Valamikor nagyon-nagyon régen történt. Egy madár nagy szárnyakkal, de kis hittel lépdelt az erdőben. Nem mert repülni, ehh.. dehogy mert, pedig tudott volna.. csak lépdelt az erdőben, ide oda nézett, ismerte a fákat egy-két virágot is, tudta mit érdemes leszedni, mit nem, tudta mit lehet elvenni és mi az ami nem neki teremtetett.
Sólyom volt, a legerősebb madár aki az erdőben élt, jobb volt mint amilyennek hitte magát, de tulajdonkeppen abban sem hitt igazán amiben hitt. Egy nap Bagoly aki az erdő legidősebb lakója volt, megkereste és a lelkére beszélt. "Probálj meg repülni, nézd meg mire vagy képes". A mi Sólymunk kirepült, leszállt egy fa tetejére es ekkor először érezte a meleget amit a Nap adott. Nem volt forróság, nem volt hideg, nem volt bántóan erős a fény, de nem volt sötét sem. Először életében érezte igazán jól magát, és a fa tetejéről meglátott egy fénylő, hófehér, árnyat... Nem tudta, nem is tudhatta, hogy mi az. Követte távolról, követte félve, követte titokban, követte reménykedve, követte sután, követte bután, követte lassan, követte eltökélten, de azt a valamit amit a fehér árny jelentett neki, sosem tudta igazán felfogni. Csak a percre emlékezett, csak arra az egy nyomorult, tehetetlen pillanatra, amikor a leheletnyi mese, eltűnt a sűrűben. Hosszú időnek tűnt... hónapoknak talán amíg érezte azt amit akkor, pedig csak egy szemvillanásnyi öröm volt egy fa tetején. Megtanulta újra és újra átérezni ugyanazt, mikozben az erdő zenéjét hallgatta egy óriás bükkfa tetején, miközben repülni tanult, miközben virágokat tépkedett, miközben a tollait fényesítette, miközben a csőrét fente.. Megtanult együtt élni ezzel, megtanulta helyére tenni, még akkor is ha nem volt igazán helye, megtanult uralkodni magán kívülről látta magát a világot el tudott vonatkoztatni a kíváncsiságától, a , a dühétől, a megértésétől, fájdalmától, a féltésétől amit bárki iránt érzett, a sajnálattól és még a szeretetétől is. Uralkodott magán.
Sok idő telt el..
Sólyom, bejárta a fél világot, mindent tudott az erdő fáiról, értette őket, látta őket, amit nem megértett azt megérezte, de nem talált sok örömet, újdonságot, meglepetést a semmiben. Aztán egyszer egy távoli erdőben, egy új útnak a kezdetén felszállt egy fa tetejére.. Egy bükkfán.. mikor a Nap kisütött, mikor a felhők nem voltak sehol, mikor látta az útja végét, mikor a világ már majdnem a lábai előtt hevert, mikor csak egy karnyújtásnyira volt a szivárvány mindkét vége, újra, ott, akkor, még egyszer látta az árnyat.
Tudta már hogy mit képvisel. Tudta, hogy miért van ott. És azt is tudta..., inkább érezte, hogy soha soha nem fog szembenézni vele, sosem érti meg, sosem tudhatja a magáénak. Egyszerűen csak OTT van.
2009. november 15., vasárnap
2009. október 15., csütörtök
Orvosiról..
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy az első bejegyzésem erről fog szólni. Azt hittem, előbb magyarfoci lesz, dehát a tegnapi dánok elleni 1-0ás győzelem elvette a kedvem.
Abban a szerencsés (??) helyzetben vagyok, hogy össze tudok hasonlítani egy kis egyetemet egy naggyal. Ha a konkrétan akarnék írni, valószínüleg azt írtam volna, hogy össze tudom hasonlítani a Sapit egy igazival.
Körülbelül két óra után kiderült, hogy ide NEM balettozni járnak az emberek (nem mintha ezt vártam volna). Az első héten a kurzusokon és laborokon feladtak nagyjából annyi olvasnivalót (már amennyiben tényleg tanulni akarsz), amennyi két kisebb tantárgy féléves anyagának felel meg és most második héten vált számomra világossá, hogy az elején elég lightosra vették a figurát. Egyik tantárgy sem egyszerű, semmiből nincs kifejezetten kevés anyag, a tölteléktantárgyakat (lásd: Info , bocs Ákos:D) is komolyan veszik. Itt nincs olyan, hogy a kurzus második felére mész be, nincs olyan, hogy ''bocsinemvoltidőmreferatumotírni''.
Egyik elsőéves nem volt ilyen-olyan okok miatt az első biokémia gyakorlaton és bement második órára referátum nélkül. Tudni kell, hogy minden gyakorlat előtt ki kell jegyzetelni az illető gyakorlatnak a menetét stb., hogy ne úgy állíts oda, hogy fogalmad sincs. Persze az első órán hiányzónak nem volt jegyzete és a tanárnő teljes lelkinyugalommal, minden további nélkül kirakta a teremből. Nem másodéves volt, nem közölték előre a szabályokat, semmi. Egyszerűen csak nem tűrik el a hanyagságot. Well done. Nagyjából ez működik fizika gyakorlaton is, habár a tanárnő ott nem úgy néz ki, mint az antikrisztus, viszont kedves és segítőkész.
Akadt még kellemes meglepetés, elsősorban a tornaterem, ami egy nemzetközi meccs lebonyolítására alkalmas kosárlabdapályát, illetve röplabdapályát jelent. Természetesen van lehetőség labdarúgni, asztaliteniszezni, teniszezni ÉÉS az egyetemnek van saját konditerme, ahova csillagászati összegért (25 RON:D) lehet havi bérletet váltani.
Ami nem tetszik, hogy a titkárnők, az egyetemi könyvesboltban levő eladók mind-mind undokul viselkednek az emberrel, randán beszélnek és egyik másik igen-igen bunkó (értem ezalatt, hogy nem köszönnek vissza pl.). A kurzuson nagyon sokan vagyunk (bár szerintem inkább a Sapin voltunk kevesen), a laborok meg románul vannak, ami nem könnyű, viszont elég nehéz. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de kicsit hiányzik a Sapin az a hangulat amiért önmagában bement az ember néha. A kis létszám, ott kifejezetten előny, sokkal több ideje jut a tanáraidnak arra, hogy elmagyarázzák az anyagot a csoportoknak külön-külön. A furcsa az, hogy a Sapin könnyebb tanulni, bármikor megkérdezhetsz bárkit bármiről, örömmel segítenek, könyvet adnak, magyaráznak stb. mégis arányaiban az orvosin kell többet tanulni. Itt volt arra példa, hogy anatógyakon annyit kérdeztek a diákok, hogy a tanár egy óra után megunta és ''Ia sa intreb si eu ceva'' vigyorral végigkérdezte az az órai anyagot a halálravált (ITT van tétje annak, ha laboron kérdeznek) hallgatóktól.
Mindent egybevéve az a következtetés, hogy nincs következtetés, leszámítva persze, hogy írtam egy rémgyenge bejegyzést:).
Abban a szerencsés (??) helyzetben vagyok, hogy össze tudok hasonlítani egy kis egyetemet egy naggyal. Ha a konkrétan akarnék írni, valószínüleg azt írtam volna, hogy össze tudom hasonlítani a Sapit egy igazival.
Körülbelül két óra után kiderült, hogy ide NEM balettozni járnak az emberek (nem mintha ezt vártam volna). Az első héten a kurzusokon és laborokon feladtak nagyjából annyi olvasnivalót (már amennyiben tényleg tanulni akarsz), amennyi két kisebb tantárgy féléves anyagának felel meg és most második héten vált számomra világossá, hogy az elején elég lightosra vették a figurát. Egyik tantárgy sem egyszerű, semmiből nincs kifejezetten kevés anyag, a tölteléktantárgyakat (lásd: Info , bocs Ákos:D) is komolyan veszik. Itt nincs olyan, hogy a kurzus második felére mész be, nincs olyan, hogy ''bocsinemvoltidőmreferatumotírni''.
Egyik elsőéves nem volt ilyen-olyan okok miatt az első biokémia gyakorlaton és bement második órára referátum nélkül. Tudni kell, hogy minden gyakorlat előtt ki kell jegyzetelni az illető gyakorlatnak a menetét stb., hogy ne úgy állíts oda, hogy fogalmad sincs. Persze az első órán hiányzónak nem volt jegyzete és a tanárnő teljes lelkinyugalommal, minden további nélkül kirakta a teremből. Nem másodéves volt, nem közölték előre a szabályokat, semmi. Egyszerűen csak nem tűrik el a hanyagságot. Well done. Nagyjából ez működik fizika gyakorlaton is, habár a tanárnő ott nem úgy néz ki, mint az antikrisztus, viszont kedves és segítőkész.
Akadt még kellemes meglepetés, elsősorban a tornaterem, ami egy nemzetközi meccs lebonyolítására alkalmas kosárlabdapályát, illetve röplabdapályát jelent. Természetesen van lehetőség labdarúgni, asztaliteniszezni, teniszezni ÉÉS az egyetemnek van saját konditerme, ahova csillagászati összegért (25 RON:D) lehet havi bérletet váltani.
Ami nem tetszik, hogy a titkárnők, az egyetemi könyvesboltban levő eladók mind-mind undokul viselkednek az emberrel, randán beszélnek és egyik másik igen-igen bunkó (értem ezalatt, hogy nem köszönnek vissza pl.). A kurzuson nagyon sokan vagyunk (bár szerintem inkább a Sapin voltunk kevesen), a laborok meg románul vannak, ami nem könnyű, viszont elég nehéz. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de kicsit hiányzik a Sapin az a hangulat amiért önmagában bement az ember néha. A kis létszám, ott kifejezetten előny, sokkal több ideje jut a tanáraidnak arra, hogy elmagyarázzák az anyagot a csoportoknak külön-külön. A furcsa az, hogy a Sapin könnyebb tanulni, bármikor megkérdezhetsz bárkit bármiről, örömmel segítenek, könyvet adnak, magyaráznak stb. mégis arányaiban az orvosin kell többet tanulni. Itt volt arra példa, hogy anatógyakon annyit kérdeztek a diákok, hogy a tanár egy óra után megunta és ''Ia sa intreb si eu ceva'' vigyorral végigkérdezte az az órai anyagot a halálravált (ITT van tétje annak, ha laboron kérdeznek) hallgatóktól.
Mindent egybevéve az a következtetés, hogy nincs következtetés, leszámítva persze, hogy írtam egy rémgyenge bejegyzést:).
2009. október 12., hétfő
morgolódom 2.0
Sokat gondolkoztam mi is lehetne frappáns bevezetetés, hallatlan mennyiségű ökörség eszembe is jutott viszonylag rövid idő alatt, kezdve az enyhén fimbuzi ''Morgolódom: ReLoaded''-tól, az automán ''Morgolódom: NeXt Tuning''-on át a vicces és enyhén élethelyzetre hajazó, ''Morgolódom: The Implant''-ig, de szerencsére kijózanodtam és találtam egy semmilyen címet is.
Az első kérdés a 2.0-val kapcsolatban (természetesen a ,,Jajj már megin' blogot ír?'' után), hogy ,,miért most?''. Nagyjából azért, mert elsőéves vagyok Vásárhelyen az orvosin és megnősültem(na jó, csak az előbbi igaz:D), akad egy csomó téma, mert jó a magyar válogatott, mert a jobboldal előretör, mert végre megtanultak filmet rendezni is a ,,táposok''.Van ami így sem változott természetesen, az építő jellegű kommenteket most is szeretettel várom, idén sem lesz nyereményjáték, Cristiano Ronaldót továbbra is rühellem, a szelykei lángos még mindig az első anyu főztje után.
Showtime
ui: végül de elsősorban a 2.0 oka, hogy a legutóbbi posthoz, annyi kedves komment érkezett, melyekért köszönet mindenkinek. :pirulósszmájli
Az első kérdés a 2.0-val kapcsolatban (természetesen a ,,Jajj már megin' blogot ír?'' után), hogy ,,miért most?''. Nagyjából azért, mert elsőéves vagyok Vásárhelyen az orvosin és megnősültem(na jó, csak az előbbi igaz:D), akad egy csomó téma, mert jó a magyar válogatott, mert a jobboldal előretör, mert végre megtanultak filmet rendezni is a ,,táposok''.Van ami így sem változott természetesen, az építő jellegű kommenteket most is szeretettel várom, idén sem lesz nyereményjáték, Cristiano Ronaldót továbbra is rühellem, a szelykei lángos még mindig az első anyu főztje után.
Showtime
ui: végül de elsősorban a 2.0 oka, hogy a legutóbbi posthoz, annyi kedves komment érkezett, melyekért köszönet mindenkinek. :pirulósszmájli
2009. február 6., péntek
Azon morgolódom...
... hogy be kéne fejezni. Nincs több mondanivalóm. Ez a blog terápia volt, kiírtam magamból egy-két dolgot, ami foglalkoztatott, vagy történetet ami bántott. Két hölgy is belekerült, egyik sem ismert magára, éljenek a mesék... Volt benne jó is rossz is, volt elcseszett bejegyzés is meg olyan is ami egészen jól sikerült.
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
Az emberek változnak, így változom én is. Tudom mi teszi a bohókás gyerekeket begyepesedett felnőttekké. Tegnap voltam egy előadáson. A Tartuffe-öt néztük meg, sose gondoltam volna, hogymennyit változhat az ember néhány nap alatt. Mindig azt hittem, hogy a változás sebessége és mértéke arányos a ''sokk'' erősségével ami éri az embert, ami kiváltja a változást. Hát nem...
Mindenki vigyázzon magára...
2009. január 2., péntek
Atonement - Vágy és vezeklés
Előrebocsájtom, ez az írás azoknak inkább élvezhető, akik látták az Atonement (magyar címe: Vágy és Vezeklés) című filmet, a cselekmény egy része le van írva ugyan (rengeteg végiggondolni való mellékszál is akad (mint a Rózsa neve a maga 7 olvasatával)) de körülbelül annyira adja vissza az eredeti érzést, mint ha egy vaknak elmagyaráznád a naplementét. Nézd meg a filmet, aztán olvass..
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
A.T.O.N.E.M.E.N.T
Mindig vonzottak a filmek, a háborúsak is, a viccesek is, a szerelmesek is, a gondolkodósak is de általában nem szeretem ha ezekből egyszerre több is van egyetlen filmben. Így aztán némiképp húztam a számat amikor az Atonement előzetesét láttam (nesze bazmeg pörl hárbör fíling) a digitv traileradóján.
A sors úgy hozta, hogy agyondicsérték, meg láttam két képet belőle és mindakettő tetszett is, egyefene letöltöttem megnéztem. Természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy Keira Knithley játszik benne, akiről mindig mondtam, többre érdemes mint egy khmm.. nos, kalózkodás. Maradandót alkotott, a gyönyörű brit akcentusa sem kellett hozzá, bár az még mindig legalább olyan vonzó, mint a tekintete. A másik főszereplő James McAvoy, akiről nem tudom eldönteni, hogy mi szerint válogatja a szerepeit, nézzük csak az ismertebbek listáját. The Last King of Scotland, ami egy egész jó múvi, Narnia krónikái (köhömm), Wanted (köhömm köhömm, ez az a film, ahol Angelina Jolie kanyarba lő) és az Atonement...
Nem fogok képi világról, hangzásvilágról, színészi játékról bőven írni, nemes egyszerűséggel elmesélem a sztorit, úgyis az a lényeg, de közben próbálom leírni amit gondoltam és nem ilyen ''holaszotyi?'' típusú zárójelekre gondolok.
A film klisével indul és emiatt ''minektöltöttemle'' érzéssel kezdődik, egy írógépkattogása közepette íródik ki a cím.
Angliában járunk 1935 nyarán, egy nemesi származású fiatal hölgy(Cee a Ceciliabol) és 13 éves szöszi kislány(Briony) társaságát élvezzük, akik a fűben heverésznek a kastély kertjében, egy meleg napon és a kertészről(Robbie) cseverésznek, aki történetesen a Cambridge-i orvosi egyetemen hallgató, csakúgy mint a hölgy. Cee kisasszony gyönyörű ámbár elkényeztetett ,,unom-magam'' fruskának tűnik és kijelenti, hogy azért nem beszél a kertésszel, mert nem tartoznak egy társaságba (ebben a pillanatban ugrik be a film lehetséges folytatása, egymásbaszerelmesednek a fiút elviszik harcolni, nagy megprobáltatások árán hazavergődnek és happily live ever after). A következő jelenet elég érdekes, Robbie és Cee találkoznak a szökőkútnál, a hölgynél van egy váza ami eltörik és egy darabkája a vízbe esik. Cee leveszi a ruháit és fehérneműben bemászik a vízbe, alámerül hogy megkeresse, szerencséjére meg is találja, aztén kimászik a vízből (kerek egytized másodpercig távolról veszi a kamera és az átlátszó ruha alatt látszik egy háromszög) majd dühösen felveszi a ruháit, miközben Robbie zavarában elfordul de nagyon érződik, hogy odanézne. Briony ezalatt egy ablakból figyeli őket és először merül fel benne Cee-Robbie testi vonzódásának a lehetősége. Ez alapjában véve egy pikáns jelenet, el lehetne bagatellizálni, hajlottam volna rá de süt a képernyőről, hogy ez kettőjük közt vérremegy. Érezni lehet, hogy ha megtehetnék a vízi kaland nm állna meg a kútná..., mindaketten tökéletesen játszák a szerepüket, az elfojtott vágyat érezni lehet... Robbie levélben szeretne elnézést kérni esetlen viselkedéséért, szerencsétlenkedik is egy csomót levélírás közben, végül amikor látja, hogy ez nem fog menni, eljátszik gondolatban Cee-vel és egyik szexuáis fantáziáját leírja egy papírra. Hirtelen csodák-csodája ihletet kap, megírja a bocsánatkérő levelet. Ahogy az filmekben lenni szokott a két összehajtogatott papiros felcserélődik és mivel Briony-val küldi el a levelet, az rossz kezekbe kerül, a kislány elolvassa és odaadja Ceenek... Eközben Robbie a kastélyhoz ér ahol a bocsánatkérésből finomanharapdálós, falhozsimulós, ruhaszaggató szeretkezés lesz, amit megzavar... Briony, aki azt hiszi hogy Robbie letámadta a nővérét. Eközben két gyerek eltűnik a kastélyból, a ház népe a keresésükre indul a sötét éjszakában és a kutatás közben az egyik lányt megtámadja ,,valaki''. Briony megint ott van, bár nem látja a támadót Robbiet jelenti fel, hiszen a látottak alapján ,,egyértelmű''. A kertészt börtönbe zárrják ahonnan csak azzal a feltétellel engedik ki, hogy kimegy a frontra harcolni.
A második világháború aztán felborít mindent(itt már vilégosan látszik, hogy ez nem az átlagfilm, nem átlagmondanivaló, valószinüleg nem átlag befejezéssel). Cee nővérnek áll, kastélyukat lefoglalják és Briony, aki arról álmodott, hogy egyszer híres írónő lesz, lelkiismeretfurdalása miatt szintén a betegek ellátásába menekül, persze az írást folytatja a szabadidejében. A két nővér nem áll szóba egymással, s bár a vétkes megpróbál enyhíteni testvére haragján de az hajthatatlan. Mivel a sors irónikus, Robbie és Cee találkoznak egy mobilkórházban, ez a találkozás egészen zseniális a film története és a rendezés szempontjából is (ismered azt az érzést, amikor visszagondolsz egy eredetileg jelentéktelen pillanatra és rájössz, hogy az mindent megváltoztat és olyan jelentést társít valamihez, amit eleinte fel sem fogsz? Hát ez ilyen..). Robbie Franciaországba kerül, ott harcol, majd pedig egy barátjával az egységétől, megpróbál hazajutni (Az a rész ahol a katonák a hajókra várnak a tengerparton nagyon el lett találva, szinte érzed az ideges várakozást az égő tűz szagát, vagy az alkoholmámort, amibe a kocsma vendégei énekelnek. A lovakat sorban fejbe lövik, romok és roncsok mindenütt..). A hazatérés után, megkeresi Cee-t hála a leveleknek újra egymásra találnak. (minden film körül felröppen a pletyka, hogy a főszereplők összejöttek, kell egy kis PR ugye.. Namármost én nem vagyok meggyőződve, hogy ha itt is volt pletyka akkor csak pusztán reklám lenne) Briony eközben újra megpróbál Cee-vel kibékülni és összetalálkozik Robbieval... Kegyetlen ordítozás következik, ahol Briony-val megígértetik, hogy a visszavonja a sok-sok évvel ezelőtti vallomását és ennek következtében új életet kezdhetnek.
Viszonylag ritka, hogy egy filmnél örülök a happy endnek, de itt teljesen megérdemeltnek éreztem, jó volt látni ketteüket és külön örültem annak, hogy Briony mindössze dorgálást kapott(még ha keményet is), mert akármennyire is volt hegyesorrú anti-krisztusa a filmnek, nem tudtam útálni igazán, egyszerűen csak egy kislány volt aki beleszólt a nagyok dolgába. Valahogy úgy gondoltam, hogy ''dejótudnakjóhepiendetforgatni'' érzésem volt látva és mosolyogva keltem volna fel a záróképsorra (kicsit bögyösebb nagy hasú Cee-re és mosolyogva kertészkedő Robbiera gondolok egy hatalmas zöldellő kertben)...
Tévedtem a film végével kapcsolatban, egy interjút láttam, ahol egy nagyon sikeres írónő arról beszél, hogy rákos és nemsokára meghal, de előtte még kiadja utolsó könyvét, ami egy megtörtént esetet ír át, tulajdonképpen egy bocsánatkérés is, mert egy tizenhárom éves lány igenis tönkre tudta tenni két majdnem-felnőtt életét, mert a hapyend csak a képzeletben létezik, mert Robbie meghalt egy láztól mielőtt hazatérhetett volna, és mert Cee pedig megfulladt, amikor egy bombázás során a mobil-kórházat elöntötte a víz...
Ültem az ágyon, Ginny hozzámbújt, gyengéden megölelt, váltottunk egy gyengéd, kissé szomorú csókot aztán kinyitotta a szemét és mindketten ugyanarra gondoltunk...
A valőság az, hogy késő éjjel egyedül ültem egy pléden, fekete háttéren a stáblista ment, valamilyen földöntúli zenére, hideg keserű fekete teát ittam es elszédültem a cigimtől.
2008. december 31., szerda
Egy fura este kétezernyolc végén...
december 31. este 22:31
Itthon ülök, egy jólnevelt félüveg pezsgő felvillanyozó társaságában és készülök egy egészen egyedi ''ikszperiensz''-re, merthát idén kitaláltam , hogy Csaba márpedig egyedül szilveszterezik.
Kint nem esik a hó, de a fák ágai fagyottan lógnak a semmibe, sötét van, ha kinézek az ablakon semmi nem mutatja, hogy az év utolsó napjának estéje van. A padló fáradtan recseg, ahogy fészkelődöm a székemen, miközben kissé csilles mjúzikot duruzsol a hangszóró, egy közeli barátom legjobb alkotását (GreySkies), tessék meghallgatni akkor is ha NEM vagy elektreek rajongó...
Mivel azt tervezem, hogy készítek néhány képet és a Fellegvárból nézem a tüzijátékot, lassan elindulok...
Felemás érzések kerítettek hatalmukba, miközben a várost jártam. Néztem a sok-sok-sok embert akik azt hitték, hogy boldogok, mert vége az évnek. Láttam fiatal, mosolygós családot két apróka kislánnyal koncertre igyekezni, de láttam részeg cigányt is aki azt magyarázta a kirendelt rendőrnek, hogy ő nem is oda akarta dobni a petárdát... Valahogy úgy érzem, a szilveszter az előre nem-látás ünnepe. Örülünk annak, hogy valaminek vége, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy ugyanez jön csak pepitában...
A tüzijátékot Fellegvárból néztem, természetesen mielőtt felértem a velemszületett aprócska egóm arra következtetett, hogy egyedül leszek, igazam is lett, alig voltunk négyszázan. Ha nem kaptam volna két nagy puszit egy igen kedves hölgytől akinek kinyitottam a pezsgőjét, idegösszeomlást kaptam volna a petárdáktól és a mindenféle pirotechnikai bizbasztól. Jobban belegondolva nem is a hang zavart, hanem hogy úgy éreztem, bekeveredtem egy rakás marha közé. A téli ünnepek csípőből ellenszenvesek (a Mikulás-elmegy, de a minden évben szakrálisan legyilkolt fenyőfáknak nem látom értelmét), a Szilveszter erre csak rátesz egy lapáttal.
Kíváncsi voltam mennyire lesz Románia-feelingem, elsétáltam a Samantha Fox koncertre. Élő ének, nem pléjbekk, ez első kellemes meglepetés volt, sajnos a kivetítők elég gyengén mentek, a színpadra látni meg abból a szögből képtelenség volt. Az egyik számnál (a másfélből, amin ott voltam:) ) egészen előre jött, úgyhogy a bal melléből láttam egy kétmásodpercnyit (itt jelezném a teljesség kedvéért, a hölgy bőrkabátot viselt, pedig alig volt mínusz 13 fok). Éppen menni készültem, amikor lélegzet stop, ének stop, zene stop, áram stop... csak a füttykoncert maradt. Kuncogva elindultam, imhol Románia2009.
Amint látható, pirotechnia akadt, itt éppen a hadsereg készlete látható
Díszbabák és Dí(s)znilend...
X-men rajongóknak kötelező:)
Ilyen rideg-üresnek még sosem láttam
Buli volt Romániában
Las Vegas érzés a Széchenyi téren
A képek nem jó minőségűek, a Fellegvárból pedig nem lehet tüzijátékot fényképezni.
Mindent egybevéve elég érdekes egyedül lenni szilveszterkor. Sok olyan dolog jut eszedbe, amin meglepődsz, amin nem szoktál gondolkodni és nagyon furcsálod, hogy ez pont most, zegernyébe, tömegbe, ricsajba jut eszedbe és még véletlenül sem tudsz elvonatkoztatni egynéhány gondolattól ami zúg/zakatol és amit egy nagyon kedves keringőre hívás sem tud kiverni a fejedből...
Nemrég kaptam egy sms-t egy ismerőstől, azt mondja van egy újévi játék, az a lényege, hogy mindenki felírja egy papírlapra, hogy milyen fogadalmakat tesz a jövő évre és az egészet egy lezárt dobozba zárják. Egy év múlva megnézik, hogy ki mit tudott megvalósítani az elképzeléseiből. Szerintem ezt érdemes kipróbálni... nem?
Itthon ülök, egy jólnevelt félüveg pezsgő felvillanyozó társaságában és készülök egy egészen egyedi ''ikszperiensz''-re, merthát idén kitaláltam , hogy Csaba márpedig egyedül szilveszterezik.
Kint nem esik a hó, de a fák ágai fagyottan lógnak a semmibe, sötét van, ha kinézek az ablakon semmi nem mutatja, hogy az év utolsó napjának estéje van. A padló fáradtan recseg, ahogy fészkelődöm a székemen, miközben kissé csilles mjúzikot duruzsol a hangszóró, egy közeli barátom legjobb alkotását (GreySkies), tessék meghallgatni akkor is ha NEM vagy elektreek rajongó...
Mivel azt tervezem, hogy készítek néhány képet és a Fellegvárból nézem a tüzijátékot, lassan elindulok...
Felemás érzések kerítettek hatalmukba, miközben a várost jártam. Néztem a sok-sok-sok embert akik azt hitték, hogy boldogok, mert vége az évnek. Láttam fiatal, mosolygós családot két apróka kislánnyal koncertre igyekezni, de láttam részeg cigányt is aki azt magyarázta a kirendelt rendőrnek, hogy ő nem is oda akarta dobni a petárdát... Valahogy úgy érzem, a szilveszter az előre nem-látás ünnepe. Örülünk annak, hogy valaminek vége, miközben szándékosan elfelejtjük, hogy ugyanez jön csak pepitában...
A tüzijátékot Fellegvárból néztem, természetesen mielőtt felértem a velemszületett aprócska egóm arra következtetett, hogy egyedül leszek, igazam is lett, alig voltunk négyszázan. Ha nem kaptam volna két nagy puszit egy igen kedves hölgytől akinek kinyitottam a pezsgőjét, idegösszeomlást kaptam volna a petárdáktól és a mindenféle pirotechnikai bizbasztól. Jobban belegondolva nem is a hang zavart, hanem hogy úgy éreztem, bekeveredtem egy rakás marha közé. A téli ünnepek csípőből ellenszenvesek (a Mikulás-elmegy, de a minden évben szakrálisan legyilkolt fenyőfáknak nem látom értelmét), a Szilveszter erre csak rátesz egy lapáttal.
Kíváncsi voltam mennyire lesz Románia-feelingem, elsétáltam a Samantha Fox koncertre. Élő ének, nem pléjbekk, ez első kellemes meglepetés volt, sajnos a kivetítők elég gyengén mentek, a színpadra látni meg abból a szögből képtelenség volt. Az egyik számnál (a másfélből, amin ott voltam:) ) egészen előre jött, úgyhogy a bal melléből láttam egy kétmásodpercnyit (itt jelezném a teljesség kedvéért, a hölgy bőrkabátot viselt, pedig alig volt mínusz 13 fok). Éppen menni készültem, amikor lélegzet stop, ének stop, zene stop, áram stop... csak a füttykoncert maradt. Kuncogva elindultam, imhol Románia2009.
Amint látható, pirotechnia akadt, itt éppen a hadsereg készlete látható
Díszbabák és Dí(s)znilend...X-men rajongóknak kötelező:)
Ilyen rideg-üresnek még sosem láttam
Buli volt Romániában
Las Vegas érzés a Széchenyi térenA képek nem jó minőségűek, a Fellegvárból pedig nem lehet tüzijátékot fényképezni.
Mindent egybevéve elég érdekes egyedül lenni szilveszterkor. Sok olyan dolog jut eszedbe, amin meglepődsz, amin nem szoktál gondolkodni és nagyon furcsálod, hogy ez pont most, zegernyébe, tömegbe, ricsajba jut eszedbe és még véletlenül sem tudsz elvonatkoztatni egynéhány gondolattól ami zúg/zakatol és amit egy nagyon kedves keringőre hívás sem tud kiverni a fejedből...
Nemrég kaptam egy sms-t egy ismerőstől, azt mondja van egy újévi játék, az a lényege, hogy mindenki felírja egy papírlapra, hogy milyen fogadalmakat tesz a jövő évre és az egészet egy lezárt dobozba zárják. Egy év múlva megnézik, hogy ki mit tudott megvalósítani az elképzeléseiből. Szerintem ezt érdemes kipróbálni... nem?
Szerencsejátszunk.
A következő iromány nem igazán blogba készült, csak a gyönyörű szemek, átlagon felüli szellemi képességek is takarhatnak felelőtlen szerkesztőt. Publicba íródott, blogbejegyzés lett belőle, figyelembe véve, hogy hova akartam postolni, meg hogy egy nagyon fontos szesszió van előttem, jobb is így...
Szerencsejátszunk.
Az amcsik feltalálták a pókert, ennek örömére be is tiltották, ahogy kell. Szerencsejáték mondták, tulajdonképpen mindössze ellenőrizhetetlen jövedelmet ad, és ezt a majmokbolygóján se szeretik, nemhogy az USA-ban. Ha játszani akarsz tessék lájszenszt venni és irány a kaszinó, ott veszíthetsz sokszáz dollárt, az otthoni konyhaasztalon filléres (értsd:centes:P) tétekben már törvénysértesz. Ezekről majd máskor, az amerikai szellem visszásságai nem ide tartoznak.
A gazdaságra, politikára gyakorolt hatása viszont igen. A törvénytelen internetes szerencsejátékot korlátozó szabályozás (UIGEA - Unlawful Internet Gambling Enforcement Act) törvényerőre emelkedése óta a póker szerencsejátékként van elkönyvelve, magyarul az életben maradásért küzd. Mára odajutott a dolog, hogy a legnépszerűbb spílerek is promoválják a a póker majd minden formáját, itt van például a kilencszeres világbajnok Daniel Negreanu (a név becsaphat, az úriember kanadai;-))aki a blogjában elsőként vont párhuzamot az amerikai elnökválasztás és a póker legalizálása között. Nem ő volt az egyetlen aki hallatta a hangját, szine minden olyan sztár nyilatkozott, akit az ismertség szele kicsit is megcsapott (vagy azt hitte-hehe:D), sőt kiderült, hogy egyesek a magasabb politikai körökben is otthonosan mozognak nem csak a zsetonrakosgatáshoz értenek. Mikor meghozták az új kedvezőtlen törvényt a Pókerjátékosok Szövetsége (Poker Players Alliance), elkezdte maga mellé állítani azokat a politikusokat (képviselők, szenátorok), akik valamilyen formában támogatni tudják ,,AZ ÜGY’’-et. Így került a képbe (elsőként a honatyák közül) Robert Mendez, New Jersey állam szenátora, aki odáig merészkedett, hogy törvénymódosítási tervezetet nyújtott be. Nem ő volt azonban az egyetlen, aki a gamblerek mellé állt. Massachussetts demokrata képviselője Barney Frank, valamint a Washington állami (demokrata) Jim McDermott és Shelly Berkley (demokrata) képviselők mellett a republikánus Texas képviselője Ron Paul is törvényt módosítana. A republikánus manustól némiképp meglepő, a demokratáktól annyira nem, ők az AEÁ-ban egyébként is igencsak liberálisan vélekednek egy-két témában, hihetetlenül komoly, megalapozott érvekkel igyekeznek lobbizni pl.: ,,Mindenki azt csinál a pénzével, amit akar’’. Ez a mindenki azt csinál, amit akar, már legutóbb se jött be birkacityben, de az amcsik nem tanulnak. Azt viszont leszögezhetjük, hogy a képviselők kedves, odaadó emberek, nagyon szép, hogy magukénak érzik szegény választóik problémáit, mindent megtesznek azért, hogy lehetőséget adjanak az önfeledt játékra. Biztosan véletlen, hogy a fenti nevek közül valahogy mindegyik új mandátumot kapott. Az amerikában élő nagybácsi (:D) segíthette őket egy kis kiflire való kampánypénzzel. Valamit valamiért mondhatnánk, de egy kicsit furcsa, hogy olyan embereknek van nagymértékben befolyásuk a pénzügyi és politikai vezetésre, akik abból élnek., hogy tudják, mikor kell eldobni az egyszínű ászkirályt vagy visszaemelni a hatodik utcán (vagyis az élethez nem sok közük van)… Persze a kérdést megfordítva, egyáltalán nem biztos, hogy nálunk, itten, mostan kicsiny kis hazánkban az Óperenciás tengeren innen, bármivel is jobb lenne a helyzet, vagy bizonyos pártokat ,,erősebb szellemi’’ potenciál támogatna mint Amcsiban merthát…
A szerencsejátékoknak, illetve azok művelőinek tehát komoly szavuk van a politikában. Hogy ez miért fontos? Mert csak az onlinepóker évi 80 milliárd dolláros üzlet. Mert mindenkinek hoz a konyhára és ezáltal anyagi függést teremt. Mert a világ legnagyobb szerencsejátékos állományával rendelkező országban rengeteg szavazatot gyűjtött a boxos ficsúr, mikor kijelentette, hogy ő biza támogatja az online pókert. Kik nyertek? A játékosok, akik így TALÁN (választási ígéret azér’ csak ígéret marad ;-), habár játékosként az OldSpice szlogenre hívnám fel a figyelmet) esélyt kapnak legálisan kártyázni, Obama bá meg megszedi magát szavazattal, arról nem is beszélve, hogy ez hatalmas lökést adhat az egyébként gyengülő tendenciát mutató játékiparnak. Az elnök kielégült, a pléjerek valószínűleg ki fognak, az átlagválasztó meg eddig se érdekelt senkit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
