... hogy be kéne fejezni. Nincs több mondanivalóm. Ez a blog terápia volt, kiírtam magamból egy-két dolgot, ami foglalkoztatott, vagy történetet ami bántott. Két hölgy is belekerült, egyik sem ismert magára, éljenek a mesék... Volt benne jó is rossz is, volt elcseszett bejegyzés is meg olyan is ami egészen jól sikerült.
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Szerintem ne fejezd be, egész jókat írogattál.
Akkor most nem volt sokk, és végtelenül lassan, de azonnal abba szeretted volna hagyni, vagy olyan gyorsan jött, hogy nem igazán győzött meg az abbahagyás azonnaliságáról?
Hiányozni fogsz ...
Mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké?
Mennyit lehet változni mennyi idő alatt? Es miért? Ez meg minimum 1 bejegyzést kér. :)
Óóóóh...én azt hittem, te sosem hagyod abba a morgolódást:D.. Szerintem csak átmeneti ihletlibbenéses írászavarról van szó, túl leszel rajta. Egy intelligens ember végülis sohasem unatkozik, és ebből kifolyólag mindig vannak okos gondolatai, amiket megoszthat másokkal, ha érted mire gondolok.
És nem utolsó sorban egy író (még ha csak blogíró is az illető) felelősséggel tartozik az olvasóival szemben, hiszen ő maga teremtette meg őket, amikor az első írását az orruk elé varázsolta. Úgyhogy ne fogd vissza magad, ne hagyd, hogy csalódjunk benned!
Neeee...ne hagyd abba, mert zsenialisan irsz. A legtobb bejegyzesed igencsak tetszett, sot volt amit 2x is elolvastam. Szerintem lesz meg olyan pillanat amikor ihleted lesz...
Hmmm...mért van az, hogy az az érzésem fogsz te még írni. Az öncélú írásnak nem sok értelme van, és annál nagyobb elismerést mint az írogató társak elismerését nehéz kapni... Csatlakozok, jók voltak Csaba:-)!
Az élet tartogat hideget-meleget és egyaránt lehet írni örömről, bánatról. Csak az unalomról és közönyről nehéz. De te nem szenvedsz ezekben... Csak meg kell találni az egészséges határt a személyes intim tér és az általánosabb témák között.
Azt hiszem találtam valamit...vagy ő talált meg engem?Hm..ezen meg gondolkodom..
Egyetertek a tobbiekkel!!! Koszi amugy..jol esett ezt hallani:)
Intelligens hozzaszolasaid mindig ki fogod akarni mondani magadbol barmilyen tema kapcsan, s majd leirhatod neha ide is:)
Szivesen olvassuk! Puszi
Megjegyzés küldése