50. bejegyzés, PONT karácsonykor..

Az olvasóim ismernek, tudják hogy karácsony tájékán mindig elkap a hév és átszellemülten, könnyes szemekkel járom az utcákat és igyekszem egy kis boldogságot csempészni az emberek életébe, mert ez olyan jóóó...

Semmiképp sem telhet úgy el Karácsony Szent Ünnepe, hogy felkelek, megnézem a fogadásaimat, iszom egy kávét és elszívok pár szál cigit. Felkelek, segítek szaloncukrot kötni, mert édességeket aggani egy lemészárolt fenyőfára teljesen következetes, természetes dolog. Ez szimbolizálja az összetartozást, a szeretetet. Kicsiny, nyughatatlan lelkem persze nem elégszik meg ennyivel. Bekapcsolom a karácsonyi műsort a tévében és 1241-edszerre (törisek!!!) is rendkívül viccesnek találom a ''Reszkessetek Betörők 991''-et. Ezután vallási téma következik és bár lelkem csillapuló viharának ezer új hangja támad, süvít sikolt engem mégsem feszít sehova a honvágy és a bánat mert Alekosz, Gigi meg mittudoménki magasröptű előadását követem a Vallás Világ 4 című értékrendépítő műsorban.
Ebéd után könnyű meditációs félóra következik a (szomszéd 2000W-os hangfala segítségével) meghallgatom országom papjai (Nicolae Guta - Guta Miklós és Szalámi Florin) miséjét. Hál' Istennek ekkorra már megjönnek a kedves üdvözlő sms-ek attól a sok engem szerető embertől, akik év közben fel nem hívnának semmi pénzért, így igazán szívből jövő, ''Köszönöm, Neked is'' választ tudok küldeni mindegyiknek (egyszerre).
Aztán este ajándékozás után (amihez negatív gondolatot írni kimerítené a blaszfémia fogalmát) immáron nagyon sokadik évben követem a hagyományt, ami nem más mint az éjféli miséről való lógás, mely teljessé teszi ezt a szép őszinte napot.

Cs.

ui: Tényleg nem így terveztem de az 50. BEJEGYZÉSNEK, nem lehetett volna jobb időpontot találni:D

U can't play on broken strings

Nem játszhatsz szakadt húrokon.

Te sem és sajnos én sem. per pill. próbálok, de nem megy. Shitty, he? I'm kinda drunk és most majnem beíratm VALAMIT.. fenébe mindég elfelejtem, hogy ez nem a másik blog.

Azok a határok.. és a rézfaszú bagoly

Egy-két határt nem jó feszegetni. Nem azért mert túl tágak lesznek, hanem éppen azért, mert erre egyszerűen nincs szükség. A határok OTT vannak, az emberek pedig pontosan tudják és érzik, hogy hol a helyük köztük/előttük/mögöttük. Többek közt ezért van herótom attól, ha valaki azt mondja, hogy NEM szeret betartani egyes szabályokat és jó a szabaccság, ennek ellenére pirossal húzza ki a határokat, hogy evidensek legyenek, mert az kell, meg szép meg jó meg.. "BIZTONSÁGOS" (persze ezt a mai modern világban tisztázásnak híják). Ha a nemkimarkerezett ''határaidon'' kívül nem érzed Magad rendben akkor nem fog segíteni a szögesdrót sem, mert egyfolytában attól félsz, hogy valaki beszerzett egy vájerkáttert és szétvágja. Sűrűn fog a fejedben járni hogy, ''deezavalakicsakazértkeresmert..'' és sok-sok időt elcseszel azzal, hogy biztonságban érezd Magad.
Peersze értem én, hogy majd teszel a faladra/kerítésedre csicsás kaput, amit tudsz nyitni/csukni/emelni, de a rézfaszú bagoly se akar berepülni oda, ahonnan nem biztos, hogy kijön.

Aki barikádozik, úgy gondolja, hogy aki be akar jönni az tegyen meg sokat/mindent azért, hogy bemehessen és eldugja a kulcsot a bugyijába még meg sem mutatja, hadd kínlódjon aki a határok közé áhítozik. Az eb viszont pont itt van elhantolva, mert
ha az a valaki hiszi a ''valamit valamiért''-et, akkor továbbáll, mert látja hogy nem kap semmit sokért és ez nem biznisz.. Ilyenkor persze a határos megharagszik és eldönti magában, hogy ''bazeg az emberek degecik'' még felhúz egy hatméteres kerítést, mert az a biztos, és az majd jól kinntartja a sok gonoszt. Aztán jön a következő ilyen és utána a következő fal is felépül és a sztori folytatódik az Isaura 677. részével ugyanígy, amíg Kőmíves Kelemen/Kelemenné meg nem unja, és ki nem tolja a popsiját valakihez aki teccik neki. Persze aki látja a falakat annak vagy esze ágában nincs mászni, vagy leszarja és kinnül. Aki viszont kint vár és aszondja, hogy ''gyeremánkihozám'' és kurvajól érzi magát a sok falas erődítmény között (ahonnan ki-ki mászik egy két unatkozó építész) annak eszeágában nincs bemenni.
Szépen lassan a mi Kelemenünk/Kelemennénk rájön, hogy ezt a sok drótot meg maltert
ki kéne rakni a sunyiba a ganédombra de már se ereje se kedve lebontani amit eccer odatett és biz' be kell érnie az ''inkábbgyerekiTE'' emberekkel, akiket nem érdekel, hogy esetleg mi szépet/jót rejtenek a falak. Az ilyen emberekkel pedig nem jut sehova. Már most sem jutna ha átlátna rajtuk.

A rézfaszú bagoly pedig csak repül tovább..

Ps.: Unom ezt elmondani 1001edszerre is..

Tutajos..

Egy hiányzó öreg lap betűi közt a nyarat.

Amióta az eszemet tudom, Tutajos minden nyáron kimegy a Berekbe Bütyökkel Matulához. Ez olyan nekem, mint egy szertarás (de nem mindennapos, ennek csak nyaranként van értelme), akár az őszi séták, vizsgák előtt Anya ''egy kalappal fiam'' kívánsága, vagy az összefogódzás a többi szurkolóval, ha a németjeim tizenegyest rúgnak. Egy jeges tea (újabban kávé, de sosem kóla, mert az amcsi cucc és nem illik) valami kényelmes fotel, kanapé, tökmindegy és hallgatom is István bácsi dörgő hangját (a képzeletbeli fülemmel), mikor a jampecet szidja a vendéglátóipari egységben (ha nem ugrik be a jelenet, akkor olvass utána 'zmeg).
Ez a nyár egy tisztességes lapát fos az eddigiek alapján. Nem nyaralok, mert tanulni kéne, nem tanulok eleget mer valami buzi bömbölteti a mánélét az ablakom előtt és mert 655 csillió fok van kint (jóvan, nem nyávogni, tudom h uccsó kettő nem érv, de akkor is zavar..), nem találkozok hozzám közel álló emberekkel csak ritkán, mer'hát én otthon vagyok. Ez még hagyján de nem találtam meg a tavalyi Tüskeváramat és előkerestem egy otthonit (ami régebbi nyomtatás és olyan de ooolllyan illata van..) és olvastam és olvastam, aztán észrevettem h az egyik lap hiányzik. Ez a könyv nem volt a kezemben már évek óta és nem tudtam h hiányzik 2 fontos (hiába kívülről tudott) oldal. Nagyon irigylem Gábort, Ő biztos meglátná a szarban a mazsolát, de engem nagyon mérgesít az eset . Sosem tapasztaltam még, hogy egy látszólag áthidalható probléma egy látszólag jelentéktelen eset, mennyire szavak nélkül tudja hagyni az embert, mennyire el tudja venni valminek a jelentését.

Ps. nyár a buzi és a mánéléje valamint a hiányzó lap nem változott, de legalább Cseh Laci Európa-bajnok 200 vegyesen.

Hogy volt? - MTV

Nyár van, vakáció van, mi sem természetesebb, mint hogy itthon ülök és tanulás címén összeveszem azokkal az emberekkel akik fontosak Nekem, meg Tv-t nézek. Lassan-lassan megtanultam, hogy el lehet kerülni a filmeket a zenei csatornákat meg a Kívánságkosarat, amikor ma délután rábukkantam egy MTV (értsd Magyar TeleVízió) műsorra, ami színháztörténetről, tévétörténetről oktatja az ifjabbat (az idősebbeknek pedig segít nosztalgiázni.. irigylem őket).

A mai adás vendégei egytől egyig impozáns nevek, kezdjük a hölgyekkel: Géczy Dorottya, Pécsi Ildikó akiket nem kell bemutatni és egy korszak fotográfusa Keleti Éva. Az urakat Levente Péter (Égből pottyant mesék – ha valakinek így ismerős) és Korda Gyuri bácsi képviselte. Gaskó Balázs vezette vezette a műsort, őt ismerjük régóta, 34-35 körül lehet, de simán kijárna neki egy életmű díj.

Őszintén gondolom, hogy aki csak egyet is megnéz ebből a lassan fél éve hétvégenként futó programból, marad valamivel. Megtudja ki is volt Ruttkai Éva, őszinte elismeréssel adózik Darvas Ivánnak és kirázza a hideg Latinovits Zoltán Cipolla alakításától a Márió és a varázslóban (1967). Olyan dolgok kerültek helyükre bennem, amiket illett volna tudnom.. Magáról a műsorról ennyit, aki nem nézi meg, az magára vessen...

Volt egy érdekes rész ma, amire felkaptam a fejem. A műsorvezető megkérdezte Korda Gyuritól, hogy ''Művész úr könnyű műfaj amit csinál''? Gyuri bácsi pedig felelt egy merészet. Azt mondta, hogy azért vágott bele, mert azt hitte könnyű és hírnévvel és pénzzel jár (hivatástudat mínusz egy pont, őszinteség plusz kettő) de valójában nehéz és néha úgy érzi, hogy egész életében nem csinált semmit. Na a dolog itt kezdett igazán érdekelni, Pécsi Ildikó megijedt, Gyuri bácsi meg bűntudatot érzett, mindenki vigasztalni, vagy inkább lelket önteni igyekezett az öreg táncdalénekesbe, Levente Péter tűnt a legvehemensebbnek (az Ő reakcióját megnézném párszor felvételről), de mindenkin látszott a tanácstalanság. Fura volt olyan embereket látni kiesni a ''szerepükből'' (idézőjelben, mert ez beszélgetős műsor) akik kamerák előtt élték le az életüket. Kábé 2 percig ment ez a vigasztalóshow (ami helyenként átment vitába) és nagyon látszott, hogy nincs benne a forgatókönyvben. Lehetne kajánul röhögni egyet az egészen de mi lenne, ha kivételesen hagynánk a cinizmust House-ra és kikapargatnánk a guanóból a mazsolát.

Adott egy férfi. Erősen bennejár a korban és tetszik vagy nem, de saját országában egy híres előadóművész. Anyagi gondjai nincsenek, meghívják a Sziget Fesziválra, van közönsége és nagyon sokan szeretik (nemcsak a saját generációjából, hanem magyarországi fiatalok is). Felesége van, akivel harmonikus kapcsolatban él és aki 20 évvel ezelőtt csak azért nem volt szexszimbólum, mert akkoriban Magyarország el volt látva jobbnál jobb nőkkel. Miért érzi azt, hogy nem tett le semmit az asztalra? Mert szerencséje volt és egy kicsi tehetsége és énekléssel átevickélt a kommunizmuson? Vagy azért, mert nem erre született, mert jobbhíján tette, mert nem meggyőződésből tette? Ha levetítjük ezt a mi kis tyúkszaros életünkre az a tanulság, hogy ne énekeld a Ma Ma Mariat, mert ultra cinkes és később bánni fogod? Vagy esetleg az, hogy ne járd azt az utat amit nem szeretsz és ne a pénz motiváljon, hanem hogy hasznosat csinálj és jól. Rohadtul nem irigylem azt, aki öregségére jön rá, hogy semmi értelmeset nem tett, szerintem ilyenkor kapkodnak az emberek fűhöz-fához, fegyverhez, antidepibogyóhoz, unokákhoz. A kérdés az, hogy megtalálod vagy nem találod meg azt amire születtél. Hiszem azt, hogy a felkapaszkodott huszárok (egyik napról a másikra meggazdagodott brókerek, biztosítási ügynökök, time-share előadók, ami én is voltam stb.) ugyanígy fognak érezni életük végén. És akkor fogod mondogatni az unokáidnak, hogy ''majd te megváltod a világot kislányom''. És tévedni fogsz.

Mindegy hogy yachtról, vagy kulipintyóból nézed a lemenő napot, ha ez az utolsó JOGOS gondolatod mielőtt elalszol, hiába az egész... Hiába, hiába, hiába..

Fázom, megyek tanulni.

mérleg (csak úgy eszembe jutott)

Nem csillagjegyekről lesz itt szó (ha az lenne probably oroszlánokról írnék), hanem arról a bizonyos belső mérlegről, ami hajlamos felborulni időről időre.

Hihetetlenül ki borulni azon, ha valakiben valamit rosszul látok. Olyan mint egy kicseszett homályos ablak amin nem látsz át ha megfeszülsz sem és a sors fura, ferde, férges fintora hogy Ő sem lát át a másik oldalról.
És akkor kezdődik a buli, mert mindaketten néztek át a kicseszett ablakon és kémlelitek a másikat, de pont annyit láttok mint késő őszi reggelen a tejfehér ködön keresztül. Egyiketek sem meri megkocogtatni a kicseszett ablak helyenként jégvirágos, hideg üvegjét csak közelebb dugjátok az orrotokat aztán meg gyorsan vissza a sál//sapka//mindegymi alá a melegbe. Ha már kellőképp megmelegedett az orrotok, akkor megint ablakhoz közel és ez megveszekedett, mérgesítő móka megy mikulásig.

Persze néha az is előfordul h a karakánabbik fél megunja a játszadozást és átdob egy kicseszett téglát a kicseszett ablakon. Aztán a rommátört szilánkok közt térdelve sírva-ríva ragasztaná össze valami kétszáz éves kicseszett csirizzel, csak tudnád valahogy visszatenni, mert a látvány amit a korhadó ablakkeret-deszkák közt lát borzalmas és mindent megtennél hogy ne azt kelljen nézze ami ott van. Mert ami ott van az a kőkemény valóság. De nem hercegnő, hanem boszorkány, nem farkas, hanem egy kiéhezett kuvasz, nem lovag hanem donkióte, nem mese, hanem rémtörténet és végül nem vicc, hanem a saját torz paródiád.

A söprögetés után a kicseszett ablak utolsó kicseszett szilánkját forgatja, tűnődve a hidegtől elgémberedett ujjai közt és keser-édes vigyorral, remegő orral gondolkodik azon, hogy mi mindent kezdhetne ezzel az egy kicseszett üvegdarabbal, hogyan radírozhatná, vághatná, téphetné ki a fejéből a sokszor átkozott gondolatot.. Képtelen haragudni a képre.. Képtelen útálni azt.. vagy ŐT?

ui: Végülis mindenkiben Magadat látod?

Majnempost

Majnem' idefirkantottam valami politikát, mert ma reggel korán keltem és addig buzeráltam a távirányítót amíg az arcomba nem villantotta Tusványost élőben. Viktorka beszélt én meg rákattantam, morgolodomon nem terítek politikát de akit érdekel hallgassa meg, megéri.

Háháá

Most találtam..

Hiperkarma - Zöldpardon

kedvcsináló:

,,Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.

ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.

És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted. ''


Több ilyet. Mer' jó.
És nem csal a vége.. És nem csak a vége.. És nem csal a vége.. És..

Neeeee..

Nem gondolkozom sokat h post vagy nempost, mert vagy megnyugszom, vagy ellustulok és nem írom meg a végén. 5 perccel ezelőtt valami randomcsaj az évfolyamról azt küldte grupszra h nem veszünk a (keddi vizsgára) tanárnőnek egy csokor virágot, mer' hallotta h az ilyet szereti.

1. B+.
2. Tanuljál, ne virágot vegyél, b+.
3. Orvosin vagy nem utcaseprőin (no offense utcaseprőisek felé).
4. Nem hiszem el, h ilyen mentalitás létezik Bangladestől nyugatra. Ez szánalmas, kiborított teljesen. Milyen ember az ilyen? Milyen orvos lesz az ilyenből? +"%!"%§

ui: Kíváncsi vagyok h ment át etikából.. Khmm...

Tuskó tudok lenni

Ismételten bebizonyosodott, hogy mindég azokat bántom akiket szeretek.

Van valaki, akivel igazán sokmindent megbeszélünk, akit nagyon kedvelek, akit nagyon szeretek a magam retardált módján. Nemrég volt a születésnapja és nem tudom elképzelni, hogy miként, de kiment a fejemből és elfelejtettem felköszönteni. Ez 5napja volt és azóta van lelkiismeretfurdalásom, meg rövid időközönként eszebejut (értsd óra). A személy szorosan összefonódott bennem Kolozsárral és mikor megyek mindig eszembejut, hogy dejó, találkozunk. Mindg figyelek az ilyesmire és most nem figyeltem. És borzasztóan bánt. És nem fog előfordulni többet.

És azt is szeretném ha tudnád, hogy sokat jelent nekem a kapcsolatunk és ne haragudj. Szikrányit sem..

Cs.

...

I want my bloody wings back NOW

Miért is írtjuk ki a nőket magunk körül? 1. rész

Az előző bejegyzésben volt egy kis ízelítő nőkből, nem idealizáltam ezt megtették helyettem a klasszikusok. Mindenki el tudja dönteni, hogy a körülötte levő nők NŐK-e, vagy csak pár kislány akik próbálgatják az elcsórt neccharisnyákat. Ha véletlenül valaki arra a következtetésre jut, hogy körülötte, csak igazi vérbeli nők vannak, nyugodtan hagyja abba az olvasást. A többieknek imhol a folytatás:

Hozzáállás tekintetében polarizálódik a hölgytársaldalom. A pontosítás kedvéért még annyit, ha figyelembe vesszük, hogy Európa keleti felén még nem a szinglik uralkodnak és az idősebb generáció általában párkapcsolatban él, akkor a fiatal 19-23 év közötti (párkapcsolatok terén éppen formálódó személyiségű) korosztályra értendő a hölgytársadalom. Ha egy sarkított példa homályos üvegjén keresztül nézzük a történetet, akkor könnyebb megérteni. Adott egy fiatal hölgy, egy fiatalúr, 3 randevú és sok beszélgetés, kölcsönesen rendkívül pozitívan kialakított kép. Ez eddig egészen standard, a folytatás azonban egészen meglepő, mert az esetek hetven százalékában a következő két lefutása van a történetnek (ismétlem rendkívül pozitív kép mindkettőjükben).
A.) Az este valakinek az ágyában végződik.
B.) 2700 további randi következik (ahol a csók tabu).

Zárjuk ki azokat az eseteket, amelyek szélsőséges elveken alapulnak és próbáljuk kitalálni, hogy mi is zajlik a hölgy fejében (tekintve, hogy mindig a nő választ[ami ellen lehet kapálózni de nem érdemes], így érthetjük meg legjobban). Én ebben a kérdésben arra jutottam, hogy bizonytalanság (várom a kommenteket, ahogy mindig), mindkét lehetőség a nőt védi a maga sajátos módján. Az elsőben arra alapszik ez a megoldás, hogy megtartja a ''párját'', mert megad neki mindent amit ''kell'', a másodikban pedig, hogy nem kerül közel
senkihez, aki nem érdemli meg.
Az első példánál az a baj, hogy elveszti a nőiességét a fiatalúr szemében, mert a könnyű nem vonzó, csak amíg meg nem szerzed és ez a világon mindennel így van, nem csak a hölgyekkel, játékmacival, fogkefével.
A másodiknál is elvesztődik az érdeklődés, nem azért mert a fiúnak tisztességtelen szándékai vannak, vagy mert érzelmileg gyenge, hanem mert senki nem bír ki 2700 randit pozitív megerősítés nélkül, még a legszerelmesebb Rómeó is észreveszi, hogy valami nem kóser Szváziföldön és odébbáll. A sors fura fintora, hogy a pasasoknak fogalma sincs, h mi nem jó, csak azt tudják, hogy valami nem az és lelépnek. Azt pedig, hogy az egész bizonytalankodás nagyrészt az Ő meg tsai hibája, senki nem fogja fel.

De erről a következő postban..

Miért is irtjuk ki a nőket magunk körül? 0.rész

Édesmindegy, hogy az állatvilágban nézünk utána vagy miénkben, az emberekében. A módszerek változnak, de a lényeg az evolúció során keveset változott. Ahogy a nőposzátának szüksége van a hímposzátára, úgy a nőnek is szüksége a férfira és vice versa természetesen.

A hölgyek oldaláról nyilván nem tudom megvizsgálni a dolgokat, de a férfiakéról igen. Sokszáz éve próbálják a pasasok leírni, lerajzolni, elciterázni mi is vonzó egy nőben. Az az álleesős pillanat, amikor se látsz se hallasz. Nem azért mert szép, hanem mert kisugárzása van, mert úgy áll rajta egy ruha, mert másképp mosolyog. Te hogy írnád objektíven? Tény, hogy erről nehéz (objektíven) írni, mert mindenkinek más az ideálja, nem objektíven viszont az ember fia erős kényszert érez, hogy piedesztálra emelje a NŐ-t. Jön a titokzatosság, a megfoghatatlan meg Fudzsijáma hófödte csúcsai de a lényeg elsikkad. Szerintem ez már önmagában lehet egy meghatározás. A NŐ olyan, akit szavakkal nem tudsz leírni..
Ha valakit érdekel, hogy milyen okosságokat találtak ki a magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező férfiak régesrégtől mostanáig, természetesen a teljesség igénye nélkül, imhol egy lista. A magam részéről a talmud-idézet és Karinthy fogta meg a lényeget.

http://hu.wikiquote.org/wiki/N%C5%91k

Pirulás

Ma belelépett az arcomba egy kis bögyös, h ugyanmá milyé jegyzem meg mindég ha vki pirul.
Azért jegyzem meg, mert az egy kontrollálhatatlan de különleges, egyedi emberi reakció, mert NEM LEHET VELE HAZUDNI, NEM LEHET VELE BÁNTANI MÁSOKAT.

Nem lehet lélekbe taposni, nem lehet sérteni, nem lehet szúrni, tönkretenni vagy tépni. Tökéletes ellentéte a hazugságnak. Piruljatok sokat.

Cs.

Te.. Igeeeen. TE.

Egyes emberek, amikor úgy érzik, hogy bajba kerültek megpróbálnak keményen viselkedni (actin' tough), ahelyett hogy egyszerűen nyitnának. Persze aztán csodálkoznak, ha egyedül maradnak.. Képtelenség rávezetni őket, h anélkül, h nyitott légy sosem leszel boldog...

MérlegM

Kovács Ákos énekesről mindenki hallott, van aki szereti és van aki nem. Én igen és egyszer egy interjújában azt mondta, hogy az igazán nagy művek akkor születnek, ha az aki írja nincs összhangban saját magával.. Ha a márleg két serpenyője nincs egyensúlyban. Hát ebből kiindulva nyugodtan írhatnék egy világirodalmi klasszikust az én mérlegem ugyanis durván felborult. Ezért nem volt post egy ideje és ezért nem lesz post egy ideig.. Írnék zseniális irodalmat, de momentán a szavak semmit nem jelentenek.. A sors perverz iróniája, hogy pár nappal ezelőtt azért nevettem ki valakit mert ezt így leírta.

ui: Emberül tanulok és fájdalmasak a leckék..

Történetek a bizalomról..

Jó rég nem postoltam semmi értékelhetőt de most megpróbálom leírni, mi is gondolkodtatott el mostanában. Sokat morfondÍroztam, hogy ezt komolykodósan vagy mese formájában Írjam meg, esetleg találjak ki valami elmebeteget, ami illik is hozzám. Másfél napnyi gondolkodás után előbbi mellett döntöttem, szerintem a téma ,,abszolútnemmellékes'' volta miatt. A bejegyzés végül hosszas töprengés után megszületett. A bizalmatlanságról szól, aminek tényleg nincsenek határai.

Elsősztori

Néhány nappal ezelőtt messengeren beszélgettem egy kolozsvári hölgyismerősömmel, akivel egy cipőben járunk, azaz mindketten jóval idősebbek vagyunk, mint az évfolyamtársaink. Történt egyszer, hogy várnia kellett egy órára és nem akart hazamenni, ivott volna egy kávét de nem volt kedve egyedül ülni, ezért a mellette levő sráchoz fordult (aki történetesen évfolyamtársa ÉÉÉS ugyanarra az órára várt) és a következő körmönfont kérdést tette fel: ,,Amíg várunk iszunk egy kávét?'' A válasz pénisszel és karakterrel rendelkező emberhez méltatlan volt: ,,..de nekem barátnőm van''. Ez nagyjából 20 helyen nevetséges és további 200on szánalmas. Egyrészt a hölgy nem pedofil, másrészt lassan-lassan vőlegénye van. Ez csak 2 ok a további 300ból. Erről a sztoriról ennyit, imhol egy másik:

Másodiksztori

Ugyancsak messengeres beszélgetés, ugyancsak egy patinás(7-8 éves) kapcsolattal rendelkez őhölgyismerősömmel (lassan-lassan itt is menyasszonyról beszélhetünk).. Az ismeretségről annyit, hogy hét-nyolc éve ( 15-16 voltam) borzasztóan tetszett, már akkor is a jelenlegi barátjával volt, egyikünk sem tud tulajdonképpen semmit a másikról, az elmúlt öt évben kábé egyszer találkoztunk és háromszor beszéltünk. A beszélgetés spontánul alakult, önértékelésre terelődött a szó. Nagyjából rövid idő értékelhető (lásd: nem időjárás,sport, körömfestés) téma után azt írja h: lassan megyek mert a barátom furcsán nézne ha meglátná hogy önértékelésről beszélek veled, remélem megérted. Namost hazudnék ha azt mondanám, hogy nem értettem, de nem akartam érteni. Azért nem, mert ilyesminek semmi keresnivalója ebben a beszélgetésben és azt mondtam hogy nem, nem értem. Nem hiszem azt, hogy aggodalomra adhat okot egy kapcsolatban ha az egyik fél komolyabb témákat is feszeget másokkal ahogy azt sem hiszem, hogy egy kávémeghívás feltétlenül a szexuális érdeklődés jele. Itt jegyezném meg, hogy nem egy olyan barátom van aki az ellenkező nemhez tartozik, komoly kapcsolatban él és a beszélgetéseinkkkor kevés tabu van.

Őszintén..

szólva a fenti két esetben ugyanazt látom. Alapvető bizalmatanság, lassan uncsi, mindenhol ez van. Ha abból indulunk ki, hogy az ember alapjában véve nem bizalmatlan, hanem a rossz tapasztalatok teszik azzá, egészen érdekes kérdéssé válhat a ,,miért is a bizalmatlanság''? Miért féltékeny a srác barátnője vagy a hölgy vőlegénye? Mindenkinek elsőre az juthat eszébe, hogy félre-félre tekingettek, de ez nem feltétlenül igaz. Sőt. Lehet, hogy éppen a barátnő vagy a barát volt a hűtlen, vagy szegett meg bizonyos szabályokat. Viccesen hangzik? Gondolj bele.. Ha hazudsz valakinek, az illető nem fog bízni benned. Őszintén.. hányszor bíztál olzasvalakiben aki benned kifejezetten nem? Egyszer sem.. nem is lehet.. Ez az ami megöli azokat a kapcsolatokat ahol valaki tilosban járt, kiderült de együtt maradtak. Kialakul egy bizalmatlanság és ha azt ADSZ, azt is fogsz KAPNI. Olyan ez mint egy teniszmeccs. Oda-vissza játék csak éppen egy hegyormon. Egyszer úgyis leesik a labda de nincsenek labdaszedők. Alapoznád az életed ilyen teniszmeccsre? Nyilván nem..

Persze ha..

megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges az első sztorinál. Vagy csalná a srác, vagy nem. Ha nem csalná, a csaj nyugodtan kiengedheti, mert ebből a szempontból teljesen mindegy.. Ha csalná, akkor viszont a kapcsolatot kéne rendbehozni, nem pedig vassal-vérrel-vencselővel ellenőrizni.

Ha megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges a második sztorinál is, vagy beszél a ,,zemberrel'' önértékelésről meg hasonlókról vaaagy nem. Ha igen, akkor a srác szempontjából semmi olyasmit nem nyújt egy ilyen véleménycsere ami számára veszélyes lehet. Ha nem tárgyalnak ilyesmiről, akkor viszont megfosztja a barátnőjét valamitől, ami érdekelheti ami által jobb lesz valamiben (nem, most az egyszer nem a velem való konverzáció jellemzően jellemépÍtő jellegére céloztam. Tényleg nem. Tényleg na. Najó talán egy kicsit. Nagyon kicsit.). A viccet félretéve ezek az elutasÍtó//túlóvatos viselkedésminták logikailag hamis alapokon állnak, látszólagos megoldást nyújtanak egy nem létező, vagy pedig egy sokkal súlyosabb problémára. Amit adsz azt is kapsz. Newton bácsi nem is tudta h mit talál fel a hatás-visszahatással. A kérdés csak az, hogy mit fogsz kapni Magadtól, ha nem adsz neki bizalom-alapú kapcsolatokat, nem adsz neki hiteles, következetes viselkedésmintákat satöbbi.

Szerintem érdemes elgondolkodni ezeken a dolgokon, 1-2 embernek komolyan szüksége lenne arra h tisztábban lássa a dolgokat.

Ui: A hölgyek kiléte nem képezheti vita ill.komment tárgyát. Moderálni meg nem szeretnék..