Választások margójára...

Ez a bejegyzés nem vicces nem irónikus, szóval ha bulizhatnékod van, nevethetnéked van, vagy ágyba készülsz bújni a pároddal akkor inkább halaszd el az olvasást.

A minap LGT-t hallgattam, mégpedig a ''Hány cédulát írtál'' című számot, melynek első három sorát ezen írás mottójául választom. Imígyen szól:
''Hát el lehet hinni ezt uraim?!
Na ugye, hogy nem lehet!
Elveszett egy alig használt lelkiismeret.''

De el ám. Mert ebben az országban mindent lehet. Nem véletlenül bukik ez pont MOST ki belőlem, a választási kampány váltja ki, az az érzéketlen hazudozás amit nap mint nap látok a böngészett netes portálokon a szórólapokon, a tévében, a buszok oldalán és még a kukák tetején is. Öntömjénezés, átalakított elcsépelt frázisok kampányszlogenként, átvert választók, tolvajok képe az utcákon. Románia 2008. Persze mondhatnátok, hogy ''ugyanmá Csaba, ez mindenütt így van'', nos igen ez elvileg mindenhol így van, azért lehet, hogy nem éppen mindenhol (tudom, hogy Magyarországon igen, de ők nem érdekelnek) viszontvan egy lényeges különbség. MÁSHOL nem ennyire érzéketlenek a vezetők. A sors ironiája, vagy csak a tudatalattim irányít, mostanában jobban odafigyelek kis hazánk nagy problémáira. Összeszedtem belőlük egy bokrétát közlekedésből és egészségügyből hadd keserítse el azt, akiben van egy kis empátia. Mielőtt belevágnánk szögezzük le: ILYEN MÁSHOL NINCS.

Közlekedés. Egy 250 kilométeres út ára egy kifejezetten LASSÚ vonaton. a romániai átlagbér majdnem 10%-a. És mit kapsz a pénzedért? Egy büdös vonatot ahol vizeletszagú a folyosó, sőt egyik-másik szélső kupé is. Emellett zötykölődsz 5 órát rengeteg cigány társaságában. Nah de kezdjük az elején, mert az úgy jó.
Péntek reggel van, zuhog az eső, előző nap megnéztél két site-ot is (mondván biztos ami biztos) reggel 7kor van autóbuszjárat ami hazavisz. Zuhogó esőben 10 lejt hagyva a taxisnak aki a város másik végéig visz a dögnehéz csomagoddal együtt kimész reggel hétre (pontosabban 6 45re) a buszállomáshoz azért, hogy tíz perc múlva a felébresztett információs néni álmoshangon közölje, hogy ''dá domnu de doi ány nu mái ávém kurszá ályá''. Akkor azon a ki-beb4520tt siteon miert írja??? Meg a másikon is?? Hát ő azt nemtudja... Meleg érzelmektől fűtötten átballagsz a vonatállomásra a híd túloldalára, ahol azt mondják, hogy 14 58kor van a jászvásári gyorsvonat legközelebb az megy Arad felé. A jászvásári vonat 15 30kor MÉG nincs az állomáson, a jászvásári gyorsvonatra 40 percet kell várni. Persze a jegyeket előre meg kell mutatni, még felszállás előtt, ezt legalább 300szor elmondja a hangosbemondó. Jegyet? Ezektől? Eddigse, eztánse. Nem is csoda, hogy még felszállás előtt rám szól a jól ismert, kávézgató kalauz: ''Ca de obicei, baiatu?'' Egy vigyor a válasz és még ülőhelyet is ad a vonatjegy árának nemegészen a feléér'. Az egyetlen jó dolog a román tömegszállításban a kenőpénz... De meg kell köszönnöd ha megkenhetsz valakit. A közlekedésügyi minisztérium meg veri a mellét, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatásaikat... pffffff...


Egészségügy és érzéketlenség. Ez a kettő szorosan összefügg. Nem fogom az agyoncsépelt bányászszerencsétlenséeget boncolgatni, annak aki akar olvasson utána. Van itt közelibb, szomorúbb, rosszabb. Nem titok, hogy jobban érdekel ez a téma mint a közlekedés.
Adott 4 ember akik autók átvilágításával foglalkoznak, a román határőrségen. Tulajdonképpen csak 3an dolgoznak mer' a negyedik a ''böjátu lu séfu'' ugye azoknak felmentése van munkából. Ez egy alapjában véve jól fizető állás, de van egy apró szépséghibája. Az autók átvilágításához biz' ionizáló sugarakat használnak. Tudod mint a röntgen. A hatása is az. Ezért normális helyen, nemhogy pluszfizetést adnak, hanem CSÖKKENTETT MUNKAIDŐT és emellett VÉDŐFELSZERELÉST. Jelen esetben a munkások NEM IS TUDTÁK, hogy sugárveszélyes helyen dolgoznak, egyszerűen nem szóltak nekik. Ez gyilkosság. A szó legszorosabb értelmében. Mondanom sem kell, hogy mindhárman rákosak lettek, egyikük nincs 3 hete hogy egyedülhagyott egy feleséget és egy kisfiút.

Hunyad megye. Bár nagyon ritkán kerül a kezembe a Nyugati Jelen című napilap, gyakorlatilag csak havonta, amikor hazamegyek, mégis volt ''szerencsém'' elolvasni egy idevágó cikket. Hunyad megyei falu határában autóbaleset, PÉNTEK este. Egy fiatal srác mindkét lába eltörik, egyik nyílt törés, ez finoman szólva is kellemetlen, ortopédus ( magyarul csontorvos) kell. Hunyadon hétvégén NINCS orvos szolgálatban, ez azt jelenti, hogy hétfőig ORVOS nem látta a fiút. Péntektől hétfőig, az 72 óra. Hétfőn aztán kiderült, hogy olyan súlyos vérvesztesége van, hogy el lehet kezdeni komolyan aggódni... Ami eztán történt az tragikomédia, illetve nem is tudom minek nevezzem. Közölték, hogy a fiú vércsoportjából nincs tartalák és szerezni kell MÁS megyéből. A fiatalember édesanyja bejárta fél Aradot (is) hogy valahogy mentse meg a saját gyermeke életét. Nem a hunyadi orvosok. Ő. (Versenyfutás az idővel, egy pillanatra képzeld azt, hogy Te szaladsz az édesanyádért/testvéredért/bárkidért.) Szerzett vért a fiának akinek a szervezete a késés miatt nem fogadta be. És a szeme előtt HALT MEG a huszonéves ifjú ember, aki alig idősebb NÁLAD vagy nálam. Egy lábtörés miatt. A 21. században. Nincs egy hónapja, hogy ez történt...

És eközben valahol, valaki HUNYAD megyében is kampányolt. És Arad megyében is. És Kolozs... És... és... és. Mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy vége legyen ennek? Hány ember fog még megnyomorodni??