Pirulás

Ma belelépett az arcomba egy kis bögyös, h ugyanmá milyé jegyzem meg mindég ha vki pirul.
Azért jegyzem meg, mert az egy kontrollálhatatlan de különleges, egyedi emberi reakció, mert NEM LEHET VELE HAZUDNI, NEM LEHET VELE BÁNTANI MÁSOKAT.

Nem lehet lélekbe taposni, nem lehet sérteni, nem lehet szúrni, tönkretenni vagy tépni. Tökéletes ellentéte a hazugságnak. Piruljatok sokat.

Cs.

Te.. Igeeeen. TE.

Egyes emberek, amikor úgy érzik, hogy bajba kerültek megpróbálnak keményen viselkedni (actin' tough), ahelyett hogy egyszerűen nyitnának. Persze aztán csodálkoznak, ha egyedül maradnak.. Képtelenség rávezetni őket, h anélkül, h nyitott légy sosem leszel boldog...

MérlegM

Kovács Ákos énekesről mindenki hallott, van aki szereti és van aki nem. Én igen és egyszer egy interjújában azt mondta, hogy az igazán nagy művek akkor születnek, ha az aki írja nincs összhangban saját magával.. Ha a márleg két serpenyője nincs egyensúlyban. Hát ebből kiindulva nyugodtan írhatnék egy világirodalmi klasszikust az én mérlegem ugyanis durván felborult. Ezért nem volt post egy ideje és ezért nem lesz post egy ideig.. Írnék zseniális irodalmat, de momentán a szavak semmit nem jelentenek.. A sors perverz iróniája, hogy pár nappal ezelőtt azért nevettem ki valakit mert ezt így leírta.

ui: Emberül tanulok és fájdalmasak a leckék..

Történetek a bizalomról..

Jó rég nem postoltam semmi értékelhetőt de most megpróbálom leírni, mi is gondolkodtatott el mostanában. Sokat morfondÍroztam, hogy ezt komolykodósan vagy mese formájában Írjam meg, esetleg találjak ki valami elmebeteget, ami illik is hozzám. Másfél napnyi gondolkodás után előbbi mellett döntöttem, szerintem a téma ,,abszolútnemmellékes'' volta miatt. A bejegyzés végül hosszas töprengés után megszületett. A bizalmatlanságról szól, aminek tényleg nincsenek határai.

Elsősztori

Néhány nappal ezelőtt messengeren beszélgettem egy kolozsvári hölgyismerősömmel, akivel egy cipőben járunk, azaz mindketten jóval idősebbek vagyunk, mint az évfolyamtársaink. Történt egyszer, hogy várnia kellett egy órára és nem akart hazamenni, ivott volna egy kávét de nem volt kedve egyedül ülni, ezért a mellette levő sráchoz fordult (aki történetesen évfolyamtársa ÉÉÉS ugyanarra az órára várt) és a következő körmönfont kérdést tette fel: ,,Amíg várunk iszunk egy kávét?'' A válasz pénisszel és karakterrel rendelkező emberhez méltatlan volt: ,,..de nekem barátnőm van''. Ez nagyjából 20 helyen nevetséges és további 200on szánalmas. Egyrészt a hölgy nem pedofil, másrészt lassan-lassan vőlegénye van. Ez csak 2 ok a további 300ból. Erről a sztoriról ennyit, imhol egy másik:

Másodiksztori

Ugyancsak messengeres beszélgetés, ugyancsak egy patinás(7-8 éves) kapcsolattal rendelkez őhölgyismerősömmel (lassan-lassan itt is menyasszonyról beszélhetünk).. Az ismeretségről annyit, hogy hét-nyolc éve ( 15-16 voltam) borzasztóan tetszett, már akkor is a jelenlegi barátjával volt, egyikünk sem tud tulajdonképpen semmit a másikról, az elmúlt öt évben kábé egyszer találkoztunk és háromszor beszéltünk. A beszélgetés spontánul alakult, önértékelésre terelődött a szó. Nagyjából rövid idő értékelhető (lásd: nem időjárás,sport, körömfestés) téma után azt írja h: lassan megyek mert a barátom furcsán nézne ha meglátná hogy önértékelésről beszélek veled, remélem megérted. Namost hazudnék ha azt mondanám, hogy nem értettem, de nem akartam érteni. Azért nem, mert ilyesminek semmi keresnivalója ebben a beszélgetésben és azt mondtam hogy nem, nem értem. Nem hiszem azt, hogy aggodalomra adhat okot egy kapcsolatban ha az egyik fél komolyabb témákat is feszeget másokkal ahogy azt sem hiszem, hogy egy kávémeghívás feltétlenül a szexuális érdeklődés jele. Itt jegyezném meg, hogy nem egy olyan barátom van aki az ellenkező nemhez tartozik, komoly kapcsolatban él és a beszélgetéseinkkkor kevés tabu van.

Őszintén..

szólva a fenti két esetben ugyanazt látom. Alapvető bizalmatanság, lassan uncsi, mindenhol ez van. Ha abból indulunk ki, hogy az ember alapjában véve nem bizalmatlan, hanem a rossz tapasztalatok teszik azzá, egészen érdekes kérdéssé válhat a ,,miért is a bizalmatlanság''? Miért féltékeny a srác barátnője vagy a hölgy vőlegénye? Mindenkinek elsőre az juthat eszébe, hogy félre-félre tekingettek, de ez nem feltétlenül igaz. Sőt. Lehet, hogy éppen a barátnő vagy a barát volt a hűtlen, vagy szegett meg bizonyos szabályokat. Viccesen hangzik? Gondolj bele.. Ha hazudsz valakinek, az illető nem fog bízni benned. Őszintén.. hányszor bíztál olzasvalakiben aki benned kifejezetten nem? Egyszer sem.. nem is lehet.. Ez az ami megöli azokat a kapcsolatokat ahol valaki tilosban járt, kiderült de együtt maradtak. Kialakul egy bizalmatlanság és ha azt ADSZ, azt is fogsz KAPNI. Olyan ez mint egy teniszmeccs. Oda-vissza játék csak éppen egy hegyormon. Egyszer úgyis leesik a labda de nincsenek labdaszedők. Alapoznád az életed ilyen teniszmeccsre? Nyilván nem..

Persze ha..

megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges az első sztorinál. Vagy csalná a srác, vagy nem. Ha nem csalná, a csaj nyugodtan kiengedheti, mert ebből a szempontból teljesen mindegy.. Ha csalná, akkor viszont a kapcsolatot kéne rendbehozni, nem pedig vassal-vérrel-vencselővel ellenőrizni.

Ha megforgatjuk egy kicsit a témát, két dolog lehetséges a második sztorinál is, vagy beszél a ,,zemberrel'' önértékelésről meg hasonlókról vaaagy nem. Ha igen, akkor a srác szempontjából semmi olyasmit nem nyújt egy ilyen véleménycsere ami számára veszélyes lehet. Ha nem tárgyalnak ilyesmiről, akkor viszont megfosztja a barátnőjét valamitől, ami érdekelheti ami által jobb lesz valamiben (nem, most az egyszer nem a velem való konverzáció jellemzően jellemépÍtő jellegére céloztam. Tényleg nem. Tényleg na. Najó talán egy kicsit. Nagyon kicsit.). A viccet félretéve ezek az elutasÍtó//túlóvatos viselkedésminták logikailag hamis alapokon állnak, látszólagos megoldást nyújtanak egy nem létező, vagy pedig egy sokkal súlyosabb problémára. Amit adsz azt is kapsz. Newton bácsi nem is tudta h mit talál fel a hatás-visszahatással. A kérdés csak az, hogy mit fogsz kapni Magadtól, ha nem adsz neki bizalom-alapú kapcsolatokat, nem adsz neki hiteles, következetes viselkedésmintákat satöbbi.

Szerintem érdemes elgondolkodni ezeken a dolgokon, 1-2 embernek komolyan szüksége lenne arra h tisztábban lássa a dolgokat.

Ui: A hölgyek kiléte nem képezheti vita ill.komment tárgyát. Moderálni meg nem szeretnék..

Karácsonyi N.Y.E.R.E.M.É.N.Y.J.Á.T.É.K

Nem vagyok egy karácsony-fan. Elcsépelt, gyakran uncsi, jelentőségét a túlmediatizálásnak* köszönhetően elvesztett ünnepről van szó. Mivel az emberek ilyenkor szomorúak és magányosak, nyereményjátékot hirdetek.

A legfontosabb info-k:

Aki nevezhet: BÁRKI
Nevezés: KOMMENTBEN
Nyereményjáték ideje: A POST MEGJELENÉSÉTŐL DEC. 26. 23:59
Fődíj: Egy palack félédes vörösbor
Zsűri: Csaba királyfi

Biztosan sokakban felmerült a kérdés, vagy mindhatnám h ,,A KÉRDÉS''. Mit kell tenni? Meg kell találni és be kell írni kommentben, a legcinikusabb, leghumorosabb, legszemétkedőbb, leg,,ááááuuuu''pillanatot okozó haikut, közhelyet, graffitit, idézetet.

Két szabály van:
1. Nem lehet 3 sornál hosszabb.
2. Magyar nyelven kell beírni.

Tisztában vagyok vele, hogy a játék hatására egész Közép-Európa klaviatúrára veti magát, társaságok alakulnak, a szabadkőműves páholyok reaktiválnak, a Lehman Brothers 50 millió dollárt oszt szét bónuszként (jéé megtörtént, én mondtam..) és még sorolhatnám... Éppen ezért hagyom a társaságot kutatni.. Mindenkinek sok nevetést kíván:

A Versenyszervező Bizottság.

* ez az a szó ami bizonyítja, hogy a napnak ebben a szakaszában MÉG nem ittam.

Megszaggattuk Gigit..

No igen.. hosszas töprengés után elneveztük a hullánkat Giginek. Elgondolkodtató volt, hogy a név osztatlan sikert aratott és ha nem is merült fel egyből, mindenki szórakoztatónak találta.. Ilyenkor szokott jönni a kérdés: Mi a hasonlóság a Steaua tulajdonosa és a bonctermi hulla között? Mindakettő cigány és mindakettőre hidegen van szükségünk.. Ollé..

Mint a kicsitsem humánus bevezetőből kiderült, túlvagyok az első hullavagdosós órán s mit ne mondjak egész jó volt.Azzal kezdődött, hogy bementem a nem teljesen klimatizált illatú terembe és találkoztam a csoporttársaimmal.. A szokásos kézfogás, köszönés bla-bla-bla után nem kis meglepetésre azt vettem észre, hogy az első boncóra tiszteletére mindannyian hupikék törpikének öltöztek és a lilás beütésű bőrüket vették fel. Ez furcsa, mert végülis a szag nem is elviselhetetlen, a hulla pedig nem undorító és mellette igenis lehet enni (akár a más szendvicséből is). Maga a boncóra sokkal jobb volt mint eddig az összes anató gyak együtt. a csontokról már mondtam soxor, hogy unalmasak,de erre nemigen fogom, eddig lekötött és nem hiszem, hogy ez sokat változna az elkövetkezőkben. Nagyon tetszik, hogy jó sok oktató van bent, és hogy magyaráznak rendesen, a birka effektus nem igazán jön be, bár nekem nem sok károm származik belőle (egyszerre állja körbe a holttestet mindenki (kösz a százkilencvenöt centit anyu:D)), de attól még zavar a lökdösődés. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen ellenszenves dolog, de várom a többi gyakot.. Muhahaha

Gigi egy ötvenév körüli pasas (és nem is nagyon öregszik), aki meglehetősen fejletlen izomzattal rendelkezik, emellett a roma etnikum oszlopos tagjaként vonult be az egyetem (nem túl széles) hullaskálájára. Ez tulajdonképpen elég nagy probléma.. az orvosin holttest nélkül nem igazán lehet megmutatni és oktatni egy két dolgot, de úgy tűnik ez nem igazán zavar senkit és hiába mondja egy-két tekintélyes és nagytudású úriember, hogy ez nagyon nem jó, a helyzet olyan mint az adamantium.. egyelőre oldhatatlan. Kérdem én tisztelettel.. a minőségibb oktatás érdekében nem lehetne törvénykezés szintjén hozni valamilyen rendeletet? Kicsi vagyok én ahhoz, hogy beleugassak a nagyok dolgába de ez hosszútávon hanyatláshoz vezet. Értem én. hogy nyugaton bevett szokás és kevesebb vele a macera, de megéri. Persze sokkal könnyebb ''gumihullán'' gyakorolni(kevésbé büdös, nem kell kínlódni a tárolással, a beszerzés is egyszerűbb) de az kábé olyan, mintha valaki elolvasna egy Szabócska Mihá' kötetet és elhatározná, hogy a legnagyobb költő lesz a Földön. Enyhén cinkes..

Mese egy percrol..

Valamikor nagyon-nagyon régen történt. Egy madár nagy szárnyakkal, de kis hittel lépdelt az erdőben. Nem mert repülni, ehh.. dehogy mert, pedig tudott volna.. csak lépdelt az erdőben, ide oda nézett, ismerte a fákat egy-két virágot is, tudta mit érdemes leszedni, mit nem, tudta mit lehet elvenni és mi az ami nem neki teremtetett.
Sólyom volt, a legerősebb madár aki az erdőben élt, jobb volt mint amilyennek hitte magát, de tulajdonkeppen abban sem hitt igazán amiben hitt. Egy nap Bagoly aki az erdő legidősebb lakója volt, megkereste és a lelkére beszélt. "Probálj meg repülni, nézd meg mire vagy képes". A mi Sólymunk kirepült, leszállt egy fa tetejére es ekkor először érezte a meleget amit a Nap adott. Nem volt forróság, nem volt hideg, nem volt bántóan erős a fény, de nem volt sötét sem. Először életében érezte igazán jól magát, és a fa tetejéről meglátott egy fénylő, hófehér, árnyat... Nem tudta, nem is tudhatta, hogy mi az. Követte távolról, követte félve, követte titokban, követte reménykedve, követte sután, követte bután, követte lassan, követte eltökélten, de azt a valamit amit a fehér árny jelentett neki, sosem tudta igazán felfogni. Csak a percre emlékezett, csak arra az egy nyomorult, tehetetlen pillanatra, amikor a leheletnyi mese, eltűnt a sűrűben. Hosszú időnek tűnt... hónapoknak talán amíg érezte azt amit akkor, pedig csak egy szemvillanásnyi öröm volt egy fa tetején. Megtanulta újra és újra átérezni ugyanazt, mikozben az erdő zenéjét hallgatta egy óriás bükkfa tetején, miközben repülni tanult, miközben virágokat tépkedett, miközben a tollait fényesítette, miközben a csőrét fente.. Megtanult együtt élni ezzel, megtanulta helyére tenni, még akkor is ha nem volt igazán helye, megtanult uralkodni magán kívülről látta magát a világot el tudott vonatkoztatni a kíváncsiságától, a , a dühétől, a megértésétől, fájdalmától, a féltésétől amit bárki iránt érzett, a sajnálattól és még a szeretetétől is. Uralkodott magán.
Sok idő telt el..
Sólyom, bejárta a fél világot, mindent tudott az erdő fáiról, értette őket, látta őket, amit nem megértett azt megérezte, de nem talált sok örömet, újdonságot, meglepetést a semmiben. Aztán egyszer egy távoli erdőben, egy új útnak a kezdetén felszállt egy fa tetejére.. Egy bükkfán.. mikor a Nap kisütött, mikor a felhők nem voltak sehol, mikor látta az útja végét, mikor a világ már majdnem a lábai előtt hevert, mikor csak egy karnyújtásnyira volt a szivárvány mindkét vége, újra, ott, akkor, még egyszer látta az árnyat.
Tudta már hogy mit képvisel. Tudta, hogy miért van ott. És azt is tudta..., inkább érezte, hogy soha soha nem fog szembenézni vele, sosem érti meg, sosem tudhatja a magáénak. Egyszerűen csak OTT van.