5+1 dolog amit utáltam benned, magyar labdarúgás.

1. Konstans hazudozás. Ha véletlenül megverjük Andorrát és nem kapunk ki a grönlandi döglött fókáktól sem, akkor rögtön jön a fogadkozás, a nagy arc, meg az ,,esélyesek vagyunk''. Ilyen tévképzetekkel rendelkező labdarúgó szakosztály (vagy szövetség, ha úgy tetszik) nem volt még egy a Földön. Az hogy egy diák nem tudja megállapítani, hogy mennyit tud, az oké. Gyerek még, ,,majmegnő'', megtanulja hogy hol a helye és az értékítélete kifejlődik annyira, hogy behatárolja a helyét a világban. Az, hogy egy ország labdarúgó szövetsége (MLSZ) ne ismerje a saját határait, minimum nevetséges.

2. Magyar edzői stáb. A magyar edzőtársadalom mindennek az alja. Európa szinten nevetséges taktikai képzéssel és világszinten nevetséges motivációs képességekkel rendelkeznek. Ennek ellenére a külföldi edzők presona non grata-nak számítanak az NBI-ben, amint beteszik a lábukat az országba, kiutálják őket. Az edzői szakma kutyái, a magyar labdarúgás haldokló testéért küzdenek, és nem tűrik (a saját megmaradásuk érdekében nem is tűrhetik) hogy egy hozzáértő gyógyító talpra állítsa a beteget. Olyan sokatmondó, hogy tavaly a Videoton Fehérvár, azzal a Paulo Sousával játszott az Európa Liga csoportkörében, akit idén a Bajnokok Ligája sorsolásra hívott meg az UEFA, míg idén egy magyar edzővel esélytelenként, nevetségessé válva estek ki a montenegrói Podgorica vendégeként. Paulo Sousa a magyar labdarúgás fejlesztésére tett javaslatait kritizálták és fellegekben járónak titulálták és mivel nem fogta be a száját és nem állt be a sorba, kiutálták Abszurdisztánból, azért hogy újdonsült csapatánál, az izraeli Maccabinál vállaljon munkát és úgy verje ki idén nyáron a magyar bajnokot (Győri ETO), hogy a nemzetközi sajtó lichtensteini félamatőrökhöz hasonlítsa a csapatot. Teljesen mindegy szerintem, hogy Orbán Viktor valahogy felépíttette a Puskás Akadémiát amíg az edzők, akiknek a fiatalok felkészítése a célja, ilyen harmatgyengék. Kattints IDE, Peterdi Pál, nyomasztó aktualitással bíró 1974-ben (!!!) megjelent cikkéhez.

3. A magyar labdarúgást vezető emberek. Fejétől bűzlik a hal, ahogy mondani szokták. Nem is tudom mit vártam az idei selejtezőktől, mikor a vezetésben senki sem változott. Hogy fordulhat az elő, hogy Izrael ellen játszunk barátságos meccset, mikor tudjuk hogy divat zsidózni a magyar stadionokban (nem a transzparenst készítőket akarom védeni, csak azt mondom, hogy egy futballvezetőnek ilyesmire illik figyelnie)? Ki a felelős azért az MLSZ-en belül, hogy egy BARÁTSÁGOS, FELKÉSZÜLÉSI, TÉTNÉLKÜLI meccset nem tudunk megrendezni balhé nélkül? Aki nem tudná, annak leírom, hogy ez volt az a mérkőzés, ami miatt a budapesti Magyarország - Románia találkozót zártkapuk mögött rendeztük. És ez két pontunkba került (a román csapat a 94. percben egyenlített). Ki a felelős azért, hogy a válogatott kispadján egy soha semmit az asztalra le nem tevő taktikailag szánalmasan képzetlen ember ül? Na de egerváriról később.

4. A labdarúgók. Én nem vagyok focista, sosem voltam. De azt fel nem foghatom, hogy egy Guzmics, aki másfél perccel (!!!) a kezdő sípszó elhangzása után olyan hibát vét, amiért nekem annak idején a sulipályán Péter Tibi leordította a fejem (teljes joggal), hogy a fenébe vállalhatja a játékot 50.000 ember előtt, sorsdöntő mérkőzésen?

5. És végül de nem utolsósorban, a magyar labdarúgás rendszerváltást követő éveinek legsemmirekelőbb, legmocskosabb ,,szakembere'', egervári sándor. Hogy félreértés ne essék, arról az egerváriról beszélek aki úgy ül évek óta a válogatott kispadján, hogy nem nyert soha semmit, 1-2 kétes értékű magyar bajnoki címen kívül. Ha pedig valaki az U20as vébén elért bronzéremmel jönne, akkor arra az a válaszom, hogy azt a csapatot Sisa Tibor állította össze, ő tett meg mindent azért, hogy a csapat CSAPAT lehessen. Mivel Sisa Tibornak megvan az a rossz szokása, hogy kritizálni meri a mindenható magyar futballvezetőket, egyszerűen leváltották a kapitányi posztról (persze előbb megvárták, hogy a selejtezők tesztjén sikeresen átmenjen) majd a kész csapatot a ,,bólogatójános'' egervárira bízták, akinek egy kész rendszerrel már nem sok dolga volt.

Egervári agyonmediatizáltatta a válogatottat és ,,szerethető'' válogatottnak neveztette el a sajtó képviselőivel. Olyan ,,hihetetlen'' eredményeket ért el, mint az Andorra elleni 8-0 vagy hogy egy válságban levő (egyébként is csak középszerű) Törökország válogatottja ellen 3+1 pontot vettünk el. Közben következetlen döntéseivel és buta döntéseivel a csapat egyik legjobb játékosát, Huszti Szabolcsot (aki a német elsőosztályban a Hannover 96-ban a kezdőcsapat tagja és húzóembere) elüldözte a kerettől. Huszti meglátásom szerint mindig kihozta magából a maximumot, a magyar játékosokra oly jellemző lustaság, vagy a címeres mez teher mivolta sosem volt észrevehető a játékán, de kíváncsiaknak ÍME a nyílt levél, amivel Szabolcs lemondott a nemzeti tizenegyben való szereplés jogáról.

A mi sándorunk ezen kívül arcpirító módon válogatta össze a játékosait. A tegnap pl. a ,,magyar élvonalban'' (a szókapcsolat is nevetséges) edződött Guzmics Richárd kezdett, Bukarestben a National Arena-ban (amihez képest Boros Miklós sportszakíró szerint a pokol jó hely), 50.000 néző előtt úgy, hogy egyszerűen nincs válogatottbeli tapasztalata és 10.000 (magyar) szurkolónál több előtt még sohasem játszott. A focisok tudják, hogy a középső védő kettős összeszokottságán mérkőzések dőlnek el. Guzmics és a másik belső védő még soha nem játszottak eddig együtt. Ilyen totális melléfogást ilyen szinten nagyon kevesen követnek el. Csak a felkészültséget összehasonlítandó, Romániában egy teljes bajnoki fordulót elhalasztatott Victor Piturca szövetségi kapitány (ilyenre utoljára a kommunizmusban volt példa), hogy a román válogatott egy teljes hétre, felkészülés céljából edzőtáborba mehessen..

5+1 És végül ami a legszánalmasabb, a legrohadtabb és tulajdonképpen szimbóluma mindannak a bohóckodásnak, ami ma zajlik. Hurráoptimizmus és jelentékeny mennyiségű kokain nélkül NEM hihetjük el, hogy bármi záros határidőn belül megváltozhat. Mindaddig amíg a szövetségi kapitány egy számunkra borzasztóan megalázó meccs után, következmények nélkül ilyeneket nyilatkozhat:

A kedvenc mondataim:

- ,,Nem voltunk esélytelenek'' (Jah. Épp csak három gól kellett a döntetlenhez).

- ,,Nem szabad megkérdőjelezni az előrelépést'' (egervári szerint ha eddig nem jutottunk tovább és mostmár megalázóan nem jutunk tovább, az előrelépés.)

- ,,Az észtek ellen kárpótoljuk a szurkolókat'' (Kiváló. Az észt rozmárvadászokat megverjük néggyel és akkor máris kevésbé fáj a bukaresti vereség. Meg biztos 6 pontot adnak érte, bár azzal sem biztos, hogy továbbjutnánk).

R.I.P. Magyar Labdarúgás. Nyugodj Békében.