2008. november 5., szerda

Könyvtározunk.. meg a tisztelet...

Könyvtározunk. Talán meglepő a cím, de igenis szoktam könyvtárba járni és nem a könyvtároskisasszony kifogástalan (írhatnék tökéletest is) külseje miatt, hanem azér' mer' kell.

Bár az én ''könyvtárkultúrám'' (filós csajok mondják h van ilyen:D) erősen hiányos, azért annyit tudok, hogy a könyvtárban NEM tartunk viccfelolvasást a csoporttársainknak, miközben a másik tanul. És (tudom h és-sel nem kezünk mondatot, de Nekem szabad:P) itt jön be a nálam fiatalabb generáció neveletlensége a képbe. Hahotáznak, felolvasnak, beszélgetnek, fennhangon és ha pisszensz vagy dühöngsz és látják is rajtad akkor Te vagy a seggfej. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nem felém mert a szaroscsőrű csóka se köszörülné rajtam a körmét, hanem mindenki felé. Ha jobban belegondolunk a dolgokba, szerintem itt vagyon az eb elhantolva. Valahogy mindenkiből a tisztelet hiányzik. Mert húdemenő parasztnak lenni, House is az. Vagy, húdemenő hülyének lenni a tananyagból, meg aszondani a tanárnak, h hát én ezt nemtom.
Lehet, hogy a média hatása, az is lehet, hogy csak a szülők figyelnek oda kevésbé a gyerekekre, de a tisztelet hiányzik. Nemtom, de mikor az én apám járt egyetemre, akkor tudni büszkeség volt, akkor nem dicsekedtek az emberek azzal vizsga előtt, hogy ''tanulni?? át se olvastam...''. Nem az emberi természet változott meg, hanem valami más. Ha azt mondod, hogy bele se nézel soha semmibe és úgy jársz vizsgákra vagy bárhova akkor nem tiszteled saját magad. De akkor mást sem fogsz. Mindig fasságnak tartottam, hogy ''tartozom magamnak ennyivel...''. Talán most kezdem igazán megérteni ennek a kifejezésnek a jelentését. Tartozom magamnak annyival, hogy úgy viselkedek, hogy a másik ne faszozzon le a hátam mögött. Furcsa ezt így leírni, mert nem vagyok (már jósok ideje) olyan ember akit különösen érdekelne a randompípöl véleménye. És mégis...
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, jó lenne visszajelzést kapni, ki mit szól, jól látom??

1 megjegyzés:

Nagy István írta...

Régen jártam itt, és most többszörösen meglepődtem.
Örülök a magyar magánhangzók ékezeteinek!
Örülök a könyvtárbajárás felvázolt filozófiájának.
Azt szoktam mondani, hogy a 18. életév betöltése nem jelenti azt, hogy Aladár felnőtté vált.
Csaba a maga 22-23 évével kezdi kimeríteni a felnőttség ismérveit.
Így van ez rendjén.