Nyár van, vakáció van, mi sem természetesebb, mint hogy itthon ülök és tanulás címén összeveszem azokkal az emberekkel akik fontosak Nekem, meg Tv-t nézek. Lassan-lassan megtanultam, hogy el lehet kerülni a filmeket a zenei csatornákat meg a Kívánságkosarat, amikor ma délután rábukkantam egy MTV (értsd Magyar TeleVízió) műsorra, ami színháztörténetről, tévétörténetről oktatja az ifjabbat (az idősebbeknek pedig segít nosztalgiázni.. irigylem őket).
A mai adás vendégei egytől egyig impozáns nevek, kezdjük a hölgyekkel: Géczy Dorottya, Pécsi Ildikó akiket nem kell bemutatni és egy korszak fotográfusa Keleti Éva. Az urakat Levente Péter (Égből pottyant mesék – ha valakinek így ismerős) és Korda Gyuri bácsi képviselte. Gaskó Balázs vezette vezette a műsort, őt ismerjük régóta, 34-35 körül lehet, de simán kijárna neki egy életmű díj.
Őszintén gondolom, hogy aki csak egyet is megnéz ebből a lassan fél éve hétvégenként futó programból, marad valamivel. Megtudja ki is volt Ruttkai Éva, őszinte elismeréssel adózik Darvas Ivánnak és kirázza a hideg Latinovits Zoltán Cipolla alakításától a Márió és a varázslóban (1967). Olyan dolgok kerültek helyükre bennem, amiket illett volna tudnom.. Magáról a műsorról ennyit, aki nem nézi meg, az magára vessen...
Volt egy érdekes rész ma, amire felkaptam a fejem. A műsorvezető megkérdezte Korda Gyuritól, hogy ''Művész úr könnyű műfaj amit csinál''? Gyuri bácsi pedig felelt egy merészet. Azt mondta, hogy azért vágott bele, mert azt hitte könnyű és hírnévvel és pénzzel jár (hivatástudat mínusz egy pont, őszinteség plusz kettő) de valójában nehéz és néha úgy érzi, hogy egész életében nem csinált semmit. Na a dolog itt kezdett igazán érdekelni, Pécsi Ildikó megijedt, Gyuri bácsi meg bűntudatot érzett, mindenki vigasztalni, vagy inkább lelket önteni igyekezett az öreg táncdalénekesbe, Levente Péter tűnt a legvehemensebbnek (az Ő reakcióját megnézném párszor felvételről), de mindenkin látszott a tanácstalanság. Fura volt olyan embereket látni kiesni a ''szerepükből'' (idézőjelben, mert ez beszélgetős műsor) akik kamerák előtt élték le az életüket. Kábé 2 percig ment ez a vigasztalóshow (ami helyenként átment vitába) és nagyon látszott, hogy nincs benne a forgatókönyvben. Lehetne kajánul röhögni egyet az egészen de mi lenne, ha kivételesen hagynánk a cinizmust House-ra és kikapargatnánk a guanóból a mazsolát.
Adott egy férfi. Erősen bennejár a korban és tetszik vagy nem, de saját országában egy híres előadóművész. Anyagi gondjai nincsenek, meghívják a Sziget Fesziválra, van közönsége és nagyon sokan szeretik (nemcsak a saját generációjából, hanem magyarországi fiatalok is). Felesége van, akivel harmonikus kapcsolatban él és aki 20 évvel ezelőtt csak azért nem volt szexszimbólum, mert akkoriban Magyarország el volt látva jobbnál jobb nőkkel. Miért érzi azt, hogy nem tett le semmit az asztalra? Mert szerencséje volt és egy kicsi tehetsége és énekléssel átevickélt a kommunizmuson? Vagy azért, mert nem erre született, mert jobbhíján tette, mert nem meggyőződésből tette? Ha levetítjük ezt a mi kis tyúkszaros életünkre az a tanulság, hogy ne énekeld a Ma Ma Mariat, mert ultra cinkes és később bánni fogod? Vagy esetleg az, hogy ne járd azt az utat amit nem szeretsz és ne a pénz motiváljon, hanem hogy hasznosat csinálj és jól. Rohadtul nem irigylem azt, aki öregségére jön rá, hogy semmi értelmeset nem tett, szerintem ilyenkor kapkodnak az emberek fűhöz-fához, fegyverhez, antidepibogyóhoz, unokákhoz. A kérdés az, hogy megtalálod vagy nem találod meg azt amire születtél. Hiszem azt, hogy a felkapaszkodott huszárok (egyik napról a másikra meggazdagodott brókerek, biztosítási ügynökök, time-share előadók, ami én is voltam stb.) ugyanígy fognak érezni életük végén. És akkor fogod mondogatni az unokáidnak, hogy ''majd te megváltod a világot kislányom''. És tévedni fogsz.
Mindegy hogy yachtról, vagy kulipintyóból nézed a lemenő napot, ha ez az utolsó JOGOS gondolatod mielőtt elalszol, hiába az egész... Hiába, hiába, hiába..
Fázom, megyek tanulni.
