Tutajos..

Egy hiányzó öreg lap betűi közt a nyarat.

Amióta az eszemet tudom, Tutajos minden nyáron kimegy a Berekbe Bütyökkel Matulához. Ez olyan nekem, mint egy szertarás (de nem mindennapos, ennek csak nyaranként van értelme), akár az őszi séták, vizsgák előtt Anya ''egy kalappal fiam'' kívánsága, vagy az összefogódzás a többi szurkolóval, ha a németjeim tizenegyest rúgnak. Egy jeges tea (újabban kávé, de sosem kóla, mert az amcsi cucc és nem illik) valami kényelmes fotel, kanapé, tökmindegy és hallgatom is István bácsi dörgő hangját (a képzeletbeli fülemmel), mikor a jampecet szidja a vendéglátóipari egységben (ha nem ugrik be a jelenet, akkor olvass utána 'zmeg).
Ez a nyár egy tisztességes lapát fos az eddigiek alapján. Nem nyaralok, mert tanulni kéne, nem tanulok eleget mer valami buzi bömbölteti a mánélét az ablakom előtt és mert 655 csillió fok van kint (jóvan, nem nyávogni, tudom h uccsó kettő nem érv, de akkor is zavar..), nem találkozok hozzám közel álló emberekkel csak ritkán, mer'hát én otthon vagyok. Ez még hagyján de nem találtam meg a tavalyi Tüskeváramat és előkerestem egy otthonit (ami régebbi nyomtatás és olyan de ooolllyan illata van..) és olvastam és olvastam, aztán észrevettem h az egyik lap hiányzik. Ez a könyv nem volt a kezemben már évek óta és nem tudtam h hiányzik 2 fontos (hiába kívülről tudott) oldal. Nagyon irigylem Gábort, Ő biztos meglátná a szarban a mazsolát, de engem nagyon mérgesít az eset . Sosem tapasztaltam még, hogy egy látszólag áthidalható probléma egy látszólag jelentéktelen eset, mennyire szavak nélkül tudja hagyni az embert, mennyire el tudja venni valminek a jelentését.

Ps. nyár a buzi és a mánéléje valamint a hiányzó lap nem változott, de legalább Cseh Laci Európa-bajnok 200 vegyesen.

Hogy volt? - MTV

Nyár van, vakáció van, mi sem természetesebb, mint hogy itthon ülök és tanulás címén összeveszem azokkal az emberekkel akik fontosak Nekem, meg Tv-t nézek. Lassan-lassan megtanultam, hogy el lehet kerülni a filmeket a zenei csatornákat meg a Kívánságkosarat, amikor ma délután rábukkantam egy MTV (értsd Magyar TeleVízió) műsorra, ami színháztörténetről, tévétörténetről oktatja az ifjabbat (az idősebbeknek pedig segít nosztalgiázni.. irigylem őket).

A mai adás vendégei egytől egyig impozáns nevek, kezdjük a hölgyekkel: Géczy Dorottya, Pécsi Ildikó akiket nem kell bemutatni és egy korszak fotográfusa Keleti Éva. Az urakat Levente Péter (Égből pottyant mesék – ha valakinek így ismerős) és Korda Gyuri bácsi képviselte. Gaskó Balázs vezette vezette a műsort, őt ismerjük régóta, 34-35 körül lehet, de simán kijárna neki egy életmű díj.

Őszintén gondolom, hogy aki csak egyet is megnéz ebből a lassan fél éve hétvégenként futó programból, marad valamivel. Megtudja ki is volt Ruttkai Éva, őszinte elismeréssel adózik Darvas Ivánnak és kirázza a hideg Latinovits Zoltán Cipolla alakításától a Márió és a varázslóban (1967). Olyan dolgok kerültek helyükre bennem, amiket illett volna tudnom.. Magáról a műsorról ennyit, aki nem nézi meg, az magára vessen...

Volt egy érdekes rész ma, amire felkaptam a fejem. A műsorvezető megkérdezte Korda Gyuritól, hogy ''Művész úr könnyű műfaj amit csinál''? Gyuri bácsi pedig felelt egy merészet. Azt mondta, hogy azért vágott bele, mert azt hitte könnyű és hírnévvel és pénzzel jár (hivatástudat mínusz egy pont, őszinteség plusz kettő) de valójában nehéz és néha úgy érzi, hogy egész életében nem csinált semmit. Na a dolog itt kezdett igazán érdekelni, Pécsi Ildikó megijedt, Gyuri bácsi meg bűntudatot érzett, mindenki vigasztalni, vagy inkább lelket önteni igyekezett az öreg táncdalénekesbe, Levente Péter tűnt a legvehemensebbnek (az Ő reakcióját megnézném párszor felvételről), de mindenkin látszott a tanácstalanság. Fura volt olyan embereket látni kiesni a ''szerepükből'' (idézőjelben, mert ez beszélgetős műsor) akik kamerák előtt élték le az életüket. Kábé 2 percig ment ez a vigasztalóshow (ami helyenként átment vitába) és nagyon látszott, hogy nincs benne a forgatókönyvben. Lehetne kajánul röhögni egyet az egészen de mi lenne, ha kivételesen hagynánk a cinizmust House-ra és kikapargatnánk a guanóból a mazsolát.

Adott egy férfi. Erősen bennejár a korban és tetszik vagy nem, de saját országában egy híres előadóművész. Anyagi gondjai nincsenek, meghívják a Sziget Fesziválra, van közönsége és nagyon sokan szeretik (nemcsak a saját generációjából, hanem magyarországi fiatalok is). Felesége van, akivel harmonikus kapcsolatban él és aki 20 évvel ezelőtt csak azért nem volt szexszimbólum, mert akkoriban Magyarország el volt látva jobbnál jobb nőkkel. Miért érzi azt, hogy nem tett le semmit az asztalra? Mert szerencséje volt és egy kicsi tehetsége és énekléssel átevickélt a kommunizmuson? Vagy azért, mert nem erre született, mert jobbhíján tette, mert nem meggyőződésből tette? Ha levetítjük ezt a mi kis tyúkszaros életünkre az a tanulság, hogy ne énekeld a Ma Ma Mariat, mert ultra cinkes és később bánni fogod? Vagy esetleg az, hogy ne járd azt az utat amit nem szeretsz és ne a pénz motiváljon, hanem hogy hasznosat csinálj és jól. Rohadtul nem irigylem azt, aki öregségére jön rá, hogy semmi értelmeset nem tett, szerintem ilyenkor kapkodnak az emberek fűhöz-fához, fegyverhez, antidepibogyóhoz, unokákhoz. A kérdés az, hogy megtalálod vagy nem találod meg azt amire születtél. Hiszem azt, hogy a felkapaszkodott huszárok (egyik napról a másikra meggazdagodott brókerek, biztosítási ügynökök, time-share előadók, ami én is voltam stb.) ugyanígy fognak érezni életük végén. És akkor fogod mondogatni az unokáidnak, hogy ''majd te megváltod a világot kislányom''. És tévedni fogsz.

Mindegy hogy yachtról, vagy kulipintyóból nézed a lemenő napot, ha ez az utolsó JOGOS gondolatod mielőtt elalszol, hiába az egész... Hiába, hiába, hiába..

Fázom, megyek tanulni.

mérleg (csak úgy eszembe jutott)

Nem csillagjegyekről lesz itt szó (ha az lenne probably oroszlánokról írnék), hanem arról a bizonyos belső mérlegről, ami hajlamos felborulni időről időre.

Hihetetlenül ki borulni azon, ha valakiben valamit rosszul látok. Olyan mint egy kicseszett homályos ablak amin nem látsz át ha megfeszülsz sem és a sors fura, ferde, férges fintora hogy Ő sem lát át a másik oldalról.
És akkor kezdődik a buli, mert mindaketten néztek át a kicseszett ablakon és kémlelitek a másikat, de pont annyit láttok mint késő őszi reggelen a tejfehér ködön keresztül. Egyiketek sem meri megkocogtatni a kicseszett ablak helyenként jégvirágos, hideg üvegjét csak közelebb dugjátok az orrotokat aztán meg gyorsan vissza a sál//sapka//mindegymi alá a melegbe. Ha már kellőképp megmelegedett az orrotok, akkor megint ablakhoz közel és ez megveszekedett, mérgesítő móka megy mikulásig.

Persze néha az is előfordul h a karakánabbik fél megunja a játszadozást és átdob egy kicseszett téglát a kicseszett ablakon. Aztán a rommátört szilánkok közt térdelve sírva-ríva ragasztaná össze valami kétszáz éves kicseszett csirizzel, csak tudnád valahogy visszatenni, mert a látvány amit a korhadó ablakkeret-deszkák közt lát borzalmas és mindent megtennél hogy ne azt kelljen nézze ami ott van. Mert ami ott van az a kőkemény valóság. De nem hercegnő, hanem boszorkány, nem farkas, hanem egy kiéhezett kuvasz, nem lovag hanem donkióte, nem mese, hanem rémtörténet és végül nem vicc, hanem a saját torz paródiád.

A söprögetés után a kicseszett ablak utolsó kicseszett szilánkját forgatja, tűnődve a hidegtől elgémberedett ujjai közt és keser-édes vigyorral, remegő orral gondolkodik azon, hogy mi mindent kezdhetne ezzel az egy kicseszett üvegdarabbal, hogyan radírozhatná, vághatná, téphetné ki a fejéből a sokszor átkozott gondolatot.. Képtelen haragudni a képre.. Képtelen útálni azt.. vagy ŐT?

ui: Végülis mindenkiben Magadat látod?

Majnempost

Majnem' idefirkantottam valami politikát, mert ma reggel korán keltem és addig buzeráltam a távirányítót amíg az arcomba nem villantotta Tusványost élőben. Viktorka beszélt én meg rákattantam, morgolodomon nem terítek politikát de akit érdekel hallgassa meg, megéri.

Háháá

Most találtam..

Hiperkarma - Zöldpardon

kedvcsináló:

,,Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.

ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.

És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted. ''


Több ilyet. Mer' jó.
És nem csal a vége.. És nem csak a vége.. És nem csal a vége.. És..

Neeeee..

Nem gondolkozom sokat h post vagy nempost, mert vagy megnyugszom, vagy ellustulok és nem írom meg a végén. 5 perccel ezelőtt valami randomcsaj az évfolyamról azt küldte grupszra h nem veszünk a (keddi vizsgára) tanárnőnek egy csokor virágot, mer' hallotta h az ilyet szereti.

1. B+.
2. Tanuljál, ne virágot vegyél, b+.
3. Orvosin vagy nem utcaseprőin (no offense utcaseprőisek felé).
4. Nem hiszem el, h ilyen mentalitás létezik Bangladestől nyugatra. Ez szánalmas, kiborított teljesen. Milyen ember az ilyen? Milyen orvos lesz az ilyenből? +"%!"%§

ui: Kíváncsi vagyok h ment át etikából.. Khmm...

Tuskó tudok lenni

Ismételten bebizonyosodott, hogy mindég azokat bántom akiket szeretek.

Van valaki, akivel igazán sokmindent megbeszélünk, akit nagyon kedvelek, akit nagyon szeretek a magam retardált módján. Nemrég volt a születésnapja és nem tudom elképzelni, hogy miként, de kiment a fejemből és elfelejtettem felköszönteni. Ez 5napja volt és azóta van lelkiismeretfurdalásom, meg rövid időközönként eszebejut (értsd óra). A személy szorosan összefonódott bennem Kolozsárral és mikor megyek mindig eszembejut, hogy dejó, találkozunk. Mindg figyelek az ilyesmire és most nem figyeltem. És borzasztóan bánt. És nem fog előfordulni többet.

És azt is szeretném ha tudnád, hogy sokat jelent nekem a kapcsolatunk és ne haragudj. Szikrányit sem..

Cs.