2008. július 3., csütörtök

Azon morgolodom...

...hogy mi az igaz.

Nemregiben osszefutottam ket kedves ismerosommel, Kozmondassal (tovabbiakban KM) es Idezettel (tovabbiakban I). Roluk tudni kell h nagyon sokat vitatkoznak, az egyik vitat KM inditotta egy erdekes kijelentessel:

"Madarat tollarol, embert baratjarol",

azt sugallva, hogy az ember es a baratja hasonlitanak, netalantan azert is kottetnek a baratsagok mert ket kozos erdeklodesu ember kedveli egymas tarsasagat, mindketten epulnek a kapcsolat altal, es ez igazan szoros kotodest biztosithat. Ez erdekes is, elgondolkodtato is, majdhogynem egyetertettem, de akkor I a szokasos zsenialitasaval gondoskodott arrol, hogy raerezzek n-edszerre is, hogy az elet nem egyszeru (egyes kulturakban (amiket "Bp.-i"-vel jelolnek es hosszu verzioban egy szocialista orszag fovarosat jelenti) ezt ugy mondjak, hogy "az elet nem tovig marcipan"). Visszaterve I a kovetkezoket mondta, hozzateve h kitol is hallotta eloszor:

"A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság.
Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai
célkituzés. A barátság oka egyedül a barátság maga." Wass Albert

No, akkor gondolkozzunk is el, egy kicsit ezen is. I kollega szerint teljesen mindegy, h ki mit mirol gondol, mert a baratsagok bizony leginkabb a kolcsonos szimpatian mulnak//mulhatnak. Nem elvetendo gondolat, hallhattunk mar (sot filmen is lathattunk) kulonbozo ellenseges etnikai csoportok tagjai kozott letrejovo baratsagot, szerelmet stb.

Mi az igaz? KM teved es sorsszeruen talalunk baratokat? Akkor miert van az, hogy vannak olyan emberek akiknek nincsenek barataik? Vagy KM-nek igaza van es egy barati tarsasagban csak hasonszoru, hasonlo gondolkodasu emberek leledzenek? I tevedne abban, hogy a baratsag oka a baratsag maga? Esetleg igaza van es nem a vilagnezeti hasonlosag vagy a kozos erdeklodesi terulet a meghatarozo?

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úgy gondolom, egyik barátod, KM kijelentése kissé közhelyszámba megy manapság. Ez persze nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezném annak igaz voltát, és nem tisztelném egy népi bölcsesség tapasztalati jellegét, csak arra akarok utalni, hogy kissé elcsépelt és unalmas. I barátod pedig utolsó mondatában még az előzőnél is nagyobb közhelyt mond (még ha az értelmileg ellentétes is KM kijelentésével - ráadásul, gyanítom, feleakkora tapasztalat sincs mögötte). Szerintem a barátság szempontjából lényegtelen, mit mond az egyik, és mit a másik, mivel egyikük sem állít semmi életbevágóan fontosat, semmi olyat, ami valóban meghatározná egy valódi barátság alakulását.
Egyszerűen hagyni kell, hogy a kölcsönös szimpátia nagyszerű dolgokat tegyen az emberek között...
Ui.: tetszik, hogy blogolni kezdtél, végre kiéled írói hajlamaidat:).

Pálfi Csaba-Sándor írta...

Hehh, nem szeretem az olyan fogalmakat, hogy jo meg rossz, kozhely meg nem kozhely... sztem azt kell leirnod amit gondolsz, ugy ahogy gondolod es nem a kozhelyek letenek tenyevel van gond, hanem a hasznalatukkal...:)

Névtelen írta...

hat nemtom, ez nagy kerdes es foleg fontos. talan akkor dobbensz ra mit is jelentenek, ha mar nincsnek, es ha legalabb lenne ok, vagy te lettel volna a balfasz, amiert elveszitetted oket akkor okes, el lehetne fogadni. de van olyan is, hogy csak elszallingoznak, jobb eletet keresnek, vagy megelhetesi lehetoseget. asszem apam mondta valamikor, hogy ahogy az ember felno, egyre kevesebb baratja lesz. hat igen, ez tortent velem is. de az is lehet, ha csak nehezebben megy a baratkozas, es egyre inkabb nehezemre esik elfogadni az embereket, ha meg el is fogadom, keptelen vagyok megszeretni oket. vajon ez is a korral jar?

Pálfi Csaba-Sándor írta...

Nem hinnem, hogy direkt a korral jar, szerintem inkabb a korral jaro korulmenyekkel, ha az amber melozik hamarabb farad mentalisan es fizikailag is es nincs annyira kedve baratkozni ill. taplalni a baratsagokat. Te viszont igazan azok koze az emberek koze tartozol, akik vigyaznak a barataikra es faradsag/rosszkedv stb. ide vagy oda, sokmindent megtesznek amit mas nem es ez bizony JOOOOO!