Azok a határok.. és a rézfaszú bagoly

Egy-két határt nem jó feszegetni. Nem azért mert túl tágak lesznek, hanem éppen azért, mert erre egyszerűen nincs szükség. A határok OTT vannak, az emberek pedig pontosan tudják és érzik, hogy hol a helyük köztük/előttük/mögöttük. Többek közt ezért van herótom attól, ha valaki azt mondja, hogy NEM szeret betartani egyes szabályokat és jó a szabaccság, ennek ellenére pirossal húzza ki a határokat, hogy evidensek legyenek, mert az kell, meg szép meg jó meg.. "BIZTONSÁGOS" (persze ezt a mai modern világban tisztázásnak híják). Ha a nemkimarkerezett ''határaidon'' kívül nem érzed Magad rendben akkor nem fog segíteni a szögesdrót sem, mert egyfolytában attól félsz, hogy valaki beszerzett egy vájerkáttert és szétvágja. Sűrűn fog a fejedben járni hogy, ''deezavalakicsakazértkeresmert..'' és sok-sok időt elcseszel azzal, hogy biztonságban érezd Magad.
Peersze értem én, hogy majd teszel a faladra/kerítésedre csicsás kaput, amit tudsz nyitni/csukni/emelni, de a rézfaszú bagoly se akar berepülni oda, ahonnan nem biztos, hogy kijön.

Aki barikádozik, úgy gondolja, hogy aki be akar jönni az tegyen meg sokat/mindent azért, hogy bemehessen és eldugja a kulcsot a bugyijába még meg sem mutatja, hadd kínlódjon aki a határok közé áhítozik. Az eb viszont pont itt van elhantolva, mert
ha az a valaki hiszi a ''valamit valamiért''-et, akkor továbbáll, mert látja hogy nem kap semmit sokért és ez nem biznisz.. Ilyenkor persze a határos megharagszik és eldönti magában, hogy ''bazeg az emberek degecik'' még felhúz egy hatméteres kerítést, mert az a biztos, és az majd jól kinntartja a sok gonoszt. Aztán jön a következő ilyen és utána a következő fal is felépül és a sztori folytatódik az Isaura 677. részével ugyanígy, amíg Kőmíves Kelemen/Kelemenné meg nem unja, és ki nem tolja a popsiját valakihez aki teccik neki. Persze aki látja a falakat annak vagy esze ágában nincs mászni, vagy leszarja és kinnül. Aki viszont kint vár és aszondja, hogy ''gyeremánkihozám'' és kurvajól érzi magát a sok falas erődítmény között (ahonnan ki-ki mászik egy két unatkozó építész) annak eszeágában nincs bemenni.
Szépen lassan a mi Kelemenünk/Kelemennénk rájön, hogy ezt a sok drótot meg maltert
ki kéne rakni a sunyiba a ganédombra de már se ereje se kedve lebontani amit eccer odatett és biz' be kell érnie az ''inkábbgyerekiTE'' emberekkel, akiket nem érdekel, hogy esetleg mi szépet/jót rejtenek a falak. Az ilyen emberekkel pedig nem jut sehova. Már most sem jutna ha átlátna rajtuk.

A rézfaszú bagoly pedig csak repül tovább..

Ps.: Unom ezt elmondani 1001edszerre is..