... hogy szkizofrén világban élünk. Na nem (csak) azért, mert az üditőitalok citromesszenciát tartalmaznak a vécépucoló meg valódi citromot, hanem más miatt...
Volt egy érdekes vitám az életszép-nemszép témakörében és annak hatására ill. kiegészítéseként imhol egy iromány:
Szeressük egymást gyerekek igaz? Néhány példa, közelről ''aztán maj' menyünk távolabb is'':
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak széles e Lyurópában, cserébe ők lopnak, csalnak, hazudnak, rontják a külföldön kialakult (egyébként sem fényes) képet. Mondok egy történetet. Volt egyszer hol nem volt, egy hajdan kurvanagyország kurvakicsivé zsugorodott, fővárosa Bécs. Az 1930as évek közepe óta ékszerüzletet NEM támadtak meg ebben a majd kétmilliós faluban, ezelőtt néhány évig, amikoris egy ROMÁNIAI (feltehetőleg brazil vendégmunkásokból álló - erre a bőrszínükből lehet következtetni) banda támadt meg egy aranyláncokat és aranyórákat árusító helységet... A költői kérdés imígyen fogalmazódott meg bennem, nem száz százalékban irodalmi módon: Há' miva' gáddzsó, nám lehet eleget lopni otthon, vagy nem futja vityilóra a segélyből???
Segélyeket adunk jobbra balra mindenféle etnikumoknak, akik azután, hogy faszravesznek belföldön is meg külföldön is, olyan luxusvillákat építenek maguknak, hogy a Hilton hallja max kutyaól lehetne, Pariske meg portásnő benne... Kérdésem: MIBŐL 'ZZMEG? Munából? Merthát azt azért szögezzük le, hogy dolgozni azt nem szeretnek. Inkább átbasznak két idős magyarországi öregnénit a dízeltől két lépésre 500 lejes helyett adnak 4 100ast meg két tízest és hasonlók.
Segélyeket adunk mindenféle etnikumoknak amelyekben annyi a becsület, mint mackósajtban a proletáröntudat. Történt vala, hogy a világ legnagyobb birkaállományával rendelkező országában (földönkívülieknek: Magyarország), néhány ''kissebségi'' MEGVERTE az EB-győztes VB 5. magyar ökölvívósrácot, a videó fennvan jutubon, meg lehet nézni( http://www.youtube.com/watch?v=RZzU9Z2g_U8), mivel ''sportolót lehet ütni''. Egyrészt mert apukámék a fejlődés olyan szintjén vannak, hogy a fogamzásgátlásról nem hallottak, tehát annyian vagyunk mint a kínaiak(ha visszaütsz, meghalsz effektus), másrészt meg ''Úgyse' mer visszaütni, mert vége a sportkarrierjének''. És mi a végkövetkeztetés?? Az EURÓPABAJNOK SPORTOLÓNKAT átiratják másik osztályba
Ha már eljutottunk a (mostoha)anyaországba. Nyújtsa fel a kezét az aki el tudja képzelni azt, hogy itt Romániában egy üzletben azt mondják egy ROMÁNNAK, hogy ''románokat nem szolgálunk ki''. Most játszunk el a lehetetlennel, hogy megtörténik, vajon mi lenne a reakció? Kimenne a ProTV, két óra múlva a PRM vagy a Noua Dreapta, és feltrancsírozná az egész megyét... BirkenLandban (naprendszeren kívülieknek: Magyarország) ez is megtörtént, azt mondták a ''kedves vásárlónak'': ''Magyarokat nem szolgálunk ki''... és csodálkoztak a felháborodott reakción.
Amint látható, eddig csak a saját házam táján sepregettem, nem volt szó Oroszországról, korrupcióról, meg egy csomó remek dologról, ami mind-mind meggyőzhet arról, hogy ''ittnekünkkurvajó''
Igazából ezért van herótom az utóbbi időben a ''Szeressük egymást gyerekek'' meg a ''Wonderful World'' és a hasonló zenéktől stb. A világ szar, ha tetszik ha nem, senki nem szereti a másikat. Az egyetlen olyan aktív társadalmi intézmény amelyik olyan érzelmeket konzervál amelyekkel érdemes élni, a CSALÁD intézménye. A vicc az, hogy ez sem lesz sokáig mert a pártok úgy kampányolnak, hogy a ''Csajom szülni fog''. Nyugaton már a ''csajom szül'', Magyarorországon is lassan-lassan, könnyen lehet, hogy 20-25 év múlva a Te fiad nője is így tesz, hát nem ennivaló?? Olyan édi, ahogy a világ vezető katonai hatalma, lerohan egy országot és elveszi a természeti kincsét... Meg olyan édi, hogy lassan azt sem tudjuk hol fogunk élni, mert hatezer év alatt Holdra eljutottunk, agyonvertük egymást héccázszor, de a szemetet magunk után eltakarítani azt nem... Ha tudnád, hogy mennyire különbözik a szervezeted összetétele, állapota attól, ahogy ideális esetben lennie kéne, átmennél vízszintesbe. De ezelőtt 22 évvel az agyonfejlődött 20. században, a csernobili atomreaktor felrobbanása után (ami külön megérne egy misét), elképzelhetetlenül káros radioaktív hulladékát FÉLMEZTELEN MUNKÁSOKKAL LAPÁTOLTATTÁK el.
De szeressük egymást gyerekek, mert az élet szép, mi se bántunk senkit, okosak vagyunk, szépek vagyunk, a szülinapunkra tortát süt a nagyi és a világ nem tökéletes ugyan de (ez a kedvencem:) ''jó úton halad''.
Ez a rövid eszmefuttatás rámutat az élet szépségeire, a remény értelmere, az érzelmek irányító hatásának helyességére és minden egyéb jóra-szépre, amit az elcseszett háborús, boldogtalan, gyűlölködő, irígy, fájdalommal telített, öldöklően kapzsi, elértektelenedett es elértéktelenített , ki-bebaszott HALDOKLÓ világban a "szeretet iskolája" tanít... tanít?
2008. augusztus 26., kedd
Csipike és Tipetupa
A következő bejegyzésem formailag (értsd: plágiumilag :D) Hangának szól, aranyos elsőéves orvosis hölgynek (még nincs szesszió a háta mögött he-he-he) aki meggyőzött, hogy lopkodjak, mer! a csipike az jóóóóóó... Tehát loptam, kreativizáltam az eredmény előttetek, ''mese'' Csipikéről...
Vala egyszer hol nem vala, élt egyszer egy törpe a Négyszögletű Kerekerdő mélyén, Csipike. Csipike egy érdekes liliputi kiscsávó volt, merthát viszonylag kevés szkizofréniára hajlamos hobbitot ismerünk ugyebár és hát mitagadás Csipikénk tudathasadásos vót a javából. Csipike alteregója egy bizonyos Rettenetes Rézúr , aki egy magabiztos, akaratos, lányokszemefénye, majnemművelt, elégintelligens faszi volt, legalábbis annak tűnt.
Csipike biz' elég nagy kurvapecér hirében állt, habár szép számmal voltak áldozatai közt, kedves, rendes aranyos erdei lányok is, dehát hősünk minden esetben valamilyen ürüggyel megszabadult párjaitól, igazi hedonista életszemléletet követve és ezzel nemkevés ellenszenvet váltva ki kortársaiból, akik akár azért, mert irigyek valának (a kidobott tündérek szóba se elegyedének egyikükkel sem), akár azért mert antipatikus volt nekik az életvitel, biz' ellenszenvesnek találták megrögzött szabadságorientált, pitypangkalapos hősünket.
Bár a Négyszögletű Kerekerdő mélyén nem ismerték az első mörfitörvényt, miszerint ami el tud romlami, az el is romlik, ez bekövekezett, a keményimidzsű aprókánk élete felfordult, belépett a szinre Valaki akit nem lehetett nem észrevenni, mert amerre járt kisütött a Nap, kinyiltak a virágok és mindenki vidám volt, ő volt Tipetupa, az erdő tündérje, a csillagszemű, fürgeszárnyú dzsinn, aki hintázott a Holdon, parolázott az Esthajnalcsillaggal és kikacagta még az öreg Vihart is és emiatt (is) mindenki szerette, Madártól aki unos-untalan trillázott az Óriásnagy Bükkfán, egészen Vadmalacig az ebadtáig aki egyfolytában morcogott... Liliputi barátunk annak rendje és módja szerint megkedvelte (urambocsá tán egy kicsit még bele is habarodott), majd próbált a közelébe férkőzni, persze nem ment, egy átlagos erdei lányt talán megfog könnyen, dehát egy tündér mégiscsak más...
Telt-múlt az idő, túl voltak nehány mosolyszüneten is, mignem hősünk (tőle igazán szokatlanul) vette a fáradságot és komolyan kezdte venni a ''rutinproblémát''(ahogy Rettenetes Rézúr nevezte), ami nagy meglepetést okozott. A tündér biz' pontosan olyan volt, amilyent hősünk szeretett volna, minden tulajdonsága illett , egészen kivételes, egyedi és tökéletes találkozás volt ez, sőt pillanatokra úgy tűnt, hogy egymáséi is lesznek, mivelhogy nem mondhatnók, hogy a tündérnek közömbös lett volna a bátor és jókedvű törpe aki mindig hóvirágot ajándékozott a csalfa mosolyú szárnyas jókedvnek, de ekkor valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történt. Csipike végiggondolta az előtte levő lehetőségeket:
- 110 éves vagyok, ez igazán kevés, mivel mi törpék majd 350 évet élünk átlagban, biztos helyes döntés, hogy elvegyem Tipetupát? Hisz előttem az élet, bőven ráérek az igazit keresni miután igazán szórakoztam, miért akarnám lekötni magam? Hosszas morfondirozás következett. A mérleg egyik nyelvében a legszebb, legkedvesebb, legokosabb hölgy aki létezett, a másikban a szabadság ami néha magányos, de megvéd a csalódásoktól...
Csipike döntött, szabad maradt. Tipetupa nem értette mi történt, a kivételes találkozásból mindössze egy ködös emlék maradt és sok-sok év múlva Tipetupát csak egy megsárgult hóvirág emlékeztette valamire, ami ''lehetett volna''...
Vala egyszer hol nem vala, élt egyszer egy törpe a Négyszögletű Kerekerdő mélyén, Csipike. Csipike egy érdekes liliputi kiscsávó volt, merthát viszonylag kevés szkizofréniára hajlamos hobbitot ismerünk ugyebár és hát mitagadás Csipikénk tudathasadásos vót a javából. Csipike alteregója egy bizonyos Rettenetes Rézúr , aki egy magabiztos, akaratos, lányokszemefénye, majnemművelt, elégintelligens faszi volt, legalábbis annak tűnt.
Csipike biz' elég nagy kurvapecér hirében állt, habár szép számmal voltak áldozatai közt, kedves, rendes aranyos erdei lányok is, dehát hősünk minden esetben valamilyen ürüggyel megszabadult párjaitól, igazi hedonista életszemléletet követve és ezzel nemkevés ellenszenvet váltva ki kortársaiból, akik akár azért, mert irigyek valának (a kidobott tündérek szóba se elegyedének egyikükkel sem), akár azért mert antipatikus volt nekik az életvitel, biz' ellenszenvesnek találták megrögzött szabadságorientált, pitypangkalapos hősünket.
Bár a Négyszögletű Kerekerdő mélyén nem ismerték az első mörfitörvényt, miszerint ami el tud romlami, az el is romlik, ez bekövekezett, a keményimidzsű aprókánk élete felfordult, belépett a szinre Valaki akit nem lehetett nem észrevenni, mert amerre járt kisütött a Nap, kinyiltak a virágok és mindenki vidám volt, ő volt Tipetupa, az erdő tündérje, a csillagszemű, fürgeszárnyú dzsinn, aki hintázott a Holdon, parolázott az Esthajnalcsillaggal és kikacagta még az öreg Vihart is és emiatt (is) mindenki szerette, Madártól aki unos-untalan trillázott az Óriásnagy Bükkfán, egészen Vadmalacig az ebadtáig aki egyfolytában morcogott... Liliputi barátunk annak rendje és módja szerint megkedvelte (urambocsá tán egy kicsit még bele is habarodott), majd próbált a közelébe férkőzni, persze nem ment, egy átlagos erdei lányt talán megfog könnyen, dehát egy tündér mégiscsak más...
Telt-múlt az idő, túl voltak nehány mosolyszüneten is, mignem hősünk (tőle igazán szokatlanul) vette a fáradságot és komolyan kezdte venni a ''rutinproblémát''(ahogy Rettenetes Rézúr nevezte), ami nagy meglepetést okozott. A tündér biz' pontosan olyan volt, amilyent hősünk szeretett volna, minden tulajdonsága illett , egészen kivételes, egyedi és tökéletes találkozás volt ez, sőt pillanatokra úgy tűnt, hogy egymáséi is lesznek, mivelhogy nem mondhatnók, hogy a tündérnek közömbös lett volna a bátor és jókedvű törpe aki mindig hóvirágot ajándékozott a csalfa mosolyú szárnyas jókedvnek, de ekkor valami egészen megmagyarázhatatlan dolog történt. Csipike végiggondolta az előtte levő lehetőségeket:
- 110 éves vagyok, ez igazán kevés, mivel mi törpék majd 350 évet élünk átlagban, biztos helyes döntés, hogy elvegyem Tipetupát? Hisz előttem az élet, bőven ráérek az igazit keresni miután igazán szórakoztam, miért akarnám lekötni magam? Hosszas morfondirozás következett. A mérleg egyik nyelvében a legszebb, legkedvesebb, legokosabb hölgy aki létezett, a másikban a szabadság ami néha magányos, de megvéd a csalódásoktól...
Csipike döntött, szabad maradt. Tipetupa nem értette mi történt, a kivételes találkozásból mindössze egy ködös emlék maradt és sok-sok év múlva Tipetupát csak egy megsárgult hóvirág emlékeztette valamire, ami ''lehetett volna''...
2008. augusztus 11., hétfő
Volt egyszer, hol nem volt - mese Sanyiról és a csalfa tündérről
Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy legény, Sanyi. Ő volt apja legidősebb fia, mivelhogy nem volt neki több. Ez a Sanyi elment egyszer a trubadúr-versenyre, ahol a legkiválóbb lantosok, furulyások, gitárosok mérték össze tudásukat a közönség kegyeiért. Hősünk bemenekült egy ponyva alá a nap égető sugarai elől, mikor (ilyen biza csak a mesékben létezik) egy tündért látott meg. Ez a tündér azért szállt le a Földre, hogy az emberek szomját, fáradtságát csillapítsa, Sanyi összeszedte minden bátorságát és megszólította, megkérdezte a nevét, kiderült, hogy a mosolyt hozó tünemény az ''Ének-E-Napon'' névre hallgat. Beszélgettek mindenről, a világ folyásáról, szokásokról és a tündér által főzött ambrózia elkészítési módjáról is. Az idő elszaladt, a tündérnek mennie kellett, de előtte megígérte Sanyinak, elárulja az ambrózia titkát, ha meglátogatja Tündérhonban, az Óperenciás tengeren túl.
Nosza hősünk felkerekedett, batyujába hamuba sült pogácsát tett, aztán útilaput kötött talpára, meg sem állt Tündérhonig, ahol a Ének-E-Napon beváltotta szavát, elárulta az ambróziafőzés titkát, de valami megváltozott köztük és ezt Sanyi is érezte. A tündér szája szegletében csalfa mosoly villant, szemei huncutul nevettek, hősünk igen megörült a lehetőségnek, úgy érezte a tündérrel remek párost alkotnának. Kifundálta, eltervezte a következő napokat, lemondta a közeli városban tervezett sátoros ünnepet és maradt Tündérhonban. Nem is bánta meg hiszen másnap ''Átmenet''-hez címzett fogadóban találkoztak, kezdték megismerni egymást jól érezték magukat, bár alapvető különbségek voltak kettőjük nézeteiben, mégis kiegészítették egymást, valahogy összeillettek. A tündér mesélt az angyalok táncáról és hogy a felhők felett mulatságot hoz a holnap...
A mulatság vénasszonyok táncával kezdődött, Sanyi idő előtt ért oda, Ének-E-Napon azonban nem jött el. Másnap Sanyi felkereste, de nem kapott igazi választ, a tündér mindössze ''szárnyaszegettségre'' panaszkodott, majd bemutatta egy vendégnek aki épp az ambrózia-konyhában téblábolt: ''Sanyi ő Huba, Huba ő pedig Sanyi''. Hősünk kezet fogott a vendéggel, majd kilépett az utcára, hogy napsugárral üzenjen a barátainak, közben be-benézett a helységbe, egyszercsak elakadt a lélegzete, az ég egy kicsit elsápadt, a virágok lekonyultak és Sándor soha többé nem hitt a tündérekben...
Nosza hősünk felkerekedett, batyujába hamuba sült pogácsát tett, aztán útilaput kötött talpára, meg sem állt Tündérhonig, ahol a Ének-E-Napon beváltotta szavát, elárulta az ambróziafőzés titkát, de valami megváltozott köztük és ezt Sanyi is érezte. A tündér szája szegletében csalfa mosoly villant, szemei huncutul nevettek, hősünk igen megörült a lehetőségnek, úgy érezte a tündérrel remek párost alkotnának. Kifundálta, eltervezte a következő napokat, lemondta a közeli városban tervezett sátoros ünnepet és maradt Tündérhonban. Nem is bánta meg hiszen másnap ''Átmenet''-hez címzett fogadóban találkoztak, kezdték megismerni egymást jól érezték magukat, bár alapvető különbségek voltak kettőjük nézeteiben, mégis kiegészítették egymást, valahogy összeillettek. A tündér mesélt az angyalok táncáról és hogy a felhők felett mulatságot hoz a holnap...
A mulatság vénasszonyok táncával kezdődött, Sanyi idő előtt ért oda, Ének-E-Napon azonban nem jött el. Másnap Sanyi felkereste, de nem kapott igazi választ, a tündér mindössze ''szárnyaszegettségre'' panaszkodott, majd bemutatta egy vendégnek aki épp az ambrózia-konyhában téblábolt: ''Sanyi ő Huba, Huba ő pedig Sanyi''. Hősünk kezet fogott a vendéggel, majd kilépett az utcára, hogy napsugárral üzenjen a barátainak, közben be-benézett a helységbe, egyszercsak elakadt a lélegzete, az ég egy kicsit elsápadt, a virágok lekonyultak és Sándor soha többé nem hitt a tündérekben...
Azon morgolodom...
... hogy igaza van...
- Kovacs Akos konnyuzenei enekesnek, akkor szuletnek a legnagyobb muvek amikor annak a bizonyos belso merlegnek a nyelve elbillen egyik vagy masik iranyba... Alkotast csak egyensuly hianyaban kepes alkotni egy muvesz, ahogy magamat ismerem, ezt kesobbi bejegyzesben ki fogom fejteni bovebben.
- a korulottem levo embereknek akik azt mondjak, hogy "ugyanmar Csaba miert nincs ekezet a blogodban ?". Na igen, orbitalis hanyagsagom megakadalyozott ebben eddig, de MOSTANTÓL, ez másképp lesz. Kellett egy kis idő hogy rájöjjek, igazuk van, mert ha én nem tisztelem meg az anyanyelvem ennyivel, akkor ki fogja? Ez egy olyan váltás amit megszokni energiába kerül és bár én egy mezei egyetemista vagyok, sajnálattal veszem észre, hogy olyanok is hallatják a hangjukat nyilvános fórumokon, akik még ennyire sem képesek. Na közéjük nem akarok tartozni, EBBEN sem...
Még egyszer hálás köszönet azoknak, akik figyelmeztettek.:-)
- Kovacs Akos konnyuzenei enekesnek, akkor szuletnek a legnagyobb muvek amikor annak a bizonyos belso merlegnek a nyelve elbillen egyik vagy masik iranyba... Alkotast csak egyensuly hianyaban kepes alkotni egy muvesz, ahogy magamat ismerem, ezt kesobbi bejegyzesben ki fogom fejteni bovebben.
- a korulottem levo embereknek akik azt mondjak, hogy "ugyanmar Csaba miert nincs ekezet a blogodban ?". Na igen, orbitalis hanyagsagom megakadalyozott ebben eddig, de MOSTANTÓL, ez másképp lesz. Kellett egy kis idő hogy rájöjjek, igazuk van, mert ha én nem tisztelem meg az anyanyelvem ennyivel, akkor ki fogja? Ez egy olyan váltás amit megszokni energiába kerül és bár én egy mezei egyetemista vagyok, sajnálattal veszem észre, hogy olyanok is hallatják a hangjukat nyilvános fórumokon, akik még ennyire sem képesek. Na közéjük nem akarok tartozni, EBBEN sem...
Még egyszer hálás köszönet azoknak, akik figyelmeztettek.:-)
2008. augusztus 3., vasárnap
Ana es Linds
Egesz uton hazafele, azon gondolkodam, mit fogok csinalni a vonaton, halott iPoddal, olvasnivalo nelkul, arra a 18 orara amig eljutok Marosvasarhelyrol Kolozsvarosba. Az ut elso fele kellemes rohecselessel telt, nehany felszigetes aradi, ismerosnek hala, viszont atszalltam Szekelykocsardon es egy enyhen szellos (ertsd: ki volt nyitva a vonatajto es levitte a huzat mindenki fejet) kocsiban alldogaltam merengve azon, h mitol van sotet delutan 5kor es miert valtozott vadvizi evezesse az utazas mire radobbentem: Itt biz' VIHAR van. Ebben a pillanatban igen kellemetlenne valt az ajtoban valo alldogalas, epp visszahuzodni keszultem mikor megszolitott egy hozzavetoleg velem egykoru uriember, hogy: "wsdfh2@@$@$65oufdvnsd.bme']]w??" Szoltam neki(angolul, valamiert kulfoldinek tunt), hogy az utolso szot nem ertettem teljesen tisztan, mire lassan tagoltan mekkerdezte, hogy mikor erunk a kincses varosba. Ezutan kiderult, hogy Linds-nek hivjak es Birminghamben tanul, es mikor odaultem hozzajuk az is vilagossa valt, hogy az angol csajok edesek es aranyosak (tovabbi jo tulajdonsagok kesobb) valamint van koztuk Ana nevu. Erdekes beszelgetes kovetkezett, meltattak Romaniat (most az egyszer nagybetuvel), kulon kiemeltek a termeszeti szepsegeket es a rendkivul olcso sort (hozzatennem, hogy azt hittek hogy nalunk minden sor 5 es 7 lej kozott van, mert segesvaron annyiert ittak, mikor szoltam, hogy van 3er is a Corvinusban Harghita akkor nagyotneztek:D - ez itt a reklam helye volt, HARGHITA reklam termeszetesen:D:P:P), mert naluk egy sor 18-20 lejnek megfelelo fontba kerul:O . Eldumalgattunk mindenfelerol, Linds uzletkotest, kapcsolatteremtest tanul, Ana pedig tortenelmet, termeszetesen emiatt hozza sokkal kozelebb kerultem. A londoni lakasarak 250.000 font korul vannak, a lanyok romantikusak, VAN olyan angol, akit nem erdekel a labdarugas, Ana szereti a James Bond sorozatot, Linds meg Keira Knightley-t. Megerkeztunk Kolozsvarra es megdobbenve tapasztaltam, beszelgetes hatasara az o szemukkel kezdtem nezni a varost. Teljesen egyetertettem azzal, hogy az allomas katasztrofa, az epuletek gyonyoruek, de undorito a sok cigany koldus, hogy SOK a luxusauto, de szarak az utak, es NEM Londonhoz kepest, hanem magunkhoz kepest. Mi a feneert vagyunk igenytelenek? Tenyleg azt hisszuk, hogy "nemszamitazacigicsikkazutcakozepen", vagy csak lustak vagyunk felvenni? Nem azert vagyunk balkaniak, mert itt szulettunk es nem azert mert a korulottunk levok azok, hanem azert, mert azt mondjuk, hogy: "ugyanma mas is eldobja...". Ez alapjaban veve egy optimista bejegyzes kell legyen, szoval nem folytatom, de tessek elgondolkozni a szemeten, az utcan a kuka melle dobott muanyaguvegen, a koszos autokon, a kedvetlen embereken, a Diesel-ben is keregeto koldusokon de legfokepp a SAJAT hozzaallasunkon...
Leszalltunk a vonatrol, elkisertem oket a panzioig ahol laktak, megegyeztunk, hogy kesobb talalkozunk, iszunk valamit stb. Az esti "iszas" egesz jol sikerult, kiderult, hogy az angol sracok nem kulonosebben birjak a piat faradtan, a csajok annal inkabb. Annak rendje es modja szerint megittuk a sorunket, kiprobaltak a Hargitat, es azt mondtak, hogy a romaniai sorok kozul az a LEGJOBB, jobban szerettek a BECKS-nel, tehat barki aki eddig szidta az IZLESEMET, vagy a HARGITAT, gyorsan-gyorsan szalljon magaba. Nah most, hogy az arulokat elrendeztuk, folytassuk ezt a mar-mar "haboruESbeke" tipusu bejegyzest. Az orok vitatema az angliai szoros nokrol ismet felmerult, de vitaztunk buzikrol, autokrol, mignem mondtak egy erdekeset. Angliaban (es MOST tessek KAPASZKODNI) divat (nebazmarmeg) a FIUKNAK (nem hiszem el) CSAJ BECENEVEKET ADNI. Linds kozolte, hogy neki is van (hatrabb huztam a szeket), megpedig nagyon cuki nev (meg hatrebb huztam a szeket), megpedig az h Princess (namostaztanQRVAhatra huztam a szeket es kertem meg egy sort) ami (nemeteseknek mondom:P) Hercegnot jelent. A meglepo a dologban az hogy Linds a vilag (immar kissebb) "nembuzi" felehez tartozik, minden ketseget kizaroan. Barokkos (Vitrays) kormondataim utan a KERDESEM a kov.: Ep hormonrendszerrel rendelkezo uriember hogy a turoba viseli el, ha Hercegnonek szolitjak???!?!!?!?!?!!!!??!!!!!!?!!!!?!!!????!!!!!!??????????????????
Beszelgettunk Anaval torirol, erdekeseket mondott, inkabb kerdezett, a velemenyem tovabbra sem valtozott, elek-halok az okos nokert, ez van tennek ellene de nem lehet... PONT. Buszke vagyok arra, hogy olyan barataim vannak, akik tudnak, sokat es sokrol, de biztos vagyok benne (sajnos), hogy rengeteg ember nem hallott Nagy Imrerol (erdeklodoknek, informacioikat felfrissitoknek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre), Ana viszont tudott egyet s mast, 20. szazadbol es tortenelembol (Magyarorszagebol, Erdelyebol), amivel elegendo mennyisegu jopontot szerzett, kapcsolatunk megszilarditasahoz, majd egy nagyon rovid bulizasnak alcazott nembulizas kovetett, majd mindenki hazament lefekudni, stb.
A masnaprol annyit, hogy a bulizas egeszen jo volt, az angol sracok pedig eberen sem birjak a piat nagyon gyorsan kiutik magukat:D, a csajok viszont nyugodtan ledontenek 5 sort es utana batrak lesznek:).
Eleg erdekes 2 es fel nap volt, nagyon sokmindent atgondoltam ezalatt, pl. nemtudok angolul, legfokepp nem britisul, meg hogy milyen az elet Angliaban, ha ket 20 eves, elmegy 1 honapra Europa-korutra, bejarjak Bulgariat, Erdelyt, Magyarorszagot, Szlovakiat stb. es ez nem jelent kulonosebb anyagi megterhelest szamukra, bar hozzavetoleges szamitasaim szerint, 900 euro CSAK a szallas, tovabbi1000 az utikoltseg, es legalabb 600-1000 euro kaja(napi ketszeri etkezes!!!), emlekekrol, extrakrol szo se essek, de ez mar 2600-3000 euro FEJENKENT.
Eszembe jutott meg az is, hogy dejo, hogy vannak olyan fiatalok, akik NEM Spanyolorszagba mennek napozni, vagy Tuneziaba tevet etetni, hanem megnezik Europa keleti felet, mert latnivalo akad boven, plane Erdelyben (es ez MOST kedves Eszter es kedves Kati, NEM LOKALPATRIOTIZMUS, amivel vadolni fogtok miutan elolvastatok a bejegyzest:P, hanem a szintiszta realitas). Kis cinizmussal (merthat az kell), azt is erdekes lenne vegiggondolni, hany olyan erdelyit ismertek, aki csak 1 HETES turan vegigjarta a jarnivalokat, vegignezte a neznivalokat? Tenyleg csak penzkerdes lenne...?
Leszalltunk a vonatrol, elkisertem oket a panzioig ahol laktak, megegyeztunk, hogy kesobb talalkozunk, iszunk valamit stb. Az esti "iszas" egesz jol sikerult, kiderult, hogy az angol sracok nem kulonosebben birjak a piat faradtan, a csajok annal inkabb. Annak rendje es modja szerint megittuk a sorunket, kiprobaltak a Hargitat, es azt mondtak, hogy a romaniai sorok kozul az a LEGJOBB, jobban szerettek a BECKS-nel, tehat barki aki eddig szidta az IZLESEMET, vagy a HARGITAT, gyorsan-gyorsan szalljon magaba. Nah most, hogy az arulokat elrendeztuk, folytassuk ezt a mar-mar "haboruESbeke" tipusu bejegyzest. Az orok vitatema az angliai szoros nokrol ismet felmerult, de vitaztunk buzikrol, autokrol, mignem mondtak egy erdekeset. Angliaban (es MOST tessek KAPASZKODNI) divat (nebazmarmeg) a FIUKNAK (nem hiszem el) CSAJ BECENEVEKET ADNI. Linds kozolte, hogy neki is van (hatrabb huztam a szeket), megpedig nagyon cuki nev (meg hatrebb huztam a szeket), megpedig az h Princess (namostaztanQRVAhatra huztam a szeket es kertem meg egy sort) ami (nemeteseknek mondom:P) Hercegnot jelent. A meglepo a dologban az hogy Linds a vilag (immar kissebb) "nembuzi" felehez tartozik, minden ketseget kizaroan. Barokkos (Vitrays) kormondataim utan a KERDESEM a kov.: Ep hormonrendszerrel rendelkezo uriember hogy a turoba viseli el, ha Hercegnonek szolitjak???!?!!?!?!?!!!!??!!!!!!?!!!!?!!!????!!!!!!??????????????????
Beszelgettunk Anaval torirol, erdekeseket mondott, inkabb kerdezett, a velemenyem tovabbra sem valtozott, elek-halok az okos nokert, ez van tennek ellene de nem lehet... PONT. Buszke vagyok arra, hogy olyan barataim vannak, akik tudnak, sokat es sokrol, de biztos vagyok benne (sajnos), hogy rengeteg ember nem hallott Nagy Imrerol (erdeklodoknek, informacioikat felfrissitoknek: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Imre), Ana viszont tudott egyet s mast, 20. szazadbol es tortenelembol (Magyarorszagebol, Erdelyebol), amivel elegendo mennyisegu jopontot szerzett, kapcsolatunk megszilarditasahoz, majd egy nagyon rovid bulizasnak alcazott nembulizas kovetett, majd mindenki hazament lefekudni, stb.
A masnaprol annyit, hogy a bulizas egeszen jo volt, az angol sracok pedig eberen sem birjak a piat nagyon gyorsan kiutik magukat:D, a csajok viszont nyugodtan ledontenek 5 sort es utana batrak lesznek:).
Eleg erdekes 2 es fel nap volt, nagyon sokmindent atgondoltam ezalatt, pl. nemtudok angolul, legfokepp nem britisul, meg hogy milyen az elet Angliaban, ha ket 20 eves, elmegy 1 honapra Europa-korutra, bejarjak Bulgariat, Erdelyt, Magyarorszagot, Szlovakiat stb. es ez nem jelent kulonosebb anyagi megterhelest szamukra, bar hozzavetoleges szamitasaim szerint, 900 euro CSAK a szallas, tovabbi1000 az utikoltseg, es legalabb 600-1000 euro kaja(napi ketszeri etkezes!!!), emlekekrol, extrakrol szo se essek, de ez mar 2600-3000 euro FEJENKENT.
Eszembe jutott meg az is, hogy dejo, hogy vannak olyan fiatalok, akik NEM Spanyolorszagba mennek napozni, vagy Tuneziaba tevet etetni, hanem megnezik Europa keleti felet, mert latnivalo akad boven, plane Erdelyben (es ez MOST kedves Eszter es kedves Kati, NEM LOKALPATRIOTIZMUS, amivel vadolni fogtok miutan elolvastatok a bejegyzest:P, hanem a szintiszta realitas). Kis cinizmussal (merthat az kell), azt is erdekes lenne vegiggondolni, hany olyan erdelyit ismertek, aki csak 1 HETES turan vegigjarta a jarnivalokat, vegignezte a neznivalokat? Tenyleg csak penzkerdes lenne...?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
