Atonement - Vágy és vezeklés

Előrebocsájtom, ez az írás azoknak inkább élvezhető, akik látták az Atonement (magyar címe: Vágy és Vezeklés) című filmet, a cselekmény egy része le van írva ugyan (rengeteg végiggondolni való mellékszál is akad (mint a Rózsa neve a maga 7 olvasatával)) de körülbelül annyira adja vissza az eredeti érzést, mint ha egy vaknak elmagyaráznád a naplementét. Nézd meg a filmet, aztán olvass..

A.T.O.N.E.M.E.N.T

Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...

Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.