Nem vagyok egy karácsony-fan. Elcsépelt, gyakran uncsi, jelentőségét a túlmediatizálásnak* köszönhetően elvesztett ünnepről van szó. Mivel az emberek ilyenkor szomorúak és magányosak, nyereményjátékot hirdetek.
A legfontosabb info-k:
Aki nevezhet: BÁRKI
Nevezés: KOMMENTBEN
Nyereményjáték ideje: A POST MEGJELENÉSÉTŐL DEC. 26. 23:59
Fődíj: Egy palack félédes vörösbor
Zsűri: Csaba királyfi
Biztosan sokakban felmerült a kérdés, vagy mindhatnám h ,,A KÉRDÉS''. Mit kell tenni? Meg kell találni és be kell írni kommentben, a legcinikusabb, leghumorosabb, legszemétkedőbb, leg,,ááááuuuu''pillanatot okozó haikut, közhelyet, graffitit, idézetet.
Két szabály van:
1. Nem lehet 3 sornál hosszabb.
2. Magyar nyelven kell beírni.
Tisztában vagyok vele, hogy a játék hatására egész Közép-Európa klaviatúrára veti magát, társaságok alakulnak, a szabadkőműves páholyok reaktiválnak, a Lehman Brothers 50 millió dollárt oszt szét bónuszként (jéé megtörtént, én mondtam..) és még sorolhatnám... Éppen ezért hagyom a társaságot kutatni.. Mindenkinek sok nevetést kíván:
A Versenyszervező Bizottság.
* ez az a szó ami bizonyítja, hogy a napnak ebben a szakaszában MÉG nem ittam.
2009. december 23., szerda
2009. november 20., péntek
Megszaggattuk Gigit..
No igen.. hosszas töprengés után elneveztük a hullánkat Giginek. Elgondolkodtató volt, hogy a név osztatlan sikert aratott és ha nem is merült fel egyből, mindenki szórakoztatónak találta.. Ilyenkor szokott jönni a kérdés: Mi a hasonlóság a Steaua tulajdonosa és a bonctermi hulla között? Mindakettő cigány és mindakettőre hidegen van szükségünk.. Ollé..
Mint a kicsitsem humánus bevezetőből kiderült, túlvagyok az első hullavagdosós órán s mit ne mondjak egész jó volt.Azzal kezdődött, hogy bementem a nem teljesen klimatizált illatú terembe és találkoztam a csoporttársaimmal.. A szokásos kézfogás, köszönés bla-bla-bla után nem kis meglepetésre azt vettem észre, hogy az első boncóra tiszteletére mindannyian hupikék törpikének öltöztek és a lilás beütésű bőrüket vették fel. Ez furcsa, mert végülis a szag nem is elviselhetetlen, a hulla pedig nem undorító és mellette igenis lehet enni (akár a más szendvicséből is). Maga a boncóra sokkal jobb volt mint eddig az összes anató gyak együtt. a csontokról már mondtam soxor, hogy unalmasak,de erre nemigen fogom, eddig lekötött és nem hiszem, hogy ez sokat változna az elkövetkezőkben. Nagyon tetszik, hogy jó sok oktató van bent, és hogy magyaráznak rendesen, a birka effektus nem igazán jön be, bár nekem nem sok károm származik belőle (egyszerre állja körbe a holttestet mindenki (kösz a százkilencvenöt centit anyu:D)), de attól még zavar a lökdösődés. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen ellenszenves dolog, de várom a többi gyakot.. Muhahaha
Gigi egy ötvenév körüli pasas (és nem is nagyon öregszik), aki meglehetősen fejletlen izomzattal rendelkezik, emellett a roma etnikum oszlopos tagjaként vonult be az egyetem (nem túl széles) hullaskálájára. Ez tulajdonképpen elég nagy probléma.. az orvosin holttest nélkül nem igazán lehet megmutatni és oktatni egy két dolgot, de úgy tűnik ez nem igazán zavar senkit és hiába mondja egy-két tekintélyes és nagytudású úriember, hogy ez nagyon nem jó, a helyzet olyan mint az adamantium.. egyelőre oldhatatlan. Kérdem én tisztelettel.. a minőségibb oktatás érdekében nem lehetne törvénykezés szintjén hozni valamilyen rendeletet? Kicsi vagyok én ahhoz, hogy beleugassak a nagyok dolgába de ez hosszútávon hanyatláshoz vezet. Értem én. hogy nyugaton bevett szokás és kevesebb vele a macera, de megéri. Persze sokkal könnyebb ''gumihullán'' gyakorolni(kevésbé büdös, nem kell kínlódni a tárolással, a beszerzés is egyszerűbb) de az kábé olyan, mintha valaki elolvasna egy Szabócska Mihá' kötetet és elhatározná, hogy a legnagyobb költő lesz a Földön. Enyhén cinkes..
Mint a kicsitsem humánus bevezetőből kiderült, túlvagyok az első hullavagdosós órán s mit ne mondjak egész jó volt.Azzal kezdődött, hogy bementem a nem teljesen klimatizált illatú terembe és találkoztam a csoporttársaimmal.. A szokásos kézfogás, köszönés bla-bla-bla után nem kis meglepetésre azt vettem észre, hogy az első boncóra tiszteletére mindannyian hupikék törpikének öltöztek és a lilás beütésű bőrüket vették fel. Ez furcsa, mert végülis a szag nem is elviselhetetlen, a hulla pedig nem undorító és mellette igenis lehet enni (akár a más szendvicséből is). Maga a boncóra sokkal jobb volt mint eddig az összes anató gyak együtt. a csontokról már mondtam soxor, hogy unalmasak,de erre nemigen fogom, eddig lekötött és nem hiszem, hogy ez sokat változna az elkövetkezőkben. Nagyon tetszik, hogy jó sok oktató van bent, és hogy magyaráznak rendesen, a birka effektus nem igazán jön be, bár nekem nem sok károm származik belőle (egyszerre állja körbe a holttestet mindenki (kösz a százkilencvenöt centit anyu:D)), de attól még zavar a lökdösődés. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen ellenszenves dolog, de várom a többi gyakot.. Muhahaha
Gigi egy ötvenév körüli pasas (és nem is nagyon öregszik), aki meglehetősen fejletlen izomzattal rendelkezik, emellett a roma etnikum oszlopos tagjaként vonult be az egyetem (nem túl széles) hullaskálájára. Ez tulajdonképpen elég nagy probléma.. az orvosin holttest nélkül nem igazán lehet megmutatni és oktatni egy két dolgot, de úgy tűnik ez nem igazán zavar senkit és hiába mondja egy-két tekintélyes és nagytudású úriember, hogy ez nagyon nem jó, a helyzet olyan mint az adamantium.. egyelőre oldhatatlan. Kérdem én tisztelettel.. a minőségibb oktatás érdekében nem lehetne törvénykezés szintjén hozni valamilyen rendeletet? Kicsi vagyok én ahhoz, hogy beleugassak a nagyok dolgába de ez hosszútávon hanyatláshoz vezet. Értem én. hogy nyugaton bevett szokás és kevesebb vele a macera, de megéri. Persze sokkal könnyebb ''gumihullán'' gyakorolni(kevésbé büdös, nem kell kínlódni a tárolással, a beszerzés is egyszerűbb) de az kábé olyan, mintha valaki elolvasna egy Szabócska Mihá' kötetet és elhatározná, hogy a legnagyobb költő lesz a Földön. Enyhén cinkes..
2009. november 15., vasárnap
Mese egy percrol..
Valamikor nagyon-nagyon régen történt. Egy madár nagy szárnyakkal, de kis hittel lépdelt az erdőben. Nem mert repülni, ehh.. dehogy mert, pedig tudott volna.. csak lépdelt az erdőben, ide oda nézett, ismerte a fákat egy-két virágot is, tudta mit érdemes leszedni, mit nem, tudta mit lehet elvenni és mi az ami nem neki teremtetett.
Sólyom volt, a legerősebb madár aki az erdőben élt, jobb volt mint amilyennek hitte magát, de tulajdonkeppen abban sem hitt igazán amiben hitt. Egy nap Bagoly aki az erdő legidősebb lakója volt, megkereste és a lelkére beszélt. "Probálj meg repülni, nézd meg mire vagy képes". A mi Sólymunk kirepült, leszállt egy fa tetejére es ekkor először érezte a meleget amit a Nap adott. Nem volt forróság, nem volt hideg, nem volt bántóan erős a fény, de nem volt sötét sem. Először életében érezte igazán jól magát, és a fa tetejéről meglátott egy fénylő, hófehér, árnyat... Nem tudta, nem is tudhatta, hogy mi az. Követte távolról, követte félve, követte titokban, követte reménykedve, követte sután, követte bután, követte lassan, követte eltökélten, de azt a valamit amit a fehér árny jelentett neki, sosem tudta igazán felfogni. Csak a percre emlékezett, csak arra az egy nyomorult, tehetetlen pillanatra, amikor a leheletnyi mese, eltűnt a sűrűben. Hosszú időnek tűnt... hónapoknak talán amíg érezte azt amit akkor, pedig csak egy szemvillanásnyi öröm volt egy fa tetején. Megtanulta újra és újra átérezni ugyanazt, mikozben az erdő zenéjét hallgatta egy óriás bükkfa tetején, miközben repülni tanult, miközben virágokat tépkedett, miközben a tollait fényesítette, miközben a csőrét fente.. Megtanult együtt élni ezzel, megtanulta helyére tenni, még akkor is ha nem volt igazán helye, megtanult uralkodni magán kívülről látta magát a világot el tudott vonatkoztatni a kíváncsiságától, a , a dühétől, a megértésétől, fájdalmától, a féltésétől amit bárki iránt érzett, a sajnálattól és még a szeretetétől is. Uralkodott magán.
Sok idő telt el..
Sólyom, bejárta a fél világot, mindent tudott az erdő fáiról, értette őket, látta őket, amit nem megértett azt megérezte, de nem talált sok örömet, újdonságot, meglepetést a semmiben. Aztán egyszer egy távoli erdőben, egy új útnak a kezdetén felszállt egy fa tetejére.. Egy bükkfán.. mikor a Nap kisütött, mikor a felhők nem voltak sehol, mikor látta az útja végét, mikor a világ már majdnem a lábai előtt hevert, mikor csak egy karnyújtásnyira volt a szivárvány mindkét vége, újra, ott, akkor, még egyszer látta az árnyat.
Tudta már hogy mit képvisel. Tudta, hogy miért van ott. És azt is tudta..., inkább érezte, hogy soha soha nem fog szembenézni vele, sosem érti meg, sosem tudhatja a magáénak. Egyszerűen csak OTT van.
Sólyom volt, a legerősebb madár aki az erdőben élt, jobb volt mint amilyennek hitte magát, de tulajdonkeppen abban sem hitt igazán amiben hitt. Egy nap Bagoly aki az erdő legidősebb lakója volt, megkereste és a lelkére beszélt. "Probálj meg repülni, nézd meg mire vagy képes". A mi Sólymunk kirepült, leszállt egy fa tetejére es ekkor először érezte a meleget amit a Nap adott. Nem volt forróság, nem volt hideg, nem volt bántóan erős a fény, de nem volt sötét sem. Először életében érezte igazán jól magát, és a fa tetejéről meglátott egy fénylő, hófehér, árnyat... Nem tudta, nem is tudhatta, hogy mi az. Követte távolról, követte félve, követte titokban, követte reménykedve, követte sután, követte bután, követte lassan, követte eltökélten, de azt a valamit amit a fehér árny jelentett neki, sosem tudta igazán felfogni. Csak a percre emlékezett, csak arra az egy nyomorult, tehetetlen pillanatra, amikor a leheletnyi mese, eltűnt a sűrűben. Hosszú időnek tűnt... hónapoknak talán amíg érezte azt amit akkor, pedig csak egy szemvillanásnyi öröm volt egy fa tetején. Megtanulta újra és újra átérezni ugyanazt, mikozben az erdő zenéjét hallgatta egy óriás bükkfa tetején, miközben repülni tanult, miközben virágokat tépkedett, miközben a tollait fényesítette, miközben a csőrét fente.. Megtanult együtt élni ezzel, megtanulta helyére tenni, még akkor is ha nem volt igazán helye, megtanult uralkodni magán kívülről látta magát a világot el tudott vonatkoztatni a kíváncsiságától, a , a dühétől, a megértésétől, fájdalmától, a féltésétől amit bárki iránt érzett, a sajnálattól és még a szeretetétől is. Uralkodott magán.
Sok idő telt el..
Sólyom, bejárta a fél világot, mindent tudott az erdő fáiról, értette őket, látta őket, amit nem megértett azt megérezte, de nem talált sok örömet, újdonságot, meglepetést a semmiben. Aztán egyszer egy távoli erdőben, egy új útnak a kezdetén felszállt egy fa tetejére.. Egy bükkfán.. mikor a Nap kisütött, mikor a felhők nem voltak sehol, mikor látta az útja végét, mikor a világ már majdnem a lábai előtt hevert, mikor csak egy karnyújtásnyira volt a szivárvány mindkét vége, újra, ott, akkor, még egyszer látta az árnyat.
Tudta már hogy mit képvisel. Tudta, hogy miért van ott. És azt is tudta..., inkább érezte, hogy soha soha nem fog szembenézni vele, sosem érti meg, sosem tudhatja a magáénak. Egyszerűen csak OTT van.
2009. október 15., csütörtök
Orvosiról..
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy az első bejegyzésem erről fog szólni. Azt hittem, előbb magyarfoci lesz, dehát a tegnapi dánok elleni 1-0ás győzelem elvette a kedvem.
Abban a szerencsés (??) helyzetben vagyok, hogy össze tudok hasonlítani egy kis egyetemet egy naggyal. Ha a konkrétan akarnék írni, valószínüleg azt írtam volna, hogy össze tudom hasonlítani a Sapit egy igazival.
Körülbelül két óra után kiderült, hogy ide NEM balettozni járnak az emberek (nem mintha ezt vártam volna). Az első héten a kurzusokon és laborokon feladtak nagyjából annyi olvasnivalót (már amennyiben tényleg tanulni akarsz), amennyi két kisebb tantárgy féléves anyagának felel meg és most második héten vált számomra világossá, hogy az elején elég lightosra vették a figurát. Egyik tantárgy sem egyszerű, semmiből nincs kifejezetten kevés anyag, a tölteléktantárgyakat (lásd: Info , bocs Ákos:D) is komolyan veszik. Itt nincs olyan, hogy a kurzus második felére mész be, nincs olyan, hogy ''bocsinemvoltidőmreferatumotírni''.
Egyik elsőéves nem volt ilyen-olyan okok miatt az első biokémia gyakorlaton és bement második órára referátum nélkül. Tudni kell, hogy minden gyakorlat előtt ki kell jegyzetelni az illető gyakorlatnak a menetét stb., hogy ne úgy állíts oda, hogy fogalmad sincs. Persze az első órán hiányzónak nem volt jegyzete és a tanárnő teljes lelkinyugalommal, minden további nélkül kirakta a teremből. Nem másodéves volt, nem közölték előre a szabályokat, semmi. Egyszerűen csak nem tűrik el a hanyagságot. Well done. Nagyjából ez működik fizika gyakorlaton is, habár a tanárnő ott nem úgy néz ki, mint az antikrisztus, viszont kedves és segítőkész.
Akadt még kellemes meglepetés, elsősorban a tornaterem, ami egy nemzetközi meccs lebonyolítására alkalmas kosárlabdapályát, illetve röplabdapályát jelent. Természetesen van lehetőség labdarúgni, asztaliteniszezni, teniszezni ÉÉS az egyetemnek van saját konditerme, ahova csillagászati összegért (25 RON:D) lehet havi bérletet váltani.
Ami nem tetszik, hogy a titkárnők, az egyetemi könyvesboltban levő eladók mind-mind undokul viselkednek az emberrel, randán beszélnek és egyik másik igen-igen bunkó (értem ezalatt, hogy nem köszönnek vissza pl.). A kurzuson nagyon sokan vagyunk (bár szerintem inkább a Sapin voltunk kevesen), a laborok meg románul vannak, ami nem könnyű, viszont elég nehéz. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de kicsit hiányzik a Sapin az a hangulat amiért önmagában bement az ember néha. A kis létszám, ott kifejezetten előny, sokkal több ideje jut a tanáraidnak arra, hogy elmagyarázzák az anyagot a csoportoknak külön-külön. A furcsa az, hogy a Sapin könnyebb tanulni, bármikor megkérdezhetsz bárkit bármiről, örömmel segítenek, könyvet adnak, magyaráznak stb. mégis arányaiban az orvosin kell többet tanulni. Itt volt arra példa, hogy anatógyakon annyit kérdeztek a diákok, hogy a tanár egy óra után megunta és ''Ia sa intreb si eu ceva'' vigyorral végigkérdezte az az órai anyagot a halálravált (ITT van tétje annak, ha laboron kérdeznek) hallgatóktól.
Mindent egybevéve az a következtetés, hogy nincs következtetés, leszámítva persze, hogy írtam egy rémgyenge bejegyzést:).
Abban a szerencsés (??) helyzetben vagyok, hogy össze tudok hasonlítani egy kis egyetemet egy naggyal. Ha a konkrétan akarnék írni, valószínüleg azt írtam volna, hogy össze tudom hasonlítani a Sapit egy igazival.
Körülbelül két óra után kiderült, hogy ide NEM balettozni járnak az emberek (nem mintha ezt vártam volna). Az első héten a kurzusokon és laborokon feladtak nagyjából annyi olvasnivalót (már amennyiben tényleg tanulni akarsz), amennyi két kisebb tantárgy féléves anyagának felel meg és most második héten vált számomra világossá, hogy az elején elég lightosra vették a figurát. Egyik tantárgy sem egyszerű, semmiből nincs kifejezetten kevés anyag, a tölteléktantárgyakat (lásd: Info , bocs Ákos:D) is komolyan veszik. Itt nincs olyan, hogy a kurzus második felére mész be, nincs olyan, hogy ''bocsinemvoltidőmreferatumotírni''.
Egyik elsőéves nem volt ilyen-olyan okok miatt az első biokémia gyakorlaton és bement második órára referátum nélkül. Tudni kell, hogy minden gyakorlat előtt ki kell jegyzetelni az illető gyakorlatnak a menetét stb., hogy ne úgy állíts oda, hogy fogalmad sincs. Persze az első órán hiányzónak nem volt jegyzete és a tanárnő teljes lelkinyugalommal, minden további nélkül kirakta a teremből. Nem másodéves volt, nem közölték előre a szabályokat, semmi. Egyszerűen csak nem tűrik el a hanyagságot. Well done. Nagyjából ez működik fizika gyakorlaton is, habár a tanárnő ott nem úgy néz ki, mint az antikrisztus, viszont kedves és segítőkész.
Akadt még kellemes meglepetés, elsősorban a tornaterem, ami egy nemzetközi meccs lebonyolítására alkalmas kosárlabdapályát, illetve röplabdapályát jelent. Természetesen van lehetőség labdarúgni, asztaliteniszezni, teniszezni ÉÉS az egyetemnek van saját konditerme, ahova csillagászati összegért (25 RON:D) lehet havi bérletet váltani.
Ami nem tetszik, hogy a titkárnők, az egyetemi könyvesboltban levő eladók mind-mind undokul viselkednek az emberrel, randán beszélnek és egyik másik igen-igen bunkó (értem ezalatt, hogy nem köszönnek vissza pl.). A kurzuson nagyon sokan vagyunk (bár szerintem inkább a Sapin voltunk kevesen), a laborok meg románul vannak, ami nem könnyű, viszont elég nehéz. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de kicsit hiányzik a Sapin az a hangulat amiért önmagában bement az ember néha. A kis létszám, ott kifejezetten előny, sokkal több ideje jut a tanáraidnak arra, hogy elmagyarázzák az anyagot a csoportoknak külön-külön. A furcsa az, hogy a Sapin könnyebb tanulni, bármikor megkérdezhetsz bárkit bármiről, örömmel segítenek, könyvet adnak, magyaráznak stb. mégis arányaiban az orvosin kell többet tanulni. Itt volt arra példa, hogy anatógyakon annyit kérdeztek a diákok, hogy a tanár egy óra után megunta és ''Ia sa intreb si eu ceva'' vigyorral végigkérdezte az az órai anyagot a halálravált (ITT van tétje annak, ha laboron kérdeznek) hallgatóktól.
Mindent egybevéve az a következtetés, hogy nincs következtetés, leszámítva persze, hogy írtam egy rémgyenge bejegyzést:).
2009. október 12., hétfő
morgolódom 2.0
Sokat gondolkoztam mi is lehetne frappáns bevezetetés, hallatlan mennyiségű ökörség eszembe is jutott viszonylag rövid idő alatt, kezdve az enyhén fimbuzi ''Morgolódom: ReLoaded''-tól, az automán ''Morgolódom: NeXt Tuning''-on át a vicces és enyhén élethelyzetre hajazó, ''Morgolódom: The Implant''-ig, de szerencsére kijózanodtam és találtam egy semmilyen címet is.
Az első kérdés a 2.0-val kapcsolatban (természetesen a ,,Jajj már megin' blogot ír?'' után), hogy ,,miért most?''. Nagyjából azért, mert elsőéves vagyok Vásárhelyen az orvosin és megnősültem(na jó, csak az előbbi igaz:D), akad egy csomó téma, mert jó a magyar válogatott, mert a jobboldal előretör, mert végre megtanultak filmet rendezni is a ,,táposok''.Van ami így sem változott természetesen, az építő jellegű kommenteket most is szeretettel várom, idén sem lesz nyereményjáték, Cristiano Ronaldót továbbra is rühellem, a szelykei lángos még mindig az első anyu főztje után.
Showtime
ui: végül de elsősorban a 2.0 oka, hogy a legutóbbi posthoz, annyi kedves komment érkezett, melyekért köszönet mindenkinek. :pirulósszmájli
Az első kérdés a 2.0-val kapcsolatban (természetesen a ,,Jajj már megin' blogot ír?'' után), hogy ,,miért most?''. Nagyjából azért, mert elsőéves vagyok Vásárhelyen az orvosin és megnősültem(na jó, csak az előbbi igaz:D), akad egy csomó téma, mert jó a magyar válogatott, mert a jobboldal előretör, mert végre megtanultak filmet rendezni is a ,,táposok''.Van ami így sem változott természetesen, az építő jellegű kommenteket most is szeretettel várom, idén sem lesz nyereményjáték, Cristiano Ronaldót továbbra is rühellem, a szelykei lángos még mindig az első anyu főztje után.
Showtime
ui: végül de elsősorban a 2.0 oka, hogy a legutóbbi posthoz, annyi kedves komment érkezett, melyekért köszönet mindenkinek. :pirulósszmájli
2009. február 6., péntek
Azon morgolódom...
... hogy be kéne fejezni. Nincs több mondanivalóm. Ez a blog terápia volt, kiírtam magamból egy-két dolgot, ami foglalkoztatott, vagy történetet ami bántott. Két hölgy is belekerült, egyik sem ismert magára, éljenek a mesék... Volt benne jó is rossz is, volt elcseszett bejegyzés is meg olyan is ami egészen jól sikerült.
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
2009. január 2., péntek
Atonement - Vágy és vezeklés
Előrebocsájtom, ez az írás azoknak inkább élvezhető, akik látták az Atonement (magyar címe: Vágy és Vezeklés) című filmet, a cselekmény egy része le van írva ugyan (rengeteg végiggondolni való mellékszál is akad (mint a Rózsa neve a maga 7 olvasatával)) de körülbelül annyira adja vissza az eredeti érzést, mint ha egy vaknak elmagyaráznád a naplementét. Nézd meg a filmet, aztán olvass..
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
