a ''Wonderful World'' és a hasonló zenéktől stb. A világ szar, ha tetszik ha nem, senki nem szereti a másikat. Az egyetlen olyan aktív társadalmi intézmény amelyik olyan érzelmeket konzervál amelyekkel érdemes élni, a CSALÁD intézménye. A vicc az, hogy ez sem lesz sokáig mert a pártok úgy kampányolnak, hogy a ''Csajom szülni fog''. Nyugaton már a ''csajom szül'', Magyarorországon is lassan-lassan, könnyen lehet, hogy 20-25 év múlva a Te fiad nője is így tesz, hát nem ennivaló?? Olyan édi, ahogy a világ vezető katonai hatalma, lerohan egy országot és elveszi a természeti kincsét... Meg olyan édi, hogy lassan azt sem tudjuk hol fogunk élni, mert hatezer év alatt Holdra eljutottunk, agyonvertük egymást héccázszor, de a szemetet magunk után eltakarítani azt nem... Ha tudnád, hogy mennyire különbözik a szervezeted összetétele, állapota attól, ahogy ideális esetben lennie kéne, átmennél vízszintesbe. De ezelőtt 22 évvel az agyonfejlődött 20. században, a csernobili atomreaktor felrobbanása után (ami külön megérne egy misét), elképzelhetetlenül káros radioaktív hulladékát FÉLMEZTELEN MUNKÁSOKKAL LAPÁTOLTATTÁK el.
De szeressük egymást gyerekek, mert az élet szép, mi se bántunk senkit, okosak vagyunk, szépek vagyunk, a szülinapunkra tortát süt a nagyi és a világ nem tökéletes ugyan de (ez a kedvencem:) ''jó úton halad''.
Ez a rövid eszmefuttatás rámutat az élet szépségeire, a remény értelmere, az érzelmek irányító hatásának helyességére és minden egyéb jóra-szépre, amit az elcseszett háborús, boldogtalan, gyűlölködő, irígy, fájdalommal telített, öldöklően kapzsi, elértektelenedett es elértéktelenített , ki-bebaszott HALDOKLÓ világban a "szeretet iskolája" tanít... tanít?
Volt egy érdekes vitám az életszép-nemszép témakörében és annak hatására ill. kiegészítéseként imhol egy iromány:
Szeressük egymást gyerekek igaz? Néhány példa, közelről ''aztán maj' menyünk távolabb is'':
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak széles e Lyurópában, cserébe ők lopnak, csalnak, hazudnak, rontják a külföldön kialakult (egyébként sem fényes) képet. Mondok egy történetet. Volt egyszer hol nem volt, egy hajdan kurvanagyország kurvakicsivé zsugorodott, fővárosa Bécs. Az 1930as évek közepe óta ékszerüzletet NEM támadtak meg ebben a majd kétmilliós faluban, ezelőtt néhány évig, amikoris egy ROMÁNIAI (feltehetőleg brazil vendégmunkásokból álló - erre a bőrszínükből lehet következtetni) banda támadt meg egy aranyláncokat és aranyórákat árusító helységet... A költői kérdés imígyen fogalmazódott meg bennem, nem száz százalékban irodalmi módon: Há' miva' gáddzsó, nám lehet eleget lopni otthon, vagy nem futja vityilóra a segélyből???
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak, akik azután, hogy faszravesznek belföldön is meg külföldön is, olyan luxusvillákat építenek maguknak, hogy a Hilton hallja max kutyaól lehetne, Pariske meg portásnő benne... Kérdésem: MIBŐL 'ZZMEG? Munából? Merthát azt azért szögezzük le, hogy dolgozni azt nem szeretnek. Inkább átbasznak két idős magyarországi öregnénit a dízeltől két lépésre 500 lejes helyett adnak 4 100ast meg két tízest és hasonlók.
Segélyeket adunk mindenféle etnikumoknak amelyekben annyi a becsület, mint mackósajtban a proletáröntudat. Történt vala, hogy a világ legnagyobb birkaállományával rendelkező országában (földönkívülieknek: Magyarország), néhány ''kissebségi'' MEGVERTE az EB-győztes VB 5. magyar ökölvívósrácot, a videó fennvan jutubon, meg lehet nézni( http://www.youtube.com/watch?v=RZzU9Z2g_U8), mivel ''sportolót lehet ütni''. Egyrészt mert apukámék a fejlődés olyan szintjén vannak, hogy a fogamzásgátlásról nem hallottak, tehát annyian vagyunk mint a kínaiak(ha visszaütsz, meghalsz effektus), másrészt meg ''Úgyse' mer visszaütni, mert vége a sportkarrierjének''. És mi a végkövetkeztetés?? Az EURÓPABAJNOK SPORTOLÓNKAT átiratják másik osztályba
Ha már eljutottunk a (mostoha)anyaországba. Nyújtsa fel a kezét az aki el tudja képzelni azt, hogy itt Romániában egy üzletben azt mondják egy ROMÁNNAK, hogy ''románokat nem szolgálunk ki''. Most játszunk el a lehetetlennel, hogy megtörténik, vajon mi lenne a reakció? Kimenne a ProTV, két óra múlva a PRM vagy a Noua Dreapta, és feltrancsírozná az egész megyét... BirkenLandban (naprendszeren kívülieknek: Magyarország) ez is megtörtént, azt mondták a ''kedves vásárlónak'': ''Magyarokat nem szolgálunk ki''... és csodálkoztak a felháborodott reakción.
Amint látható, eddig csak a saját házam táján sepregettem, nem volt szó Oroszországról, korrupcióról, meg egy csomó remek dologról, ami mind-mind meggyőzhet arról, hogy ''ittnekünkkurvajó''
Igazából ezért van herótom az utóbbi időben a ''Szeressük egymást gyerekek'' meg a ''Wonderful World'' és a hasonló zenéktől stb. A világ szar, ha tetszik ha nem, senki nem szereti a másikat. Az egyetlen olyan aktív társadalmi intézmény amelyik olyan érzelmeket konzervál amelyekkel érdemes élni, a CSALÁD intézménye. A vicc az, hogy ez sem lesz sokáig mert a pártok úgy kampányolnak, hogy a ''Csajom szülni fog''. Nyugaton már a ''csajom szül'', Magyarorországon is lassan-lassan, könnyen lehet, hogy 20-25 év múlva a Te fiad nője is így tesz, hát nem ennivaló?? Olyan édi, ahogy a világ vezető katonai hatalma, lerohan egy országot és elveszi a természeti kincsét... Meg olyan édi, hogy lassan azt sem tudjuk hol fogunk élni, mert hatezer év alatt Holdra eljutottunk, agyonvertük egymást héccázszor, de a szemetet magunk után eltakarítani azt nem... Ha tudnád, hogy mennyire különbözik a szervezeted összetétele, állapota attól, ahogy ideális esetben lennie kéne, átmennél vízszintesbe. De ezelőtt 22 évvel az agyonfejlődött 20. században, a csernobili atomreaktor felrobbanása után (ami külön megérne egy misét), elképzelhetetlenül káros radioaktív hulladékát FÉLMEZTELEN MUNKÁSOKKAL LAPÁTOLTATTÁK el.
De szeressük egymást gyerekek, mert az élet szép, mi se bántunk senkit, okosak vagyunk, szépek vagyunk, a szülinapunkra tortát süt a nagyi és a világ nem tökéletes ugyan de (ez a kedvencem:) ''jó úton halad''.
Ez a rövid eszmefuttatás rámutat az élet szépségeire, a remény értelmere, az érzelmek irányító hatásának helyességére és minden egyéb jóra-szépre, amit az elcseszett háborús, boldogtalan, gyűlölködő, irígy, fájdalommal telített, öldöklően kapzsi, elértektelenedett es elértéktelenített , ki-bebaszott HALDOKLÓ világban a "szeretet iskolája" tanít... tanít?
Csipike és Tipetupa
A következő bejegyzésem formailag (értsd: plágiumilag :D) Hangának szól, aranyos elsőéves orvosis hölgynek (még nincs szesszió a háta mögött he-he-he) aki meggyőzött, hogy lopkodjak, mer! a csipike az jóóóóóó... Tehát loptam, kreativizáltam az eredmény előttetek, ''mese'' Csipikéről...
Vala egyszer hol nem vala, élt egyszer egy törpe a Négyszögletű Kerekerdő mélyén, Csipike. Csipike egy érdekes liliputi kiscsávó volt, merthát viszonylag kevés szkizofréniára hajlamos hobbitot ismerünk ugyebár és hát mitagadás Csipikénk tudathasadásos vót a javából. Csipike alteregója egy bizonyos Rettenetes Rézúr , aki egy magabiztos, akaratos, lányokszemefénye, majnemművelt, elégintelligens faszi volt, legalábbis annak tűnt.
Csipike biz' elég nagy kurvapecér hirében állt, habár szép számmal voltak áldozatai közt, kedves, rendes aranyos erdei lányok is, dehát hősünk minden esetben valamilyen ürüggyel megszabadult párjaitól, igazi hedonista életszemléletet követve és ezzel nemkevés ellenszenvet váltva ki kortársaiból, akik akár azért, mert irigyek valának (a kidobott tündérek szóba se elegyedének egyikükkel sem), akár azért mert antipatikus volt nekik az életvitel, biz' ellenszenvesnek találták megrögzött szabadságorientált, pitypangkalapos hősünket.
Bár a Négyszögletű Kerekerdő mélyén nem ismerték az első mörfitörvényt, miszerint ami el tud romlami, az el is romlik, ez bekövekezett, a keményimidzsű aprókánk élete felfordult, belépett a szinre Valaki akit nem lehetett nem észrevenni, mert amerre járt kisütött a Nap, kinyiltak a virágok és mindenki vidám volt, ő volt Tipetupa, az erdő tündérje, a csillagszemű, fürgeszárnyú dzsinn, aki hintázott a Holdon, parolázott az Esthajnalcsillaggal és kikacagta még az öreg Vihart is és emiatt (is) mindenki szerette, Madártól aki unos-untalan trillázott az Óriásnagy Bükkfán, egészen Vadmalacig az ebadtáig aki egyfolytában morcogott... Liliputi barátunk annak rendje és módja szerint megkedvelte (urambocsá tán egy kicsit még bele is habarodott), majd próbált a közelébe férkőzni, persze nem ment, egy átlagos erdei lányt talán megfog könnyen, dehát egy tündér mégiscsak más...
Telt-múlt az idő, túl voltak nehány mosolyszüneten is, mignem hősünk (tőle igazán szokatlanul) vette a fáradságot és komolyan kezdte venni a ''rutinproblémát''(ahogy Rettenetes Rézúr nevezte), ami nagy meglepetést okozott. A tündér biz' pontosan olyan volt, amilyent hősünk szeretett volna, minden tulajdonsága illett , egészen kivételes, egyedi és tökéletes találkozás volt ez, sőt pillanatokra úgy tűnt, hogy egymáséi is lesznek, mivelhogy nem mondhatnók, hogy a tündérnek közömbös lett volna a bátor és jókedvű törpe aki mindig hóvirágot ajándékozott a csalfa mosolyú szárnyas jókedvnek, de ekkor valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történt. Csipike végiggondolta az előtte levő lehetőségeket:
- 110 éves vagyok, ez igazán kevés, mivel mi törpék majd 350 évet élünk átlagban, biztos helyes döntés, hogy elvegyem Tipetupát? Hisz előttem az élet, bőven ráérek az igazit keresni miután igazán szórakoztam, miért akarnám lekötni magam? Hosszas morfondirozás következett. A mérleg egyik nyelvében a legszebb, legkedvesebb, legokosabb hölgy aki létezett, a másikban a szabadság ami néha magányos, de megvéd a csalódásoktól...
Csipike döntött, szabad maradt. Tipetupa nem értette mi történt, a kivételes találkozásból mindössze egy ködös emlék maradt és sok-sok év múlva Tipetupát csak egy megsárgult hóvirág emlékeztette valamire, ami ''lehetett volna''...
Vala egyszer hol nem vala, élt egyszer egy törpe a Négyszögletű Kerekerdő mélyén, Csipike. Csipike egy érdekes liliputi kiscsávó volt, merthát viszonylag kevés szkizofréniára hajlamos hobbitot ismerünk ugyebár és hát mitagadás Csipikénk tudathasadásos vót a javából. Csipike alteregója egy bizonyos Rettenetes Rézúr , aki egy magabiztos, akaratos, lányokszemefénye, majnemművelt, elégintelligens faszi volt, legalábbis annak tűnt.
Csipike biz' elég nagy kurvapecér hirében állt, habár szép számmal voltak áldozatai közt, kedves, rendes aranyos erdei lányok is, dehát hősünk minden esetben valamilyen ürüggyel megszabadult párjaitól, igazi hedonista életszemléletet követve és ezzel nemkevés ellenszenvet váltva ki kortársaiból, akik akár azért, mert irigyek valának (a kidobott tündérek szóba se elegyedének egyikükkel sem), akár azért mert antipatikus volt nekik az életvitel, biz' ellenszenvesnek találták megrögzött szabadságorientált, pitypangkalapos hősünket.
Bár a Négyszögletű Kerekerdő mélyén nem ismerték az első mörfitörvényt, miszerint ami el tud romlami, az el is romlik, ez bekövekezett, a keményimidzsű aprókánk élete felfordult, belépett a szinre Valaki akit nem lehetett nem észrevenni, mert amerre járt kisütött a Nap, kinyiltak a virágok és mindenki vidám volt, ő volt Tipetupa, az erdő tündérje, a csillagszemű, fürgeszárnyú dzsinn, aki hintázott a Holdon, parolázott az Esthajnalcsillaggal és kikacagta még az öreg Vihart is és emiatt (is) mindenki szerette, Madártól aki unos-untalan trillázott az Óriásnagy Bükkfán, egészen Vadmalacig az ebadtáig aki egyfolytában morcogott... Liliputi barátunk annak rendje és módja szerint megkedvelte (urambocsá tán egy kicsit még bele is habarodott), majd próbált a közelébe férkőzni, persze nem ment, egy átlagos erdei lányt talán megfog könnyen, dehát egy tündér mégiscsak más...
Telt-múlt az idő, túl voltak nehány mosolyszüneten is, mignem hősünk (tőle igazán szokatlanul) vette a fáradságot és komolyan kezdte venni a ''rutinproblémát''(ahogy Rettenetes Rézúr nevezte), ami nagy meglepetést okozott. A tündér biz' pontosan olyan volt, amilyent hősünk szeretett volna, minden tulajdonsága illett , egészen kivételes, egyedi és tökéletes találkozás volt ez, sőt pillanatokra úgy tűnt, hogy egymáséi is lesznek, mivelhogy nem mondhatnók, hogy a tündérnek közömbös lett volna a bátor és jókedvű törpe aki mindig hóvirágot ajándékozott a csalfa mosolyú szárnyas jókedvnek, de ekkor valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történt. Csipike végiggondolta az előtte levő lehetőségeket:
- 110 éves vagyok, ez igazán kevés, mivel mi törpék majd 350 évet élünk átlagban, biztos helyes döntés, hogy elvegyem Tipetupát? Hisz előttem az élet, bőven ráérek az igazit keresni miután igazán szórakoztam, miért akarnám lekötni magam? Hosszas morfondirozás következett. A mérleg egyik nyelvében a legszebb, legkedvesebb, legokosabb hölgy aki létezett, a másikban a szabadság ami néha magányos, de megvéd a csalódásoktól...
Csipike döntött, szabad maradt. Tipetupa nem értette mi történt, a kivételes találkozásból mindössze egy ködös emlék maradt és sok-sok év múlva Tipetupát csak egy megsárgult hóvirág emlékeztette valamire, ami ''lehetett volna''...
2008. augusztus 11., hétfő
Volt egyszer, hol nem volt - mese Sanyiról és a csalfa tündérről
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy legény, Sanyi. Ő volt apja legidősebb fia, mivelhogy nem volt neki több. Ez a Sanyi elment egyszer a trubadúr-versenyre, ahol a legkiválóbb lantosok, furulyások, gitárosok mérték össze tudásukat a közönség kegyeiért. Hősünk bemenekült egy ponyva alá a nap égető sugarai elől, mikor (ilyen biza csak a mesékben létezik) egy tündért látott meg. Ez a tündér azért szállt le a Földre, hogy az emberek szomját, fáradtságát csillapítsa, Sanyi összeszedte minden bátorságát és megszólította, megkérdezte a nevét, kiderült, hogy a mosolyt hozó tünemény az ''Ének-E-Napon'' névre hallgat. Beszélgettek mindenről, a világ folyásáról, szokásokról és a tündér által főzött ambrózia elkészítési módjáról is. Az idő elszaladt, a tündérnek mennie kellett, de előtte megígérte Sanyinak, elárulja az ambrózia titkát, ha meglátogatja Tündérhonban, az Óperenciás tengeren túl.
Nosza hősünk felkerekedett, batyujába hamuba sült pogácsát tett, aztán útilaput kötött talpára, meg sem állt Tündérhonig, ahol a Ének-E-Napon beváltotta szavát, elárulta az ambróziafőzés titkát, de valami megváltozott köztük és ezt Sanyi is érezte. A tündér szája szegletében csalfa mosoly villant, szemei huncutul nevettek, hősünk igen megörült a lehetőségnek, úgy érezte a tündérrel remek párost alkotnának. Kifundálta, eltervezte a következő napokat, lemondta a közeli városban tervezett sátoros ünnepet és maradt Tündérhonban. Nem is bánta meg hiszen másnap ''Átmenet''-hez címzett fogadóban találkoztak, kezdték megismerni egymást jól érezték magukat, bár alapvető különbségek voltak kettőjük nézeteiben, mégis kiegészítették egymást, valahogy összeillettek. A tündér mesélt az angyalok táncáról és hogy a felhők felett mulatságot hoz a holnap...
A mulatság vénasszonyok táncával kezdődött, Sanyi idő előtt ért oda, Ének-E-Napon azonban nem jött el. Másnap Sanyi felkereste, de nem kapott igazi választ, a tündér mindössze ''szárnyaszegettségre'' panaszkodott, majd bemutatta egy vendégnek aki épp az ambrózia-konyhában téblábolt: ''Sanyi ő Huba, Huba ő pedig Sanyi''. Hősünk kezet fogott a vendéggel, majd kilépett az utcára, hogy napsugárral üzenjen a barátainak, közben be-benézett a helységbe, egyszercsak elakadt a lélegzete, az ég egy kicsit elsápadt, a virágok lekonyultak és Sándor soha többé nem hitt a tündérekben...
Nosza hősünk felkerekedett, batyujába hamuba sült pogácsát tett, aztán útilaput kötött talpára, meg sem állt Tündérhonig, ahol a Ének-E-Napon beváltotta szavát, elárulta az ambróziafőzés titkát, de valami megváltozott köztük és ezt Sanyi is érezte. A tündér szája szegletében csalfa mosoly villant, szemei huncutul nevettek, hősünk igen megörült a lehetőségnek, úgy érezte a tündérrel remek párost alkotnának. Kifundálta, eltervezte a következő napokat, lemondta a közeli városban tervezett sátoros ünnepet és maradt Tündérhonban. Nem is bánta meg hiszen másnap ''Átmenet''-hez címzett fogadóban találkoztak, kezdték megismerni egymást jól érezték magukat, bár alapvető különbségek voltak kettőjük nézeteiben, mégis kiegészítették egymást, valahogy összeillettek. A tündér mesélt az angyalok táncáról és hogy a felhők felett mulatságot hoz a holnap...
A mulatság vénasszonyok táncával kezdődött, Sanyi idő előtt ért oda, Ének-E-Napon azonban nem jött el. Másnap Sanyi felkereste, de nem kapott igazi választ, a tündér mindössze ''szárnyaszegettségre'' panaszkodott, majd bemutatta egy vendégnek aki épp az ambrózia-konyhában téblábolt: ''Sanyi ő Huba, Huba ő pedig Sanyi''. Hősünk kezet fogott a vendéggel, majd kilépett az utcára, hogy napsugárral üzenjen a barátainak, közben be-benézett a helységbe, egyszercsak elakadt a lélegzete, az ég egy kicsit elsápadt, a virágok lekonyultak és Sándor soha többé nem hitt a tündérekben...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
