Jó rég nem postoltam semmi értékelhetőt de most megpróbálom leírni, mi is gondolkodtatott el mostanában. Sokat morfondÍroztam, hogy ezt komolykodósan vagy mese formájában Írjam meg, esetleg találjak ki valami elmebeteget, ami illik is hozzám. Másfél napnyi gondolkodás után előbbi mellett döntöttem, szerintem a téma ,,abszolútnemmellékes'' volta miatt. A bejegyzés végül hosszas töprengés után megszületett. A bizalmatlanságról szól, aminek tényleg nincsenek határai.
Elsősztori
Néhány nappal ezelőtt messengeren beszélgettem egy kolozsvári hölgyismerősömmel, akivel egy cipőben járunk, azaz mindketten jóval idősebbek vagyunk, mint az évfolyamtársaink. Történt egyszer, hogy várnia kellett egy órára és nem akart hazamenni, ivott volna egy kávét de nem volt kedve egyedül ülni, ezért a mellette levő sráchoz fordult (aki történetesen évfolyamtársa ÉÉÉS ugyanarra az órára várt) és a következő körmönfont kérdést tette fel: ,,Amíg várunk iszunk egy kávét?'' A válasz pénisszel és karakterrel rendelkező emberhez méltatlan volt: ,,..de nekem barátnőm van''. Ez nagyjából 20 helyen nevetséges és további 200on szánalmas. Egyrészt a hölgy nem pedofil, másrészt lassan-lassan vőlegénye van. Ez csak 2 ok a további 300ból. Erről a sztoriról ennyit, imhol egy másik:
Másodiksztori
Ugyancsak messengeres beszélgetés, ugyancsak egy patinás(7-8 éves) kapcsolattal rendelkez őhölgyismerősömmel (lassan-lassan itt is menyasszonyról beszélhetünk).. Az ismeretségről annyit, hogy hét-nyolc éve ( 15-16 voltam) borzasztóan tetszett, már akkor is a jelenlegi barátjával volt, egyikünk sem tud tulajdonképpen semmit a másikról, az elmúlt öt évben kábé egyszer találkoztunk és háromszor beszéltünk. A beszélgetés spontánul alakult, önértékelésre terelődött a szó. Nagyjából rövid idő értékelhető (lásd: nem időjárás,sport, körömfestés) téma után azt írja h: lassan megyek mert a barátom furcsán nézne ha meglátná hogy önértékelésről beszélek veled, remélem megérted. Namost hazudnék ha azt mondanám, hogy nem értettem, de nem akartam érteni. Azért nem, mert ilyesminek semmi keresnivalója ebben a beszélgetésben és azt mondtam hogy nem, nem értem. Nem hiszem azt, hogy aggodalomra adhat okot egy kapcsolatban ha az egyik fél komolyabb témákat is feszeget másokkal ahogy azt sem hiszem, hogy egy kávémeghívás feltétlenül a szexuális érdeklődés jele. Itt jegyezném meg, hogy nem egy olyan barátom van aki az ellenkező nemhez tartozik, komoly kapcsolatban él és a beszélgetéseinkkkor kevés tabu van.
Őszintén..
szólva a fenti két esetben ugyanazt látom. Alapvető bizalmatanság, lassan uncsi, mindenhol ez van. Ha abból indulunk ki, hogy az ember alapjában véve nem bizalmatlan, hanem a rossz tapasztalatok teszik azzá, egészen érdekes kérdéssé válhat a ,,miért is a bizalmatlanság''? Miért féltékeny a srác barátnője vagy a hölgy vőlegénye? Mindenkinek elsőre az juthat eszébe, hogy félre-félre tekingettek, de ez nem feltétlenül igaz. Sőt. Lehet, hogy éppen a barátnő vagy a barát volt a hűtlen, vagy szegett meg bizonyos szabályokat. Viccesen hangzik? Gondolj bele.. Ha hazudsz valakinek, az illető nem fog bízni benned. Őszintén.. hányszor bíztál olzasvalakiben aki benned kifejezetten nem? Egyszer sem.. nem is lehet.. Ez az ami megöli azokat a kapcsolatokat ahol valaki tilosban járt, kiderült de együtt maradtak. Kialakul egy bizalmatlanság és ha azt ADSZ, azt is fogsz KAPNI. Olyan ez mint egy teniszmeccs. Oda-vissza játék csak éppen egy hegyormon. Egyszer úgyis leesik a labda de nincsenek labdaszedők. Alapoznád az életed ilyen teniszmeccsre? Nyilván nem..
Persze ha..
megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges az első sztorinál. Vagy csalná a srác, vagy nem. Ha nem csalná, a csaj nyugodtan kiengedheti, mert ebből a szempontból teljesen mindegy.. Ha csalná, akkor viszont a kapcsolatot kéne rendbehozni, nem pedig vassal-vérrel-vencselővel ellenőrizni.
Ha megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges a második sztorinál is, vagy beszél a ,,zemberrel'' önértékelésről meg hasonlókról vaaagy nem. Ha igen, akkor a srác szempontjából semmi olyasmit nem nyújt egy ilyen véleménycsere ami számára veszélyes lehet. Ha nem tárgyalnak ilyesmiről, akkor viszont megfosztja a barátnőjét valamitől, ami érdekelheti ami által jobb lesz valamiben (nem, most az egyszer nem a velem való konverzáció jellemzően jellemépÍtő jellegére céloztam. Tényleg nem. Tényleg na. Najó talán egy kicsit. Nagyon kicsit.). A viccet félretéve ezek az elutasÍtó//túlóvatos viselkedésminták logikailag hamis alapokon állnak, látszólagos megoldást nyújtanak egy nem létező, vagy pedig egy sokkal súlyosabb problémára. Amit adsz azt is kapsz. Newton bácsi nem is tudta h mit talál fel a hatás-visszahatással. A kérdés csak az, hogy mit fogsz kapni Magadtól, ha nem adsz neki bizalom-alapú kapcsolatokat, nem adsz neki hiteles, következetes viselkedésmintákat satöbbi.
Szerintem érdemes elgondolkodni ezeken a dolgokon, 1-2 embernek komolyan szüksége lenne arra h tisztábban lássa a dolgokat.
Ui: A hölgyek kiléte nem képezheti vita ill.komment tárgyát. Moderálni meg nem szeretnék..
