Itthon ülök, egy jólnevelt félüveg pezsgő felvillanyozó társaságában és készülök egy egészen egyedi ''ikszperiensz''-re, merthát idén kitaláltam , hogy Csaba márpedig egyedül szilveszterezik.
Kint nem esik a hó, de a fák ágai fagyottan lógnak a semmibe, sötét van, ha kinézek az ablakon semmi nem mutatja, hogy az év utolsó napjának estéje van. A padló fáradtan recseg, ahogy fészkelődöm a székemen, miközben kissé csilles mjúzikot duruzsol a hangszóró, egy közeli barátom legjobb alkotását (GreySkies), tessék meghallgatni akkor is ha NEM vagy elektreek rajongó...
Mivel azt tervezem, hogy készítek néhány képet és a Fellegvárból nézem a tüzijátékot, lassan elindulok...
Felemás érzések kerítettek hatalmukba, miközben a várost jártam. Néztem a sok-sok-sok embert akik azt hitték, hogy boldogok, mert vége az évnek. Láttam fiatal, mosolygós családot két apróka kislánnyal koncertre igyekezni, de láttam részeg cigányt is aki azt magyarázta a kirendelt rendőrnek, hogy ő nem is oda akarta dobni a petárdát... Valahogy úgy érzem, a szilveszter az előre nem-látás ünnepe. Örülünk annak, hogy valaminek vége, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy ugyanez jön csak pepitában...
A tüzijátékot Fellegvárból néztem, természetesen mielőtt felértem a velemszületett aprócska egóm arra következtetett, hogy egyedül leszek, igazam is lett, alig voltunk négyszázan. Ha nem kaptam volna két nagy puszit egy igen kedves hölgytől akinek kinyitottam a pezsgőjét, idegösszeomlást kaptam volna a petárdáktól és a mindenféle pirotechnikai bizbasztól. Jobban belegondolva nem is a hang zavart, hanem hogy úgy éreztem, bekeveredtem egy rakás marha közé. A téli ünnepek csípőből ellenszenvesek (a Mikulás-elmegy, de a minden évben szakrálisan legyilkolt fenyőfáknak nem látom értelmét), a Szilveszter erre csak rátesz egy lapáttal.
Kíváncsi voltam mennyire lesz Románia-feelingem, elsétáltam a Samantha Fox koncertre. Élő ének, nem pléjbekk, ez első kellemes meglepetés volt, sajnos a kivetítők elég gyengén mentek, a színpadra látni meg abból a szögből képtelenség volt. Az egyik számnál (a másfélből, amin ott voltam:) ) egészen előre jött, úgyhogy a bal melléből láttam egy kétmásodpercnyit (itt jelezném a teljesség kedvéért, a hölgy bőrkabátot viselt, pedig alig volt mínusz 13 fok). Éppen menni készültem, amikor lélegzet stop, ének stop, zene stop, áram stop... csak a füttykoncert maradt. Kuncogva elindultam, imhol Románia2009.
Amint látható, pirotechnia akadt, itt éppen a hadsereg készlete látható
Díszbabák és Dí(s)znilend...X-men rajongóknak kötelező:)
Ilyen rideg-üresnek még sosem láttam
Buli volt Romániában
Las Vegas érzés a Széchenyi térenA képek nem jó minőségűek, a Fellegvárból pedig nem lehet tüzijátékot fényképezni.
Mindent egybevéve elég érdekes egyedül lenni szilveszterkor. Sok olyan dolog jut eszedbe, amin meglepődsz, amin nem szoktál gondolkodni és nagyon furcsálod, hogy ez pont most, zegernyébe, tömegbe, ricsajba jut eszedbe és még véletlenül sem tudsz elvonatkoztatni egynéhány gondolattól ami zúg/zakatol és amit egy nagyon kedves keringőre hívás sem tud kiverni a fejedből...
Nemrég kaptam egy sms-t egy ismerőstől, azt mondja van egy újévi játék, az a lényege, hogy mindenki felírja egy papírlapra, hogy milyen fogadalmakat tesz a jövő évre és az egészet egy lezárt dobozba zárják. Egy év múlva megnézik, hogy ki mit tudott megvalósítani az elképzeléseiből. Szerintem ezt érdemes kipróbálni... nem?
