... hogy be kéne fejezni. Nincs több mondanivalóm. Ez a blog terápia volt, kiírtam magamból egy-két dolgot, ami foglalkoztatott, vagy történetet ami bántott. Két hölgy is belekerült, egyik sem ismert magára, éljenek a mesék... Volt benne jó is rossz is, volt elcseszett bejegyzés is meg olyan is ami egészen jól sikerült.
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
2009. február 6., péntek
2009. január 2., péntek
Atonement - Vágy és vezeklés
Előrebocsájtom, ez az írás azoknak inkább élvezhető, akik látták az Atonement (magyar címe: Vágy és Vezeklés) című filmet, a cselekmény egy része le van írva ugyan (rengeteg végiggondolni való mellékszál is akad (mint a Rózsa neve a maga 7 olvasatával)) de körülbelül annyira adja vissza az eredeti érzést, mint ha egy vaknak elmagyaráznád a naplementét. Nézd meg a filmet, aztán olvass..
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
2008. december 31., szerda
Egy fura este kétezernyolc végén...
december 31. este 22:31
Itthon ülök, egy jólnevelt félüveg pezsgő felvillanyozó társaságában és készülök egy egészen egyedi ''ikszperiensz''-re, merthát idén kitaláltam , hogy Csaba márpedig egyedül szilveszterezik.
Kint nem esik a hó, de a fák ágai fagyottan lógnak a semmibe, sötét van, ha kinézek az ablakon semmi nem mutatja, hogy az év utolsó napjának estéje van. A padló fáradtan recseg, ahogy fészkelődöm a székemen, miközben kissé csilles mjúzikot duruzsol a hangszóró, egy közeli barátom legjobb alkotását (GreySkies), tessék meghallgatni akkor is ha NEM vagy elektreek rajongó...
Mivel azt tervezem, hogy készítek néhány képet és a Fellegvárból nézem a tüzijátékot, lassan elindulok...
Felemás érzések kerítettek hatalmukba, miközben a várost jártam. Néztem a sok-sok-sok embert akik azt hitték, hogy boldogok, mert vége az évnek. Láttam fiatal, mosolygós családot két apróka kislánnyal koncertre igyekezni, de láttam részeg cigányt is aki azt magyarázta a kirendelt rendőrnek, hogy ő nem is oda akarta dobni a petárdát... Valahogy úgy érzem, a szilveszter az előre nem-látás ünnepe. Örülünk annak, hogy valaminek vége, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy ugyanez jön csak pepitában...
A tüzijátékot Fellegvárból néztem, természetesen mielőtt felértem a velemszületett aprócska egóm arra következtetett, hogy egyedül leszek, igazam is lett, alig voltunk négyszázan. Ha nem kaptam volna két nagy puszit egy igen kedves hölgytől akinek kinyitottam a pezsgőjét, idegösszeomlást kaptam volna a petárdáktól és a mindenféle pirotechnikai bizbasztól. Jobban belegondolva nem is a hang zavart, hanem hogy úgy éreztem, bekeveredtem egy rakás marha közé. A téli ünnepek csípőből ellenszenvesek (a Mikulás-elmegy, de a minden évben szakrálisan legyilkolt fenyőfáknak nem látom értelmét), a Szilveszter erre csak rátesz egy lapáttal.
Kíváncsi voltam mennyire lesz Románia-feelingem, elsétáltam a Samantha Fox koncertre. Élő ének, nem pléjbekk, ez első kellemes meglepetés volt, sajnos a kivetítők elég gyengén mentek, a színpadra látni meg abból a szögből képtelenség volt. Az egyik számnál (a másfélből, amin ott voltam:) ) egészen előre jött, úgyhogy a bal melléből láttam egy kétmásodpercnyit (itt jelezném a teljesség kedvéért, a hölgy bőrkabátot viselt, pedig alig volt mínusz 13 fok). Éppen menni készültem, amikor lélegzet stop, ének stop, zene stop, áram stop... csak a füttykoncert maradt. Kuncogva elindultam, imhol Románia2009.
Amint látható, pirotechnia akadt, itt éppen a hadsereg készlete látható
Díszbabák és Dí(s)znilend...
X-men rajongóknak kötelező:)
Ilyen rideg-üresnek még sosem láttam
Buli volt Romániában
Las Vegas érzés a Széchenyi téren
A képek nem jó minőségűek, a Fellegvárból pedig nem lehet tüzijátékot fényképezni.
Mindent egybevéve elég érdekes egyedül lenni szilveszterkor. Sok olyan dolog jut eszedbe, amin meglepődsz, amin nem szoktál gondolkodni és nagyon furcsálod, hogy ez pont most, zegernyébe, tömegbe, ricsajba jut eszedbe és még véletlenül sem tudsz elvonatkoztatni egynéhány gondolattól ami zúg/zakatol és amit egy nagyon kedves keringőre hívás sem tud kiverni a fejedből...
Nemrég kaptam egy sms-t egy ismerőstől, azt mondja van egy újévi játék, az a lényege, hogy mindenki felírja egy papírlapra, hogy milyen fogadalmakat tesz a jövő évre és az egészet egy lezárt dobozba zárják. Egy év múlva megnézik, hogy ki mit tudott megvalósítani az elképzeléseiből. Szerintem ezt érdemes kipróbálni... nem?
Itthon ülök, egy jólnevelt félüveg pezsgő felvillanyozó társaságában és készülök egy egészen egyedi ''ikszperiensz''-re, merthát idén kitaláltam , hogy Csaba márpedig egyedül szilveszterezik.
Kint nem esik a hó, de a fák ágai fagyottan lógnak a semmibe, sötét van, ha kinézek az ablakon semmi nem mutatja, hogy az év utolsó napjának estéje van. A padló fáradtan recseg, ahogy fészkelődöm a székemen, miközben kissé csilles mjúzikot duruzsol a hangszóró, egy közeli barátom legjobb alkotását (GreySkies), tessék meghallgatni akkor is ha NEM vagy elektreek rajongó...
Mivel azt tervezem, hogy készítek néhány képet és a Fellegvárból nézem a tüzijátékot, lassan elindulok...
Felemás érzések kerítettek hatalmukba, miközben a várost jártam. Néztem a sok-sok-sok embert akik azt hitték, hogy boldogok, mert vége az évnek. Láttam fiatal, mosolygós családot két apróka kislánnyal koncertre igyekezni, de láttam részeg cigányt is aki azt magyarázta a kirendelt rendőrnek, hogy ő nem is oda akarta dobni a petárdát... Valahogy úgy érzem, a szilveszter az előre nem-látás ünnepe. Örülünk annak, hogy valaminek vége, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy ugyanez jön csak pepitában...
A tüzijátékot Fellegvárból néztem, természetesen mielőtt felértem a velemszületett aprócska egóm arra következtetett, hogy egyedül leszek, igazam is lett, alig voltunk négyszázan. Ha nem kaptam volna két nagy puszit egy igen kedves hölgytől akinek kinyitottam a pezsgőjét, idegösszeomlást kaptam volna a petárdáktól és a mindenféle pirotechnikai bizbasztól. Jobban belegondolva nem is a hang zavart, hanem hogy úgy éreztem, bekeveredtem egy rakás marha közé. A téli ünnepek csípőből ellenszenvesek (a Mikulás-elmegy, de a minden évben szakrálisan legyilkolt fenyőfáknak nem látom értelmét), a Szilveszter erre csak rátesz egy lapáttal.
Kíváncsi voltam mennyire lesz Románia-feelingem, elsétáltam a Samantha Fox koncertre. Élő ének, nem pléjbekk, ez első kellemes meglepetés volt, sajnos a kivetítők elég gyengén mentek, a színpadra látni meg abból a szögből képtelenség volt. Az egyik számnál (a másfélből, amin ott voltam:) ) egészen előre jött, úgyhogy a bal melléből láttam egy kétmásodpercnyit (itt jelezném a teljesség kedvéért, a hölgy bőrkabátot viselt, pedig alig volt mínusz 13 fok). Éppen menni készültem, amikor lélegzet stop, ének stop, zene stop, áram stop... csak a füttykoncert maradt. Kuncogva elindultam, imhol Románia2009.
Amint látható, pirotechnia akadt, itt éppen a hadsereg készlete látható
Díszbabák és Dí(s)znilend...X-men rajongóknak kötelező:)
Ilyen rideg-üresnek még sosem láttam
Buli volt Romániában
Las Vegas érzés a Széchenyi térenA képek nem jó minőségűek, a Fellegvárból pedig nem lehet tüzijátékot fényképezni.
Mindent egybevéve elég érdekes egyedül lenni szilveszterkor. Sok olyan dolog jut eszedbe, amin meglepődsz, amin nem szoktál gondolkodni és nagyon furcsálod, hogy ez pont most, zegernyébe, tömegbe, ricsajba jut eszedbe és még véletlenül sem tudsz elvonatkoztatni egynéhány gondolattól ami zúg/zakatol és amit egy nagyon kedves keringőre hívás sem tud kiverni a fejedből...
Nemrég kaptam egy sms-t egy ismerőstől, azt mondja van egy újévi játék, az a lényege, hogy mindenki felírja egy papírlapra, hogy milyen fogadalmakat tesz a jövő évre és az egészet egy lezárt dobozba zárják. Egy év múlva megnézik, hogy ki mit tudott megvalósítani az elképzeléseiből. Szerintem ezt érdemes kipróbálni... nem?
Szerencsejátszunk.
A következő iromány nem igazán blogba készült, csak a gyönyörű szemek, átlagon felüli szellemi képességek is takarhatnak felelőtlen szerkesztőt. Publicba íródott, blogbejegyzés lett belőle, figyelembe véve, hogy hova akartam postolni, meg hogy egy nagyon fontos szesszió van előttem, jobb is így...
Szerencsejátszunk.
Az amcsik feltalálták a pókert, ennek örömére be is tiltották, ahogy kell. Szerencsejáték mondták, tulajdonképpen mindössze ellenőrizhetetlen jövedelmet ad, és ezt a majmokbolygóján se szeretik, nemhogy az USA-ban. Ha játszani akarsz tessék lájszenszt venni és irány a kaszinó, ott veszíthetsz sokszáz dollárt, az otthoni konyhaasztalon filléres (értsd:centes:P) tétekben már törvénysértesz. Ezekről majd máskor, az amerikai szellem visszásságai nem ide tartoznak.
A gazdaságra, politikára gyakorolt hatása viszont igen. A törvénytelen internetes szerencsejátékot korlátozó szabályozás (UIGEA - Unlawful Internet Gambling Enforcement Act) törvényerőre emelkedése óta a póker szerencsejátékként van elkönyvelve, magyarul az életben maradásért küzd. Mára odajutott a dolog, hogy a legnépszerűbb spílerek is promoválják a a póker majd minden formáját, itt van például a kilencszeres világbajnok Daniel Negreanu (a név becsaphat, az úriember kanadai;-))aki a blogjában elsőként vont párhuzamot az amerikai elnökválasztás és a póker legalizálása között. Nem ő volt az egyetlen aki hallatta a hangját, szine minden olyan sztár nyilatkozott, akit az ismertség szele kicsit is megcsapott (vagy azt hitte-hehe:D), sőt kiderült, hogy egyesek a magasabb politikai körökben is otthonosan mozognak nem csak a zsetonrakosgatáshoz értenek. Mikor meghozták az új kedvezőtlen törvényt a Pókerjátékosok Szövetsége (Poker Players Alliance), elkezdte maga mellé állítani azokat a politikusokat (képviselők, szenátorok), akik valamilyen formában támogatni tudják ,,AZ ÜGY’’-et. Így került a képbe (elsőként a honatyák közül) Robert Mendez, New Jersey állam szenátora, aki odáig merészkedett, hogy törvénymódosítási tervezetet nyújtott be. Nem ő volt azonban az egyetlen, aki a gamblerek mellé állt. Massachussetts demokrata képviselője Barney Frank, valamint a Washington állami (demokrata) Jim McDermott és Shelly Berkley (demokrata) képviselők mellett a republikánus Texas képviselője Ron Paul is törvényt módosítana. A republikánus manustól némiképp meglepő, a demokratáktól annyira nem, ők az AEÁ-ban egyébként is igencsak liberálisan vélekednek egy-két témában, hihetetlenül komoly, megalapozott érvekkel igyekeznek lobbizni pl.: ,,Mindenki azt csinál a pénzével, amit akar’’. Ez a mindenki azt csinál, amit akar, már legutóbb se jött be birkacityben, de az amcsik nem tanulnak. Azt viszont leszögezhetjük, hogy a képviselők kedves, odaadó emberek, nagyon szép, hogy magukénak érzik szegény választóik problémáit, mindent megtesznek azért, hogy lehetőséget adjanak az önfeledt játékra. Biztosan véletlen, hogy a fenti nevek közül valahogy mindegyik új mandátumot kapott. Az amerikában élő nagybácsi (:D) segíthette őket egy kis kiflire való kampánypénzzel. Valamit valamiért mondhatnánk, de egy kicsit furcsa, hogy olyan embereknek van nagymértékben befolyásuk a pénzügyi és politikai vezetésre, akik abból élnek., hogy tudják, mikor kell eldobni az egyszínű ászkirályt vagy visszaemelni a hatodik utcán (vagyis az élethez nem sok közük van)… Persze a kérdést megfordítva, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk, itten, mostan kicsiny kis hazánkban az Óperenciás tengeren innen, bármivel is jobb lenne a helyzet, vagy bizonyos pártokat ,,erősebb szellemi’’ potenciál támogatna mint Amcsiban merthát…
A szerencsejátékoknak, illetve azok művelőinek tehát komoly szavuk van a politikában. Hogy ez miért fontos? Mert csak az onlinepóker évi 80 milliárd dolláros üzlet. Mert mindenkinek hoz a konyhára és ezáltal anyagi függést teremt. Mert a világ legnagyobb szerencsejátékos állományával rendelkező országban rengeteg szavazatot gyűjtött a boxos ficsúr, mikor kijelentette, hogy ő biza támogatja az online pókert. Kik nyertek? A játékosok, akik így TALÁN (választási ígéret azér’ csak ígéret marad ;-), habár játékosként az OldSpice szlogenre hívnám fel a figyelmet) esélyt kapnak legálisan kártyázni, Obama bá meg megszedi magát szavazattal, arról nem is beszélve, hogy ez hatalmas lökést adhat az egyébként gyengülő tendenciát mutató játékiparnak. Az elnök kielégült, a pléjerek valószínűleg ki fognak, az átlagválasztó meg eddig se érdekelt senkit.
2008. november 24., hétfő
Választások margójára...
Ez a bejegyzés nem vicces nem irónikus, szóval ha bulizhatnékod van, nevethetnéked van, vagy ágyba készülsz bújni a pároddal akkor inkább halaszd el az olvasást.
A minap LGT-t hallgattam, mégpedig a ''Hány cédulát írtál'' című számot, melynek első három sorát ezen írás mottójául választom. Imígyen szól:
''Hát el lehet hinni ezt uraim?!
Na ugye, hogy nem lehet!
Elveszett egy alig használt lelkiismeret.''
De el ám. Mert ebben az országban mindent lehet. Nem véletlenül bukik ez pont MOST ki belőlem, a választási kampány váltja ki, az az érzéketlen hazudozás amit nap mint nap látok a böngészett netes portálokon a szórólapokon, a tévében, a buszok oldalán és még a kukák tetején is. Öntömjénezés, átalakított elcsépelt frázisok kampányszlogenként, átvert választók, tolvajok képe az utcákon. Románia 2008. Persze mondhatnátok, hogy ''ugyanmá Csaba, ez mindenütt így van'', nos igen ez elvileg mindenhol így van, azért lehet, hogy nem éppen mindenhol (tudom, hogy Magyarországon igen, de ők nem érdekelnek) viszontvan egy lényeges különbség. MÁSHOL nem ennyire érzéketlenek a vezetők. A sors ironiája, vagy csak a tudatalattim irányít, mostanában jobban odafigyelek kis hazánk nagy problémáira. Összeszedtem belőlük egy bokrétát közlekedésből és egészségügyből hadd keserítse el azt, akiben van egy kis empátia. Mielőtt belevágnánk szögezzük le: ILYEN MÁSHOL NINCS.
Közlekedés. Egy 250 kilométeres út ára egy kifejezetten LASSÚ vonaton. a romániai átlagbér majdnem 10%-a. És mit kapsz a pénzedért? Egy büdös vonatot ahol vizeletszagú a folyosó, sőt egyik-másik szélső kupé is. Emellett zötykölődsz 5 órát rengeteg cigány társaságában. Nah de kezdjük az elején, mert az úgy jó.
Péntek reggel van, zuhog az eső, előző nap megnéztél két site-ot is (mondván biztos ami biztos) reggel 7kor van autóbuszjárat ami hazavisz. Zuhogó esőben 10 lejt hagyva a taxisnak aki a város másik végéig visz a dögnehéz csomagoddal együtt kimész reggel hétre (pontosabban 6 45re) a buszállomáshoz azért, hogy tíz perc múlva a felébresztett információs néni álmoshangon közölje, hogy ''dá domnu de doi ány nu mái ávém kurszá ályá''. Akkor azon a ki-beb4520tt siteon miert írja??? Meg a másikon is?? Hát ő azt nemtudja... Meleg érzelmektől fűtötten átballagsz a vonatállomásra a híd túloldalára, ahol azt mondják, hogy 14 58kor van a jászvásári gyorsvonat legközelebb az megy Arad felé. A jászvásári vonat 15 30kor MÉG nincs az állomáson, a jászvásári gyorsvonatra 40 percet kell várni. Persze a jegyeket előre meg kell mutatni, még felszállás előtt, ezt legalább 300szor elmondja a hangosbemondó. Jegyet? Ezektől? Eddigse, eztánse. Nem is csoda, hogy még felszállás előtt rám szól a jól ismert, kávézgató kalauz: ''Ca de obicei, baiatu?'' Egy vigyor a válasz és még ülőhelyet is ad a vonatjegy árának nemegészen a feléér'. Az egyetlen jó dolog a román tömegszállításban a kenőpénz... De meg kell köszönnöd ha megkenhetsz valakit. A közlekedésügyi minisztérium meg veri a mellét, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatásaikat... pffffff...
Egészségügy és érzéketlenség. Ez a kettő szorosan összefügg. Nem fogom az agyoncsépelt bányászszerencsétlenséeget boncolgatni, annak aki akar olvasson utána. Van itt közelibb, szomorúbb, rosszabb. Nem titok, hogy jobban érdekel ez a téma mint a közlekedés.
Adott 4 ember akik autók átvilágításával foglalkoznak, a román határőrségen. Tulajdonképpen csak 3an dolgoznak mer' a negyedik a ''böjátu lu séfu'' ugye azoknak felmentése van munkából. Ez egy alapjában véve jól fizető állás, de van egy apró szépséghibája. Az autók átvilágításához biz' ionizáló sugarakat használnak. Tudod mint a röntgen. A hatása is az. Ezért normális helyen, nemhogy pluszfizetést adnak, hanem CSÖKKENTETT MUNKAIDŐT és emellett VÉDŐFELSZERELÉST. Jelen esetben a munkások NEM IS TUDTÁK, hogy sugárveszélyes helyen dolgoznak, egyszerűen nem szóltak nekik. Ez gyilkosság. A szó legszorosabb értelmében. Mondanom sem kell, hogy mindhárman rákosak lettek, egyikük nincs 3 hete hogy egyedülhagyott egy feleséget és egy kisfiút.
Hunyad megye. Bár nagyon ritkán kerül a kezembe a Nyugati Jelen című napilap, gyakorlatilag csak havonta, amikor hazamegyek, mégis volt ''szerencsém'' elolvasni egy idevágó cikket. Hunyad megyei falu határában autóbaleset, PÉNTEK este. Egy fiatal srác mindkét lába eltörik, egyik nyílt törés, ez finoman szólva is kellemetlen, ortopédus ( magyarul csontorvos) kell. Hunyadon hétvégén NINCS orvos szolgálatban, ez azt jelenti, hogy hétfőig ORVOS nem látta a fiút. Péntektől hétfőig, az 72 óra. Hétfőn aztán kiderült, hogy olyan súlyos vérvesztesége van, hogy el lehet kezdeni komolyan aggódni... Ami eztán történt az tragikomédia, illetve nem is tudom minek nevezzem. Közölték, hogy a fiú vércsoportjából nincs tartalák és szerezni kell MÁS megyéből. A fiatalember édesanyja bejárta fél Aradot (is) hogy valahogy mentse meg a saját gyermeke életét. Nem a hunyadi orvosok. Ő. (Versenyfutás az idővel, egy pillanatra képzeld azt, hogy Te szaladsz az édesanyádért/testvéredért/bárkidért.) Szerzett vért a fiának akinek a szervezete a késés miatt nem fogadta be. És a szeme előtt HALT MEG a huszonéves ifjú ember, aki alig idősebb NÁLAD vagy nálam. Egy lábtörés miatt. A 21. században. Nincs egy hónapja, hogy ez történt...
És eközben valahol, valaki HUNYAD megyében is kampányolt. És Arad megyében is. És Kolozs... És... és... és. Mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy vége legyen ennek? Hány ember fog még megnyomorodni??
A minap LGT-t hallgattam, mégpedig a ''Hány cédulát írtál'' című számot, melynek első három sorát ezen írás mottójául választom. Imígyen szól:
''Hát el lehet hinni ezt uraim?!
Na ugye, hogy nem lehet!
Elveszett egy alig használt lelkiismeret.''
De el ám. Mert ebben az országban mindent lehet. Nem véletlenül bukik ez pont MOST ki belőlem, a választási kampány váltja ki, az az érzéketlen hazudozás amit nap mint nap látok a böngészett netes portálokon a szórólapokon, a tévében, a buszok oldalán és még a kukák tetején is. Öntömjénezés, átalakított elcsépelt frázisok kampányszlogenként, átvert választók, tolvajok képe az utcákon. Románia 2008. Persze mondhatnátok, hogy ''ugyanmá Csaba, ez mindenütt így van'', nos igen ez elvileg mindenhol így van, azért lehet, hogy nem éppen mindenhol (tudom, hogy Magyarországon igen, de ők nem érdekelnek) viszontvan egy lényeges különbség. MÁSHOL nem ennyire érzéketlenek a vezetők. A sors ironiája, vagy csak a tudatalattim irányít, mostanában jobban odafigyelek kis hazánk nagy problémáira. Összeszedtem belőlük egy bokrétát közlekedésből és egészségügyből hadd keserítse el azt, akiben van egy kis empátia. Mielőtt belevágnánk szögezzük le: ILYEN MÁSHOL NINCS.
Közlekedés. Egy 250 kilométeres út ára egy kifejezetten LASSÚ vonaton. a romániai átlagbér majdnem 10%-a. És mit kapsz a pénzedért? Egy büdös vonatot ahol vizeletszagú a folyosó, sőt egyik-másik szélső kupé is. Emellett zötykölődsz 5 órát rengeteg cigány társaságában. Nah de kezdjük az elején, mert az úgy jó.
Péntek reggel van, zuhog az eső, előző nap megnéztél két site-ot is (mondván biztos ami biztos) reggel 7kor van autóbuszjárat ami hazavisz. Zuhogó esőben 10 lejt hagyva a taxisnak aki a város másik végéig visz a dögnehéz csomagoddal együtt kimész reggel hétre (pontosabban 6 45re) a buszállomáshoz azért, hogy tíz perc múlva a felébresztett információs néni álmoshangon közölje, hogy ''dá domnu de doi ány nu mái ávém kurszá ályá''. Akkor azon a ki-beb4520tt siteon miert írja??? Meg a másikon is?? Hát ő azt nemtudja... Meleg érzelmektől fűtötten átballagsz a vonatállomásra a híd túloldalára, ahol azt mondják, hogy 14 58kor van a jászvásári gyorsvonat legközelebb az megy Arad felé. A jászvásári vonat 15 30kor MÉG nincs az állomáson, a jászvásári gyorsvonatra 40 percet kell várni. Persze a jegyeket előre meg kell mutatni, még felszállás előtt, ezt legalább 300szor elmondja a hangosbemondó. Jegyet? Ezektől? Eddigse, eztánse. Nem is csoda, hogy még felszállás előtt rám szól a jól ismert, kávézgató kalauz: ''Ca de obicei, baiatu?'' Egy vigyor a válasz és még ülőhelyet is ad a vonatjegy árának nemegészen a feléér'. Az egyetlen jó dolog a román tömegszállításban a kenőpénz... De meg kell köszönnöd ha megkenhetsz valakit. A közlekedésügyi minisztérium meg veri a mellét, hogy egyre többen veszik igénybe a szolgáltatásaikat... pffffff...
Egészségügy és érzéketlenség. Ez a kettő szorosan összefügg. Nem fogom az agyoncsépelt bányászszerencsétlenséeget boncolgatni, annak aki akar olvasson utána. Van itt közelibb, szomorúbb, rosszabb. Nem titok, hogy jobban érdekel ez a téma mint a közlekedés.
Adott 4 ember akik autók átvilágításával foglalkoznak, a román határőrségen. Tulajdonképpen csak 3an dolgoznak mer' a negyedik a ''böjátu lu séfu'' ugye azoknak felmentése van munkából. Ez egy alapjában véve jól fizető állás, de van egy apró szépséghibája. Az autók átvilágításához biz' ionizáló sugarakat használnak. Tudod mint a röntgen. A hatása is az. Ezért normális helyen, nemhogy pluszfizetést adnak, hanem CSÖKKENTETT MUNKAIDŐT és emellett VÉDŐFELSZERELÉST. Jelen esetben a munkások NEM IS TUDTÁK, hogy sugárveszélyes helyen dolgoznak, egyszerűen nem szóltak nekik. Ez gyilkosság. A szó legszorosabb értelmében. Mondanom sem kell, hogy mindhárman rákosak lettek, egyikük nincs 3 hete hogy egyedülhagyott egy feleséget és egy kisfiút.
Hunyad megye. Bár nagyon ritkán kerül a kezembe a Nyugati Jelen című napilap, gyakorlatilag csak havonta, amikor hazamegyek, mégis volt ''szerencsém'' elolvasni egy idevágó cikket. Hunyad megyei falu határában autóbaleset, PÉNTEK este. Egy fiatal srác mindkét lába eltörik, egyik nyílt törés, ez finoman szólva is kellemetlen, ortopédus ( magyarul csontorvos) kell. Hunyadon hétvégén NINCS orvos szolgálatban, ez azt jelenti, hogy hétfőig ORVOS nem látta a fiút. Péntektől hétfőig, az 72 óra. Hétfőn aztán kiderült, hogy olyan súlyos vérvesztesége van, hogy el lehet kezdeni komolyan aggódni... Ami eztán történt az tragikomédia, illetve nem is tudom minek nevezzem. Közölték, hogy a fiú vércsoportjából nincs tartalák és szerezni kell MÁS megyéből. A fiatalember édesanyja bejárta fél Aradot (is) hogy valahogy mentse meg a saját gyermeke életét. Nem a hunyadi orvosok. Ő. (Versenyfutás az idővel, egy pillanatra képzeld azt, hogy Te szaladsz az édesanyádért/testvéredért/bárkidért.) Szerzett vért a fiának akinek a szervezete a késés miatt nem fogadta be. És a szeme előtt HALT MEG a huszonéves ifjú ember, aki alig idősebb NÁLAD vagy nálam. Egy lábtörés miatt. A 21. században. Nincs egy hónapja, hogy ez történt...
És eközben valahol, valaki HUNYAD megyében is kampányolt. És Arad megyében is. És Kolozs... És... és... és. Mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy vége legyen ennek? Hány ember fog még megnyomorodni??
2008. november 12., szerda
Cinema City ...
A tegnap először filmet néztem a Mall új mozicentrumában a Cinema Cityben. A filmet a következő bejegyzésbe fogom boncolgatni, most nézzük csak a ''helyét''.
Negyed órával hamarabb érkeztem a bejárathoz (mondhatnám, hogy mint mindig) és egy kellemes látvány fogadott. Öt kiszolgáló pultnál várták a vendégeket, pedig csak a 15:45ös előadásról volt szó vagyis kevés emberre lehetett számítani (a helyek 20%a telt be, vagy tán annyise). Ennek ellnére odafigyetek a vendégre és ez olyan pozitívum amit Romániában ritkán látni . A kellemes meglepetést természetesen LEHET fokozni, mégpedig egy igazán apró dologgal. Derékmagasságban korlátokat helyeztek el, azért hogy ''megkönnyítsék'' a sorbanállást. Biztos vagyok benne, hogy tudják, hogy itt mindenki tolakszik, mer' előre akar jutni, satöbbi, ezért egy elegáns megoldással elejét vették az ilyen jellegű problémáknak. Odaérek tehát a jegyespulthoz, ahol egy nálamnál 2-3 évvel idősebb EGYENRUHÁS úriember a következő lérdéssel fogad: ''Buna ziua, cu ce va pot ajuta?''. Hoppá, köszönt.. biztos nem a republikásokat alkalmazták, NEM TEGEZETT hmmm... Mondom hogy egy jegyet szeretnék a Quantum of Solace-ra, FELÉM FORDíTJA a monitorját elmagyarázza, hogy a zöld a frí hely a peros meg a foglalt és mongyam meg, hogy hova szeretnék ülni... Már készítem a pénztárcám, merhogy ha minőség van akkor a dupláját fogják kérni, hát tévedtem, a City egy árban van a többi mozival, tíz lej egy előadás. Ezután kapok egy szinesre nyomtatott jegyet, ez sem jellemző a kolozsvári mozikra.
Bemegyek az előtérbe, körülnézek és látok egy naaaaaaaaaaagy popcornáruló bódét, kivilágított menüajánlatokkal, itt már borsosabbak az árak, nagykóla+nagypopcorn 12-14 lej, különböző harapnivalók, üdítőitalok, szintén magas árban, ez engem különösebben nem érint, soha nem veszek semmit ha filmet nézek, azt viszont megemlíteném, hogy papírdobozban adják a popcornt//csipszet nincs zörgés meg papírrecsegés a film közben és ez újabb jópont.
Az előszobáról, inkább előteremről annyit, hogy egyfolytában filmelőzetesek (trailer) mennek, egy csomó plazmaképernyőről, hangulatos berendezéssel, igazi ''mozifílinget'' nyújtva. A jegyellenőrzéskor a hölgy nagyon udvariasan elmagyarázza, hogy fel kell mennem a lépcsőn, ide és ide stb. No a mozgólépcső nem volt bekapcsolva, de a terem, NAGYON szépen ki van alakítva, a vászon hatalmas és a székek... ELFÉR A LÁÁÁÁÁÁÁBAM. Ez az egyetlen olyan hely ahol nem úgy ülök mintha kispolskiban lennék 9 másik Csabával. Hatalmas pirospont a tervezőknek, hogy gondoltak az 190 centi felettiekre is A vetítés elindul, az órámra nézek 15:52, és én mindig 7 perccel előreviszem pontosság céljából... Néhány trailer, 1-2 reklám, kezdődik is a múvi amiről bővebben a következőkben...
Véleményem szerint, a CinemaCity jelenleg a kolozsvári mozipaletta legélénkebb színe és úgy gondolom, hogy vagy felnőnek a többiek is erre a szintre, vagy bezárnak NAGYON rövi időn belül. A Mall-i komplexum 9 vetítőtermet tartalmaz, tehát ízi elláthatja a kolozsvári mozizók igényeit. A jegy pedig 10//10
Negyed órával hamarabb érkeztem a bejárathoz (mondhatnám, hogy mint mindig) és egy kellemes látvány fogadott. Öt kiszolgáló pultnál várták a vendégeket, pedig csak a 15:45ös előadásról volt szó vagyis kevés emberre lehetett számítani (a helyek 20%a telt be, vagy tán annyise). Ennek ellnére odafigyetek a vendégre és ez olyan pozitívum amit Romániában ritkán látni . A kellemes meglepetést természetesen LEHET fokozni, mégpedig egy igazán apró dologgal. Derékmagasságban korlátokat helyeztek el, azért hogy ''megkönnyítsék'' a sorbanállást. Biztos vagyok benne, hogy tudják, hogy itt mindenki tolakszik, mer' előre akar jutni, satöbbi, ezért egy elegáns megoldással elejét vették az ilyen jellegű problémáknak. Odaérek tehát a jegyespulthoz, ahol egy nálamnál 2-3 évvel idősebb EGYENRUHÁS úriember a következő lérdéssel fogad: ''Buna ziua, cu ce va pot ajuta?''. Hoppá, köszönt.. biztos nem a republikásokat alkalmazták, NEM TEGEZETT hmmm... Mondom hogy egy jegyet szeretnék a Quantum of Solace-ra, FELÉM FORDíTJA a monitorját elmagyarázza, hogy a zöld a frí hely a peros meg a foglalt és mongyam meg, hogy hova szeretnék ülni... Már készítem a pénztárcám, merhogy ha minőség van akkor a dupláját fogják kérni, hát tévedtem, a City egy árban van a többi mozival, tíz lej egy előadás. Ezután kapok egy szinesre nyomtatott jegyet, ez sem jellemző a kolozsvári mozikra.
Bemegyek az előtérbe, körülnézek és látok egy naaaaaaaaaaagy popcornáruló bódét, kivilágított menüajánlatokkal, itt már borsosabbak az árak, nagykóla+nagypopcorn 12-14 lej, különböző harapnivalók, üdítőitalok, szintén magas árban, ez engem különösebben nem érint, soha nem veszek semmit ha filmet nézek, azt viszont megemlíteném, hogy papírdobozban adják a popcornt//csipszet nincs zörgés meg papírrecsegés a film közben és ez újabb jópont.
Az előszobáról, inkább előteremről annyit, hogy egyfolytában filmelőzetesek (trailer) mennek, egy csomó plazmaképernyőről, hangulatos berendezéssel, igazi ''mozifílinget'' nyújtva. A jegyellenőrzéskor a hölgy nagyon udvariasan elmagyarázza, hogy fel kell mennem a lépcsőn, ide és ide stb. No a mozgólépcső nem volt bekapcsolva, de a terem, NAGYON szépen ki van alakítva, a vászon hatalmas és a székek... ELFÉR A LÁÁÁÁÁÁÁBAM. Ez az egyetlen olyan hely ahol nem úgy ülök mintha kispolskiban lennék 9 másik Csabával. Hatalmas pirospont a tervezőknek, hogy gondoltak az 190 centi felettiekre is A vetítés elindul, az órámra nézek 15:52, és én mindig 7 perccel előreviszem pontosság céljából... Néhány trailer, 1-2 reklám, kezdődik is a múvi amiről bővebben a következőkben...
Véleményem szerint, a CinemaCity jelenleg a kolozsvári mozipaletta legélénkebb színe és úgy gondolom, hogy vagy felnőnek a többiek is erre a szintre, vagy bezárnak NAGYON rövi időn belül. A Mall-i komplexum 9 vetítőtermet tartalmaz, tehát ízi elláthatja a kolozsvári mozizók igényeit. A jegy pedig 10//10
2008. november 5., szerda
Könyvtározunk.. meg a tisztelet...
Könyvtározunk. Talán meglepő a cím, de igenis szoktam könyvtárba járni és nem a könyvtároskisasszony kifogástalan (írhatnék tökéletest is) külseje miatt, hanem azér' mer' kell.
Bár az én ''könyvtárkultúrám'' (filós csajok mondják h van ilyen:D) erősen hiányos, azért annyit tudok, hogy a könyvtárban NEM tartunk viccfelolvasást a csoporttársainknak, miközben a másik tanul. És (tudom h és-sel nem kezünk mondatot, de Nekem szabad:P) itt jön be a nálam fiatalabb generáció neveletlensége a képbe. Hahotáznak, felolvasnak, beszélgetnek, fennhangon és ha pisszensz vagy dühöngsz és látják is rajtad akkor Te vagy a seggfej. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nem felém mert a szaroscsőrű csóka se köszörülné rajtam a körmét, hanem mindenki felé. Ha jobban belegondolunk a dolgokba, szerintem itt vagyon az eb elhantolva. Valahogy mindenkiből a tisztelet hiányzik. Mert húdemenő parasztnak lenni, House is az. Vagy, húdemenő hülyének lenni a tananyagból, meg aszondani a tanárnak, h hát én ezt nemtom.
Lehet, hogy a média hatása, az is lehet, hogy csak a szülők figyelnek oda kevésbé a gyerekekre, de a tisztelet hiányzik. Nemtom, de mikor az én apám járt egyetemre, akkor tudni büszkeség volt, akkor nem dicsekedtek az emberek azzal vizsga előtt, hogy ''tanulni?? át se olvastam...''. Nem az emberi természet változott meg, hanem valami más. Ha azt mondod, hogy bele se nézel soha semmibe és úgy jársz vizsgákra vagy bárhova akkor nem tiszteled saját magad. De akkor mást sem fogsz. Mindig fasságnak tartottam, hogy ''tartozom magamnak ennyivel...''. Talán most kezdem igazán megérteni ennek a kifejezésnek a jelentését. Tartozom magamnak annyival, hogy úgy viselkedek, hogy a másik ne faszozzon le a hátam mögött. Furcsa ezt így leírni, mert nem vagyok (már jósok ideje) olyan ember akit különösen érdekelne a randompípöl véleménye. És mégis...
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, jó lenne visszajelzést kapni, ki mit szól, jól látom??
Bár az én ''könyvtárkultúrám'' (filós csajok mondják h van ilyen:D) erősen hiányos, azért annyit tudok, hogy a könyvtárban NEM tartunk viccfelolvasást a csoporttársainknak, miközben a másik tanul. És (tudom h és-sel nem kezünk mondatot, de Nekem szabad:P) itt jön be a nálam fiatalabb generáció neveletlensége a képbe. Hahotáznak, felolvasnak, beszélgetnek, fennhangon és ha pisszensz vagy dühöngsz és látják is rajtad akkor Te vagy a seggfej. Szerintem ez a tisztelet hiánya. Nem felém mert a szaroscsőrű csóka se köszörülné rajtam a körmét, hanem mindenki felé. Ha jobban belegondolunk a dolgokba, szerintem itt vagyon az eb elhantolva. Valahogy mindenkiből a tisztelet hiányzik. Mert húdemenő parasztnak lenni, House is az. Vagy, húdemenő hülyének lenni a tananyagból, meg aszondani a tanárnak, h hát én ezt nemtom.
Lehet, hogy a média hatása, az is lehet, hogy csak a szülők figyelnek oda kevésbé a gyerekekre, de a tisztelet hiányzik. Nemtom, de mikor az én apám járt egyetemre, akkor tudni büszkeség volt, akkor nem dicsekedtek az emberek azzal vizsga előtt, hogy ''tanulni?? át se olvastam...''. Nem az emberi természet változott meg, hanem valami más. Ha azt mondod, hogy bele se nézel soha semmibe és úgy jársz vizsgákra vagy bárhova akkor nem tiszteled saját magad. De akkor mást sem fogsz. Mindig fasságnak tartottam, hogy ''tartozom magamnak ennyivel...''. Talán most kezdem igazán megérteni ennek a kifejezésnek a jelentését. Tartozom magamnak annyival, hogy úgy viselkedek, hogy a másik ne faszozzon le a hátam mögött. Furcsa ezt így leírni, mert nem vagyok (már jósok ideje) olyan ember akit különösen érdekelne a randompípöl véleménye. És mégis...
Nem tudom, hogy mennyire vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, jó lenne visszajelzést kapni, ki mit szól, jól látom??
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
