Azon morgolodom...

... hogy miert is visszasak a dolgok a mai vilagban. Van egy kedves (es nagyon csinos :D ) ismerosom, akivel havonta kb. egyszer-ketszer beszelunk, megkerdezte hogy vagyok, "micsinalok" stb. mignem az eletem egy sokak altal sokat vitatott teruletere ert a beszelgetes (szandekosan "nem nevezem neven a gyermeket", mert az "megerne egy kulon miset", talan egy kesobbi bejegyzesben), megkerdezte, vajh megeri-e csinalni, mire en azt valaszoltam, hogy az eredmenyeim pozitivak ezen a bizonyos teren. Ami elgondolkodtatott, az a (nagyon) ironikus valasza volt: "persze, persze... kis tokeletesseg". Na most nem titok, hogy nem esett jol ez a kijelentes, egyreszt mert valoban jol allok, masreszt mert rosszul esik ha ketelkednek abban amit komolyan mondok, de a pillanatnyi (es leheletnyi ido alatt kihevert) egoserulesemen tul, volt valami ami elgondolkodtatott, megpedig az, hogy ha valaki valamilyen teren JOT mond magarol, miert kell hitetlenkedni?
Az elso valaszom az az irigyseg volt, de a beszelgetopartneremben (ismerem egy ideje) szikranyi irigyseg sincs, sot... A masodik gondolatom... nos az nincs meg nem is volt, majdhogynem ertetlenul allok a dolog elott, kulonosen azert mert nem vagyok az az ember, aki szegyellne aki//ami, szoval ha rosszul allnek elmondanam, ugyanugy ahogy anno a sportfogadasnal vagy a StarCraftnal elmondtam, hogy "hat fiuk evvan bebenultam:D".
Az aggaszto, hogy nem csak iranyomban tapasztaltam ilyen hozzaallast, hanem nagyon sok mas esetben is. Fura dolog, hogy az emberek nem biznak egymasban, valahol ertheto meg logikus, de fura. Menjunk egy kicsit tovabb ezen az elven es talalunk egy ketsegbeejto dolgot is a sok furcsasag mellett, azt hogy azok sem biznak egymasban ilyen teren (sem?), akik ismerik a masikat hosszu-hosszu evek ota. Na ez kedvetlenit el egy kicsit.
Nem a bizalom adja az emberi kapcsolatok magas hanyadanak a magjat, vagy egyszeruen ccsak Dr.House jelmondata ervenyes minden korulmenyek kozott?