A talán utolsó szó jogán.

Elolvastam vagy szózötven cikket a menekültproblémáról. Olvastam bejegyzést ,,jobbról'', olvastam írást ,,balról'', voltam nyűg liberális eszmefuttatások alatt kommentben, és téptem a klaviatúrát konzervatívnak csúfolt szemlélet ellen is. Olvastam magyarul, olvastam angolul, olvastam románul és egyszer még a Google translate segítségét is igénybe vettem, a német tudásom kicsivel rosszabb lévén, mint a kínai. Jó móka volt egy adott ponton, de kicsit belefáradtam.
Ezen írás inkább azokhoz szól, akik nem értenek velem egyet, de nyilván nem csak nekik írtam. Ez a néhány bekezdés/pont azt tükrözi, hogy miként látom MOST ezt a kérdéskört.

Tisztelet vitapartnereim!

1. A tájékozódás kérdése
Néhányatok felvetette, hogy az esetenként markánsan megfogalmazott véleményem nélkülözi a megalapozottságot. Mint már a bevezetőben is említettem igyekeztem mindenhonnan meríteni információt. Eljutottam odáig, hogy a DK honlapjáról Vágó István köztudottan ultraliberális FB-bejegyzéseit olvastam (némi Gyurcsány-propagandával fűszerezve, de nem lepődtem meg). A kérdésem az lenne, hogy TI elolvastátok a szélsőjobbos portálokat? Megpróbáltátok megérteni, hogy amit Ti zsigeri gyűlöletnek, meg rasszizmusnak és xenofóbiának tituláltok, az milyen gondolatokból merít? Csak mert a helyetekben az én számomra furcsa lett volna, hogy hirtelen minden országban embergyűlölő lett az átlagember (gondolom azt tudjátok, hogy menekültellenesek lettek a közvéleménykutatások még az olyan menekülteket pártoló országokban is, mint Franciaország, vagy Németország).

2. A kérdés egyik alapja
Szerintem ott áll vagy bukik az egész vita, hogy abban a kardinális kérdésben egyet tudunk-e érteni, hogy két gyökeresen különböző kultúra, mesterségesen és hirtelen egymás mellé telepítve, egy területen, megfér-e egymás mellett, nagy konfliktusok nélkül (potenciálisan veszélyt jelentve az őslakosok kultúrájára)?
Szerintem nem tud együttélni. (Pláne nem egy olyan országban, ahol Magyar Gárda alakul egy olyan kultúrával szemben, amelyik évtizedek óta együtt él, nevetséges az a feltételezés, hogy együtt tudnak élni, akár rövid, akár hosszútávon.)
Nektek mi a véleményetek?

3.A kérdés másik alapja
Képes-e Magyarország, vagy képes-e Európa eltartani plusz X millió embert? Integrálni, nyelveket tanítani,  élelmezni, ruházni, tetőt biztosítani nem egyszerű és nem olcsó mulatság. Egy akkora gazdaságnak, mint Németország ez nem akkora probléma, de gondoljunk csak Szlovákiára, Csehországra, Szlovéniára, Horvátországra, Bulgáriára, Lettországra, Lengyelországra.
Ha már az integrálásnál tartunk. A No-Go zónákról mi a véleményetek? Tudjátok, az az 55 svédországi terület, ahol a Saría a törvény. Szeretnétek ilyen zónát az országotokban?

4. Racionális vagy érzelmi döntés?
Ha abból a premisszából indulunk ki, hogy a racionális kérdéseket (mivel üssek be egy szeget, kalapáccsal vagy vésővel..?) racionális módon kell megoldani, az érzelmi döntéseket pedig érzelmi módon, akkor melyik megoldást tartjátok célravezetőnek? A racionálist vagy az érzelmit?
Ha másképp tesszük fel a kérdést, elég-e a menekültek iránt érzett empátia, illetve egy sírós kisfiú egy fényképen, ahhoz hogy X millió embert engedjünk be Európába/Magyarországra?

6. Szerintetek minket nem hat meg egy ilyen kép? Komolyan úgy gondoljátok, hogy mi ilyen érzelmileg selejtes emberek volnánk?

Segítek, nem vagyunk. Egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy két kisírt szemre nem lehet globálpolitikát alapozni, legyen az bármilyen megható.
Én sajnálom ezeket az embereket és nem hitegetem magam olyasmivel, hogy tudnám, hogy min mennek keresztül, vagy hogy mit éreznek, mert elképzelni sem tudom, Ti sem tudjátok.
Segíteni kell nekik, ez nem kérdés. Hogy hogyan segítsünk és mekkora áldozatot vállaljunk, szerintem óvatos megközelítést igényel, szerintetek all-int. Ebben nem fogunk egyetérteni, mert én tudom hogyan válaszoltam meg az első öt kérdést.
Ti tudjátok?