51. ''Mindenkinek egyenlő esélye van arra, hogy egy tökéletesebb önmagává váljék..''

Hát egy faszt. Mondjuk nekem tényleg egyenlő esélyem van.:P :D

Area 51, rémlik valakinek? Amerikai kormány titkos programja, összeesküvés elméletek, miegymás és egyéb nyalánkságok. Ha érdekel nézz X-aktákat, ami engem illet az ÉN 51. bejegyzésem ilyesmi lesz.

Mikor idejöttem (értsd: Vásárhely) Kolozsvárról, gondoltam nem árt egy-két dolgot másképp kezelni, hosszú távú döntések, meg ilyenek.. really? Szépen lassan teljesen elvesztettem egy-két dolgot és ha nem akarok szellemileg zombivá válni, akkor mint az F kategóriás Dolph Lundgren filmekben (muhahahahaaa): ''I have to get it back''.

Today's Sound

Havefun,
Cs.

50. bejegyzés, PONT karácsonykor..

Az olvasóim ismernek, tudják hogy karácsony tájékán mindig elkap a hév és átszellemülten, könnyes szemekkel járom az utcákat és igyekszem egy kis boldogságot csempészni az emberek életébe, mert ez olyan jóóó...

Semmiképp sem telhet úgy el Karácsony Szent Ünnepe, hogy felkelek, megnézem a fogadásaimat, iszom egy kávét és elszívok pár szál cigit. Felkelek, segítek szaloncukrot kötni, mert édességeket aggani egy lemészárolt fenyőfára teljesen következetes, természetes dolog. Ez szimbolizálja az összetartozást, a szeretetet. Kicsiny, nyughatatlan lelkem persze nem elégszik meg ennyivel. Bekapcsolom a karácsonyi műsort a tévében és 1241-edszerre (törisek!!!) is rendkívül viccesnek találom a ''Reszkessetek Betörők 991''-et. Ezután vallási téma következik és bár lelkem csillapuló viharának ezer új hangja támad, süvít sikolt engem mégsem feszít sehova a honvágy és a bánat mert Alekosz, Gigi meg mittudoménki magasröptű előadását követem a Vallás Világ 4 című értékrendépítő műsorban.
Ebéd után könnyű meditációs félóra következik a (szomszéd 2000W-os hangfala segítségével) meghallgatom országom papjai (Nicolae Guta - Guta Miklós és Szalámi Florin) miséjét. Hál' Istennek ekkorra már megjönnek a kedves üdvözlő sms-ek attól a sok engem szerető embertől, akik év közben fel nem hívnának semmi pénzért, így igazán szívből jövő, ''Köszönöm, Neked is'' választ tudok küldeni mindegyiknek (egyszerre).
Aztán este ajándékozás után (amihez negatív gondolatot írni kimerítené a blaszfémia fogalmát) immáron nagyon sokadik évben követem a hagyományt, ami nem más mint az éjféli miséről való lógás, mely teljessé teszi ezt a szép őszinte napot.

Cs.

ui: Tényleg nem így terveztem de az 50. BEJEGYZÉSNEK, nem lehetett volna jobb időpontot találni:D

U can't play on broken strings

Nem játszhatsz szakadt húrokon.

Te sem és sajnos én sem. per pill. próbálok, de nem megy. Shitty, he? I'm kinda drunk és most majnem beíratm VALAMIT.. fenébe mindég elfelejtem, hogy ez nem a másik blog.

Azok a határok.. és a rézfaszú bagoly

Egy-két határt nem jó feszegetni. Nem azért mert túl tágak lesznek, hanem éppen azért, mert erre egyszerűen nincs szükség. A határok OTT vannak, az emberek pedig pontosan tudják és érzik, hogy hol a helyük köztük/előttük/mögöttük. Többek közt ezért van herótom attól, ha valaki azt mondja, hogy NEM szeret betartani egyes szabályokat és jó a szabaccság, ennek ellenére pirossal húzza ki a határokat, hogy evidensek legyenek, mert az kell, meg szép meg jó meg.. "BIZTONSÁGOS" (persze ezt a mai modern világban tisztázásnak híják). Ha a nemkimarkerezett ''határaidon'' kívül nem érzed Magad rendben akkor nem fog segíteni a szögesdrót sem, mert egyfolytában attól félsz, hogy valaki beszerzett egy vájerkáttert és szétvágja. Sűrűn fog a fejedben járni hogy, ''deezavalakicsakazértkeresmert..'' és sok-sok időt elcseszel azzal, hogy biztonságban érezd Magad.
Peersze értem én, hogy majd teszel a faladra/kerítésedre csicsás kaput, amit tudsz nyitni/csukni/emelni, de a rézfaszú bagoly se akar berepülni oda, ahonnan nem biztos, hogy kijön.

Aki barikádozik, úgy gondolja, hogy aki be akar jönni az tegyen meg sokat/mindent azért, hogy bemehessen és eldugja a kulcsot a bugyijába még meg sem mutatja, hadd kínlódjon aki a határok közé áhítozik. Az eb viszont pont itt van elhantolva, mert
ha az a valaki hiszi a ''valamit valamiért''-et, akkor továbbáll, mert látja hogy nem kap semmit sokért és ez nem biznisz.. Ilyenkor persze a határos megharagszik és eldönti magában, hogy ''bazeg az emberek degecik'' még felhúz egy hatméteres kerítést, mert az a biztos, és az majd jól kinntartja a sok gonoszt. Aztán jön a következő ilyen és utána a következő fal is felépül és a sztori folytatódik az Isaura 677. részével ugyanígy, amíg Kőmíves Kelemen/Kelemenné meg nem unja, és ki nem tolja a popsiját valakihez aki teccik neki. Persze aki látja a falakat annak vagy esze ágában nincs mászni, vagy leszarja és kinnül. Aki viszont kint vár és aszondja, hogy ''gyeremánkihozám'' és kurvajól érzi magát a sok falas erődítmény között (ahonnan ki-ki mászik egy két unatkozó építész) annak eszeágában nincs bemenni.
Szépen lassan a mi Kelemenünk/Kelemennénk rájön, hogy ezt a sok drótot meg maltert
ki kéne rakni a sunyiba a ganédombra de már se ereje se kedve lebontani amit eccer odatett és biz' be kell érnie az ''inkábbgyerekiTE'' emberekkel, akiket nem érdekel, hogy esetleg mi szépet/jót rejtenek a falak. Az ilyen emberekkel pedig nem jut sehova. Már most sem jutna ha átlátna rajtuk.

A rézfaszú bagoly pedig csak repül tovább..

Ps.: Unom ezt elmondani 1001edszerre is..

Tutajos..

Egy hiányzó öreg lap betűi közt a nyarat.

Amióta az eszemet tudom, Tutajos minden nyáron kimegy a Berekbe Bütyökkel Matulához. Ez olyan nekem, mint egy szertarás (de nem mindennapos, ennek csak nyaranként van értelme), akár az őszi séták, vizsgák előtt Anya ''egy kalappal fiam'' kívánsága, vagy az összefogódzás a többi szurkolóval, ha a németjeim tizenegyest rúgnak. Egy jeges tea (újabban kávé, de sosem kóla, mert az amcsi cucc és nem illik) valami kényelmes fotel, kanapé, tökmindegy és hallgatom is István bácsi dörgő hangját (a képzeletbeli fülemmel), mikor a jampecet szidja a vendéglátóipari egységben (ha nem ugrik be a jelenet, akkor olvass utána 'zmeg).
Ez a nyár egy tisztességes lapát fos az eddigiek alapján. Nem nyaralok, mert tanulni kéne, nem tanulok eleget mer valami buzi bömbölteti a mánélét az ablakom előtt és mert 655 csillió fok van kint (jóvan, nem nyávogni, tudom h uccsó kettő nem érv, de akkor is zavar..), nem találkozok hozzám közel álló emberekkel csak ritkán, mer'hát én otthon vagyok. Ez még hagyján de nem találtam meg a tavalyi Tüskeváramat és előkerestem egy otthonit (ami régebbi nyomtatás és olyan de ooolllyan illata van..) és olvastam és olvastam, aztán észrevettem h az egyik lap hiányzik. Ez a könyv nem volt a kezemben már évek óta és nem tudtam h hiányzik 2 fontos (hiába kívülről tudott) oldal. Nagyon irigylem Gábort, Ő biztos meglátná a szarban a mazsolát, de engem nagyon mérgesít az eset . Sosem tapasztaltam még, hogy egy látszólag áthidalható probléma egy látszólag jelentéktelen eset, mennyire szavak nélkül tudja hagyni az embert, mennyire el tudja venni valminek a jelentését.

Ps. nyár a buzi és a mánéléje valamint a hiányzó lap nem változott, de legalább Cseh Laci Európa-bajnok 200 vegyesen.

Hogy volt? - MTV

Nyár van, vakáció van, mi sem természetesebb, mint hogy itthon ülök és tanulás címén összeveszem azokkal az emberekkel akik fontosak Nekem, meg Tv-t nézek. Lassan-lassan megtanultam, hogy el lehet kerülni a filmeket a zenei csatornákat meg a Kívánságkosarat, amikor ma délután rábukkantam egy MTV (értsd Magyar TeleVízió) műsorra, ami színháztörténetről, tévétörténetről oktatja az ifjabbat (az idősebbeknek pedig segít nosztalgiázni.. irigylem őket).

A mai adás vendégei egytől egyig impozáns nevek, kezdjük a hölgyekkel: Géczy Dorottya, Pécsi Ildikó akiket nem kell bemutatni és egy korszak fotográfusa Keleti Éva. Az urakat Levente Péter (Égből pottyant mesék – ha valakinek így ismerős) és Korda Gyuri bácsi képviselte. Gaskó Balázs vezette vezette a műsort, őt ismerjük régóta, 34-35 körül lehet, de simán kijárna neki egy életmű díj.

Őszintén gondolom, hogy aki csak egyet is megnéz ebből a lassan fél éve hétvégenként futó programból, marad valamivel. Megtudja ki is volt Ruttkai Éva, őszinte elismeréssel adózik Darvas Ivánnak és kirázza a hideg Latinovits Zoltán Cipolla alakításától a Márió és a varázslóban (1967). Olyan dolgok kerültek helyükre bennem, amiket illett volna tudnom.. Magáról a műsorról ennyit, aki nem nézi meg, az magára vessen...

Volt egy érdekes rész ma, amire felkaptam a fejem. A műsorvezető megkérdezte Korda Gyuritól, hogy ''Művész úr könnyű műfaj amit csinál''? Gyuri bácsi pedig felelt egy merészet. Azt mondta, hogy azért vágott bele, mert azt hitte könnyű és hírnévvel és pénzzel jár (hivatástudat mínusz egy pont, őszinteség plusz kettő) de valójában nehéz és néha úgy érzi, hogy egész életében nem csinált semmit. Na a dolog itt kezdett igazán érdekelni, Pécsi Ildikó megijedt, Gyuri bácsi meg bűntudatot érzett, mindenki vigasztalni, vagy inkább lelket önteni igyekezett az öreg táncdalénekesbe, Levente Péter tűnt a legvehemensebbnek (az Ő reakcióját megnézném párszor felvételről), de mindenkin látszott a tanácstalanság. Fura volt olyan embereket látni kiesni a ''szerepükből'' (idézőjelben, mert ez beszélgetős műsor) akik kamerák előtt élték le az életüket. Kábé 2 percig ment ez a vigasztalóshow (ami helyenként átment vitába) és nagyon látszott, hogy nincs benne a forgatókönyvben. Lehetne kajánul röhögni egyet az egészen de mi lenne, ha kivételesen hagynánk a cinizmust House-ra és kikapargatnánk a guanóból a mazsolát.

Adott egy férfi. Erősen bennejár a korban és tetszik vagy nem, de saját országában egy híres előadóművész. Anyagi gondjai nincsenek, meghívják a Sziget Fesziválra, van közönsége és nagyon sokan szeretik (nemcsak a saját generációjából, hanem magyarországi fiatalok is). Felesége van, akivel harmonikus kapcsolatban él és aki 20 évvel ezelőtt csak azért nem volt szexszimbólum, mert akkoriban Magyarország el volt látva jobbnál jobb nőkkel. Miért érzi azt, hogy nem tett le semmit az asztalra? Mert szerencséje volt és egy kicsi tehetsége és énekléssel átevickélt a kommunizmuson? Vagy azért, mert nem erre született, mert jobbhíján tette, mert nem meggyőződésből tette? Ha levetítjük ezt a mi kis tyúkszaros életünkre az a tanulság, hogy ne énekeld a Ma Ma Mariat, mert ultra cinkes és később bánni fogod? Vagy esetleg az, hogy ne járd azt az utat amit nem szeretsz és ne a pénz motiváljon, hanem hogy hasznosat csinálj és jól. Rohadtul nem irigylem azt, aki öregségére jön rá, hogy semmi értelmeset nem tett, szerintem ilyenkor kapkodnak az emberek fűhöz-fához, fegyverhez, antidepibogyóhoz, unokákhoz. A kérdés az, hogy megtalálod vagy nem találod meg azt amire születtél. Hiszem azt, hogy a felkapaszkodott huszárok (egyik napról a másikra meggazdagodott brókerek, biztosítási ügynökök, time-share előadók, ami én is voltam stb.) ugyanígy fognak érezni életük végén. És akkor fogod mondogatni az unokáidnak, hogy ''majd te megváltod a világot kislányom''. És tévedni fogsz.

Mindegy hogy yachtról, vagy kulipintyóból nézed a lemenő napot, ha ez az utolsó JOGOS gondolatod mielőtt elalszol, hiába az egész... Hiába, hiába, hiába..

Fázom, megyek tanulni.

mérleg (csak úgy eszembe jutott)

Nem csillagjegyekről lesz itt szó (ha az lenne probably oroszlánokról írnék), hanem arról a bizonyos belső mérlegről, ami hajlamos felborulni időről időre.

Hihetetlenül ki borulni azon, ha valakiben valamit rosszul látok. Olyan mint egy kicseszett homályos ablak amin nem látsz át ha megfeszülsz sem és a sors fura, ferde, férges fintora hogy Ő sem lát át a másik oldalról.
És akkor kezdődik a buli, mert mindaketten néztek át a kicseszett ablakon és kémlelitek a másikat, de pont annyit láttok mint késő őszi reggelen a tejfehér ködön keresztül. Egyiketek sem meri megkocogtatni a kicseszett ablak helyenként jégvirágos, hideg üvegjét csak közelebb dugjátok az orrotokat aztán meg gyorsan vissza a sál//sapka//mindegymi alá a melegbe. Ha már kellőképp megmelegedett az orrotok, akkor megint ablakhoz közel és ez megveszekedett, mérgesítő móka megy mikulásig.

Persze néha az is előfordul h a karakánabbik fél megunja a játszadozást és átdob egy kicseszett téglát a kicseszett ablakon. Aztán a rommátört szilánkok közt térdelve sírva-ríva ragasztaná össze valami kétszáz éves kicseszett csirizzel, csak tudnád valahogy visszatenni, mert a látvány amit a korhadó ablakkeret-deszkák közt lát borzalmas és mindent megtennél hogy ne azt kelljen nézze ami ott van. Mert ami ott van az a kőkemény valóság. De nem hercegnő, hanem boszorkány, nem farkas, hanem egy kiéhezett kuvasz, nem lovag hanem donkióte, nem mese, hanem rémtörténet és végül nem vicc, hanem a saját torz paródiád.

A söprögetés után a kicseszett ablak utolsó kicseszett szilánkját forgatja, tűnődve a hidegtől elgémberedett ujjai közt és keser-édes vigyorral, remegő orral gondolkodik azon, hogy mi mindent kezdhetne ezzel az egy kicseszett üvegdarabbal, hogyan radírozhatná, vághatná, téphetné ki a fejéből a sokszor átkozott gondolatot.. Képtelen haragudni a képre.. Képtelen útálni azt.. vagy ŐT?

ui: Végülis mindenkiben Magadat látod?